Hétköznapi hősünk: Lázár György, a Tordai Újság egykori főszerkesztője

Települési érték

kulturális örökség

2023-12-14


Bemutatás:


A mi nagyszüleink, dédszüleink még jó ismerői a régi idők szokásainak. Sok érdekes történetet tudnak mesélni arról a korról, amikor a falu, Torda még népesebb volt. Ámulva hallgatjuk a régi történeteket, elcsodálkozunk azon, hogy mennyire megváltozott az emberek élete az elmúlt 50- 60 év alatt. Nem ismerjük azokat a játékokat, melyekkel ők játszottak, nem rójuk annyit az utca járdáit egymás társaságát keresve. A régi lakodalmas szokások is csak nyomokban maradtak meg. Az asszonyok már nem ülnek össze kézimunkázni. Nem szerveznek bálakat a farsangi időszakban. Riportunkban szeretnénk bemutatni egy olyan személyt, aki áldozatos munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szívmelengető történetek megmaradjanak az utókor számára is, hogy még hosszú ideig példaként tudjon szolgálni elődeink életmódja, hagyománytisztelete, összetartásba vetett hite. Ő Lázár György, a Tordai Újság egykori főszerkesztője, a Tordaiak Klubjának volt elnöke. Az ő életútját, munkásságát szerettük volna jobban megismerni, hiszen sokat tett közösségünkért.

Lázár György Tordán született 1950. 03. 29-én. Az általános iskolát Tordán fejezte, majd a nagybecskereki Vendéglátóipari Középiskolába iratkozott, és a belgrádi Turizmus-Vendéglátás Felsőoktatási Főiskolán folytatta a képzést. Amikor befejezte a tanulmányait, Belgrádban kapott munkát. Tetszett neki a munkaköre, és két éven belül lakást is kapott volna ott. Az itthoniak – főleg a hamar elhunyt édesapja cimborái – viszont  rábeszélták, hogy térjen haza, mert a Helyi Közösségnek akkoriban nem volt professzionális titkára.1978 júniusában hazatért a településre, és a Helyi Közösség titkáraként kezdett dolgozni. Mindig is élt a vágy benne, hogy a közösség hasznára fordítható dolgokat tegyen. Először is a telefonhálózatot bővítették, mert abban az időben csak a postán, a helyi irodában és termelőszövetkezetben volt telefon. Feladatai körébe tartozott még a benzinkút, az önkiszolgáló, a művelődési otthon felépítése. A falu népével mindig egyeztettek, hogy mire van szükség. ég a benzinkút, az önkiszolgáló, a művelődési otthon felépítése. A falu népével mindig egyeztettünk, hogy mire van szükség.

23 évig aktív tagja volt a Tordaiak Klubjának, melynek alapítótagja is volt. 1998-ban úgy alakult a helyzet, hogy a templom felépítésének 150. és a falu újratelepítésének 200. évfordulóját ünnepelték. Ekkor ötlött fel benne a gondolat, hogy fel kellene kutatniuk a Tordáról elszármazottakat, valamint megszólítani a helybeli lakosokat abból a célból, hogy alapítsanak egy civil szervezetet, mely akár anyagilag is segíthetné a terveiket. A falubeliek támogatták a kezdeményezést, így felvették a kapcsolatot az elszármazottakkal. A felkutatott személyektől visszajelzést kértek, hogy szeretnének-e taggá válni az egyesületben. Az alakuláskor 110 tagot számláltak, majd minden évben 70-80 új taggal bővültek. A legmagasabb szám, amit elértek, az 859 tag volt. Ez a szám sajnos csökkent, hiszen időközben az idősebb tagok elhaláloztak, akadtak olyanok is, akik valamilyen okból nem tudták kifizetni a tagsági díjat, és ezért kiléptek az egyesületből. A kapcsolattartás mellett egyéb célokat is kitűztek:

  • a tordai hagyományok, szokások ápolása, továbbadása,
  • a Tordáról elköltözött személyek felkutatása, és a velük történő folytonos kapcsolattartás,
  • a Tordai Újság rendszeres megjelentetése,
  • a Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel a kapcsolat kialakítása és munkájuk támogatása,
  • a helyi Ady Endre Általános Iskolával együttműködés megvalósítása,
  • a helyi civil szervezetekkel jó viszony ápolása,
  • a klubtagok támogatása.

A Tordai Újság megjelenésének kezdeményezése is támogatásra talált. Az egyesület alakuló közgyűlésén elfogadták, hogy legyen a falunak újsága, ekkor kinyomtatták a próbapéldányokat. Egyhangúlag megszavazták, hogy Tordai Újság legyen a címe, és évente legalább négyszer jelenjen meg. Abban is megállapodtak, ha az anyagi lehetőség engedi, akkor akár évi öt-hat alkalommal is megjelentetik. A próbapéldány megjelenését Gyarmati József és dr. Berényi János indítványozta. Lázár György gyűjtötte össze az anyagot az első példányhoz, Gyarmati József pedig a szerkesztői teendőket látta el. Leszögezték, hogy a Tordai Újságban nem adnak teret a politikának. A fő cél a tájékoztatás volt, hírt adni azoknak, akik a településen élnek, és azoknak is, akik elköltöztek Tordáról. Gyarmati József lett a főszerkesztő, továbbá Csorba Istvánt, Dobai Jánost, Rajović Kalinat, Belovai Mihályt választották meg munkatársnak, György feladata volt a menedzselés. A későbbiekben igyekeztek fiatalabb személyeket is felkérni, hogy megújítsák a szerkesztőséget. Az elmúlt 25 évben töretlen a Tordai Újság megjelenése.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Kukli Martina, Fejes Lara, Hoffmann Szofia, Oláh Anna
Felkészítő tanár: Csernoh Angéla
Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Torda

Indoklás:


Lázár György úgy véli, szívvel-lélekkel látta el feladatát a Tordaiak Klubjában. Mindig törekedett a minőségre, hogy a leírtaknak legyen valóságalapja, hogy újságról újságra kirajzolódjon a tordaiak tettrekészsége, a messze földön híres vendégszeretete, az elmúlt korok szépsége, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Az első két évben könnyebben folyt a munka, hiszen az elnök, Kocsis István biztosította a nyomtatáshoz szükséges összeget. Ezután bevezették a tagsági díjat, majd két-három éven keresztül, amíg nem jelentek meg a pályázatok, akadtak nehézségek, mert nem tudták, honnan tudnak anyagi javakat szerezni a nyomdaköltségekre. Volt olyan év, amikor a Magyar Nemzeti Tanácshoz vagy dr. Pásztor Bálinthoz fordultak segítségért. Ezúton is hálával tartoznak nekik, elkötelezték magukat, hogy bebizonyítsák, a Tordai Újságnak van jövője. A 25 év alatt 150-200 példányszámmal kezdték a nyomtatást, amely az évek során 600 példányszámra növekedett. Az utóbbi 3-4 évben azonban rohamosan megcsappant az olvsók száma. Sokan azok közül, akik fiatal klubtagok lennének, külföldön vagy vegyes házasságban élnek, és nem érzik elkötelezve magukat a tagság iránt. Kevés új tag van, nem sikerül pótolni az elhunytak számát.

Lázár György véleménye szerint a településen főleg a mezőgazdasággal foglalkozó emberek maradtak. Az elvándorlók úgy magyarázzák döntésüket, hogy nem lelték meg az anyagi biztonságot, kiszolgáltatottnak érezték magukat, bizonytalanság lengte be az életüket. Másokat a kíváncsiság hajtott. Lehet, hogy olyan is akadt aztán köztük, akinek nem úgy alakult az élete, ahogy eltervezte, de szégyellt visszatérni Tordára. A külföldi klubtagok száma egykor kétszáz körül mozgott, napjainkban ez a szám húszra csökkent. A külföldön élő fiatalokat szinte lehetetlen bekapcsolni a klubba, bennük már halványabb a gyökerekhez való ragaszkodás. Ennek ellenére György pozitívan gondolkodik. Hisz abban, hogy amikor a mai fiatalok is elérik a 40-50 évet, bennük is megfordulnak azok a gondolatok, hogy hol születtek, hol éltek az ő elődeik. Ha ez a folyamat beindul náluk, akkor talán majd érezni fogják a késztetést, hogy részesei legyenek a tordai kis közösségnek. Minden nehézséget félretéve jelen pillanatban még mindig jó bázisa van az újság megjelenésének. Az első szerkesztőnk szavait idézi válaszként: amíg egy tordai lesz, addig lesz Tordai Újság is.

Források listája:

Forrás nem érhető el.

2024-02-02

kulturális örökség | Csantavér


Pavković Savka 1921-ben született Horvátországban. Még kisgyermekként, hathetes korában szüleivel Csantavérre költözött. Itt egy nagyutcai házban laktak fél évig, ezután földet kaptak a csantavéri pus ...

2024-02-02

kulturális örökség | Kúla


– Mikor és miért döntött úgy, hogy gyermekorvos lesz? – Már gyermekkoromban tudtam, hogy gyógyítással szeretnék foglalkozni. Mikor elérkezett a pályaválasztás ideje a nyolcadik osztályban, a középi ...

2024-02-02

kulturális örökség | Csantavér


Szedlár Rudolf Csantavéren született 1953-ban, majd 1954-ben családjával együtt Szabadkára költözött. Az elemi iskola négy osztályát még Szabadkán végezte el, ám 1964-ben kiköltöztek Csantavérre. Érde ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával