A Telecskai-dombok

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

természeti környezet

2016-04-28

Bemutatás:

„Megvár majd ugyanúgy a lösz,
Hidd el, itt lesz, ha megint hazajössz.”

(Sziveri János: Hazatérés-idő)

A Telecskai-dombok, más néven a Bácskai-löszhátság Bácska kellős közepén, északkelet−délnyugat irányban húzódik. Északi nyúlványai az egykori Bács-Bodrog megye ma is Magyarországhoz tartozó részére esnek – Baja környékéig húzódnak – míg a dombság vajdasági részén fekszik többek között Bácskossuthfalva, Bácsgyulafalva (Telecska), Bajsa, Kishegyes és Bácsfeketehegy, délről pedig a Ferenc-csatorna vonala határolja.

A lösz a jégkorszak jellegzetes képződménye, mely óriási területeket borít be Eurázsiában, így a Kárpát-medencében is. A Telecskai-dombok Európa legvastagabban rétegezett löszlerakódása, amely az utolsó jégkorszak óta eltelt jó húszezer év történetének minden földtani lenyomatát megőrizte, és eleddig az egyetlen olyan feltárt szárazföldi képződmény, melynek geológiai adatai összevethetőek a tengerfenéki kutatások eredményeivel. Az erózió, a karsztosodás és az emberi jelenlét a felszíni formák gazdag változatosságát hozta létre, amely azonban a mezőgazdasági művelés hatására folyamatosan kopik. Helyenként még − főleg a tarlókon − kivehetők a töbrök, és gyakoriak a mélyutak maradványai. A legszembetűnőbb képződmények a löszvölgyek, melyek a plató középső részén összefüggő rendszert alkotnak. A völgyek meredek oldalai jelentik a löszpusztagyepek utolsó menedékeit, hiszen a Telecskai-dombok termékeny földjeit már a XIX. század végére szinte teljes egészében művelésbe fogták.

A löszös föld igen termékeny, különösképp alkalmas a szőlőtermesztésre. A Telecskai dombok földtakarója jó tápanyag- és vízgazdálkodású, amely ideális körülményeket teremt arra, hogy cukorban, savakban és aromákban gazdag szőlő teremjen, amelyből színben gazdag, illatos, zamatos borok készülnek. Bár a Telecskai-dombok ismertsége elmarad a három legjelentősebb vajdasági borvidék, a szabadka–horgosi homokvidék, a szerémségi, valamint a verseci mögött, a borászat e tájon is jelentős hagyományokra tekint vissza. Fényes Elek 1843-ban megjelent országleírásában Kúláról írja, hogy „a helység felett északra a telecskai dombok nyúlnak el, mellyek lehetős bort termő szőlőkkel kevélykednek”. Az 1785-ben Bácsfeketehegyet megalapító kunhegyesi telepesek anyaközségükből hozták magukkal a szőlő szeretetét. Megérkezésük után rögtön a szőlőtelepítés engedélyezését kérvényezték. 1786-ban a szomszédos Szeghegyre németek települtek a birodalom szőlő- és gyümölcstermő területeiről, akik szintén megkezdték a Telecskai-dombok szőlővel való beültetését. Bár a XIX. század második felében a kedvezőtlen időjárás, majd a filoxéravész következtében hanyatlásnak indult a szőlőtermesztés e tájon, a századfordulón újratelepítették a szőlőskerteket. 1942-ben már 357 hold szőlő terült el Bácsfeketehegy keleti és déli határában, a Telecskai-dombokon. Szinte minden háznál volt borospince, hiszen a sárga, löszös talajba könnyű ásni. A második világháború utáni változások sajnos az ültetvények felszámolását hozták, napjainkban azonban ismét virágzásnak indult mind a szőlészet, mind a gyümölcstermesztés ezen a vidéken. Ezt bizonyítja többek között a feketicsi Lódi borászat, a topolyai Brindza borászat vagy a helyi termelőket összefogó szőlész, borász és gyümölcsész egyesületek, borrendek működése.

Javaslattevő: Hulló István, biológus

Indoklás:

A Telecskai-dombok lágy vonulatai, enyhe magaslatai és helyenként meredek löszfalai kellemes változatosságot visznek a végtelennek tűnő vajdasági síkságba. A löszhátság bővelkedik természeti értékekben, s az itt élő emberek ehhez alkalmazkodva, illetve az adottságokat kihasználva jellegzetes kultúrtájat alakítottak ki.

Bácska egykori nemesi famíliái is kedvelték e dimbes-dombos tájat. Bajsa környékén például kisebb-nagyobb birtokkal, úri lakkal rendelkeztek a Zákók és a Vojnitsok, valamint a Falcione, a Lelbach és a Wamoscher családok. A Fernbachoknak két rezidenciájuk is volt errefelé. A Pannónia nevű birtokon álló, 1846-ban épült klasszicista stílű úri lak mind külsejét, mind belsejét tekintve ma is jó állapotban van, másik kastélyuk pedig a krivajai birtokon található. Sajnos a Vojnitsok környékbeli kúriáival nem volt ilyen kegyes a történelem: hogy történetük milyen szorosan kötődik Bajsához, arra ma már csak a falu katolikus templomának bejáratán látható családi címer utal.

Nem kell csodálkozni a vidéken előforduló Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy településneveken, hiszen az itteni emberek már a földfelszín egészen szerény kiemelkedéseit is hegynek tekintették. A függőlegesen emelkedő löszfalak igen csak nagy hatást gyakoroltak az itt élők fantáziájára. A bácsfeketehegyi betyármondák központi színhelye a betyárvár, amely a mendemondák szerint a löszfalba ásott hatalmas kiterjedésű pincék, barlangok rendszere volt. Ide rejtette el a lopott jószágot a két híres feketicsi betyár, Balog Miska és Kónya Jábes, akik magával Rózsa Sándorral is összedolgoztak. A lösz azonban a mai emberek képzeletét is megmozgatja. Minden bizonnyal Vajdaság egyik leghíresebb löszfala a kishegyesi Hegyalja utcában található. A hatalmas löszképződmény által határolt völgy nyaranta a Dombos Fest összművészeti fesztiválnak ad helyet, s a földfal ilyenkor a fényfestők vásznává válik.

Kapcsolat az értékhez:

Kadarka Szőlészek, Gyümölcsészek és Kertészek Egyesülete, Bajsa

Rizling Szőlészek és Gyümölcsészek Egyesülete, Bácskossuthfalva
rizling@indamail.hu
http://staramoravica.com/rizling/

Bácskai Szent György Borrend, Bácsfeketehegy

Telecskai Dombok Szent Dömötör Borrendje

Lódi borászat, Bácsfeketehegy

Brindza borászat, Topolya

Dombos Fest, Kishegyes