A karlócai béke (1699. január 26.)

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-03-24

Bemutatás:

A mai Szerbia területén, a Vajdaságban található Karlócán került aláírásra az Oszmán Birodalom, illetve a Habsburg Monarchia között huszonöt évre szóló békeszerződés, amelyet a lengyel-litván államot, a Velencei Köztársaságot, illetve Oroszországot magába foglaló Szent Liga tagjai is aláírtak. A békeszerződés az 1683–1697 között zajló osztrák–oszmán háborúkat zárta le, s ennek értelmében a történelmi Magyarország területén, a Temesköz és a Szerémség egyes területeinek kivételével megszűnt az oszmán fennhatóság, ami középtávon magával hozta az ország területi, politikai, illetve közigazgatási egyesítését is. A békeszerződés rendelkezett a foglyok kicseréléséről, illetve arról is, hogy a határ menti területeken a szerződő felek nem építenek új várakat.

Javaslattevő: Dr. Dévavári Zoltán

Indoklás:

Habár a béketárgyalásokra sem Erdély, sem Magyarország képviselőit nem hívták meg, és a békeszerződés egyes pontjaiban sértette a magyar érdekeket, hozzájárult a Habsburg Birodalmon belül a történelmi magyar állam területi, politikai és közigazgatási egységesítéséhez. A karlócai békeszerződés a Temesköz és a Szerémség egyes területeinek kivételével felszámolta a másfél évszázados török impériumot Magyarországon. A békekötés emlékére épült Békekápolnát a ferences rendiek emelték a szerződés aláírását követően. Az első kápolnát a következő osztrák-török háborúkor a törökök megsemmisítették, azonban a Péterváradnál elszenvedett török vereség után a szerzetesek 1716-ban újra felépítették. A mai kápolnát 1817-ben emelték a régi helyén.