A Szállási szemmel program keretében a bácsfeketehegyi Értéktár Bizottság 2024. október 19-én közösségi összejövetelt szervezett a hagyományos szappanfőzés témájában, a Hungarikum Bizottság támogatásá ...
Szállási szemmel – Disznóvágás
A Szállási szemmel című Hungarikum-program keretében 2024. február 15–16-án közösségi disznóvágást szerveztek Lódi Gáspár gazdasági udvarában. A program célja az volt, hogy a fiatalabb generációk megismerjék és visszatanulják a disznóvágáshoz kapcsolódó munkafolyamatokat, a hagyományos ételek elkészítését, valamint a közösségi szokásokat. Az eseményen több korosztály vett részt: a férfiak a hús feldolgozását, a nők a főzést és a belek tisztítását végezték, a gyermekek pedig népi játékokat és hébliző mondókákat sajátíthattak el Tumbász Kornélia óvónő vezetésével. A program lehetőséget teremtett a hagyományok átadására, a közösségi élmények megélésére és a fiatalok kulturális nevelésére.
A disznóvágás napjához gazdag ételkészítési hagyományok kapcsolódtak. Reggelire gyakran fogyasztottak hagymás sült vért és pecsenyét, a gyerekek héjában sült krumplit kaptak pecsenyezsírral. Ebédre és vacsorára májleves, aprókáposzta, sült kolbász, hurka, töltött káposzta, hájaskifli vagy fánk került az asztalra, savanyúkáposztával kísérve.
A kész ételekből általában kóstolót küldtek a rokonságnak, amely kölcsönös szokásként minden családban elterjedt. A közösségi jelleg tovább erősödött a kántálók, más néven héblizők látogatásával, akik tréfákkal szórakoztatták a házigazdákat, miközben kóstolót kaptak az elkészült ételekből.
A hagyományos önellátó életmódban a sertés kiemelt szerepet töltött be, hiszen a belőle készült élelmiszerek biztosították a családok fő táplálékát a hideg téli hónapokban. A disznóvágás a hideg beálltával kezdődött, és szigorú rend szerint zajlott: a férfiak a hús feldolgozásáért és a füstölésért, a nők a belek tisztításáért, főzéséért, valamint a kóstolók és egyéb ételkészítmények elkészítéséért feleltek, míg a gyermekek kisebb feladatokkal segítettek, például a köszörű hajtásában vagy népi játékok tanulásában. A húsból készültek a kolbász, hurka, májas hurka, gömböc, valamint a svartli, amelybe főtt bőr, darált hús, szív és vese került, szalonnacsíkokkal gazdagítva. A füstölés hagyománya szintén fontos volt: meggyfát, fűrészport, esetenként kukoricadarát használtak, majd a húst hűvös, szellős helyen, például a kamrában tárolták, ahol hosszabb ideig megőrizhette frissességét. A tepertőt, a disznózsírt és a maradék zsiradékot szintén hasznosították: a zsírt főzéshez, a maradékot szappankészítéshez használták.
Készült a Bácsfeketehegyi Értéktár bejegyzésének alapján. A fotók a Bácsfeketehegyi Értéktár és Simonyi Zsófia tulajdona.
Az esemény a Hungarikum Főosztály támogatásával valósult meg.
A Szállási szemmel elnevezésű Hungarikum-program egyik visszatanulási alkalmán a tehén fejésének folyamatát vizsgálták meg. A tudást Kádár Károlytól lesték el, aki ötven éve, napjainkban is kézzel fej ...
