A kosárfonás temerini hagyományai

Települési érték

kulturális örökség

2023-05-18

Bemutatás:

A kosárfonásnak erős hagyományai vannak a vajdasági magyarság körében, még a 20. század közepén is elterjedt tudásnak számított a mezőgazdasággal foglalkozó közösségekben. Sokan foglalkoztak vele az önellátás és a háziipar (igazolt szakképzettséggel nem rendelkező mesteremberek árutermelő ipari tevékenysége) szintjén, illetve egyes településeken a kosárfonó szövetkezetek alakulásával kisipari szintre emelkedett a mesterség. A legismertebb kosárfonó szövetkezet Martonoson működött (ahol az 1950-es években 150-200 kosárfonó is dolgozott) de működött szövetkezet Zentán és Péterrévén, valamint Temerinben is.

Az 1909-ben megjelent Bács-Bodrog vármegye monográfiája szerint a temerini kosárfonó szövetkezet „alakult 1906-ban: 23 tag, 23 üzletrész, 1150 K[orona] értékben.” Az első világháborút követően a szövetkezet működése abbamaradt, de 1928-tól kezdeményezték annak újraindítását. Erről tanúskodik Hagymási Pál helybéli kosárfonó felhívása, amely 1928. december 2-án a Temerini Újságban jelent meg:

A Kosárfonók Szövetkezete

„Temerin szociális viszonyai, mint azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, nem a legrózsásabbak. […] Különösen a téli munka hiányát érzik sokan, s azért van sok család téli időben a nélkülözéseknek kitéve. […] A gyökeres megoldás az lenne, ha olyan intézményt tudnánk Temerinben létesíteni, amely az elvett munkaalkalom helyébe más, rendszeres állandó, s legalább téli munkát és kereseti forrást biztosítana a munkásainknak. Nem ugyan teljes megoldás, de mégis egy lépés volna a megoldás felé a „Temerini Kosárfonók Szövetkezetének“ a felújítása. Ez a szövetkezet 1908-ban alakult Temerinben a földmívelésügyi miniszter védnöksége és az Orsz.[ágos] Közp.[onti] Hitelszövetkezet felügyelete alatt. 1910-ben a cég jegyezve is lett, s ez a cégjegyzés még máig is fennáll. 1917-ig szépen működött: 53 munkásnak adott téli munkát; kiképzett, neves kosárfonó mesterei voltak, akiket vidékre is meghívtak több tanfolyam vezetésére. Egyiket még 2 évvel ezelőtt is Bánátba. Ezek a mesterek s az egykori munkások nagy része még ma is élnek és dolgoznának is szívesen, ha volna nyersanyaguk. Azelőtt az Orsz. Központi Hitelszövetkezet úgy pénzben, mint nyersanyagban állandóan adott a Szövetkezetnek előleget, s így ez oly szépen fejlődött, hogy már megtakarított pénze is volt az Orsz. Központi Hitelszövetkezetnél. Az 1918-iki politikai változás elszakította a központtól, sem pénzt, sem vesszőt hitel gyanánt nem kapott, sőt még a saját megtakarított pénzét sem tudta mindez ideig megkapni, mert ezt az ügyet nem likvidálták: ezért már 1918-19 telén munkásainak nem adhatott munkát. Most 10 év után f. hó 25-én a Szövetkezet igazgatósága tanácskozást tartott arra vonatkozólag, hogy mi módon lehetne a Temerini Kosárfonók Szövetkezetének a munkáját újból megindítani, s egyszersmind tanfolyamot nyitni, hogy a munkába alkalomadtán minél több hozzáértő munkást lehessen bevonni, s ezzel téli keresethez juttatni. […] Az Igazgató elhatározta, hogy a bácskai tartománytól kér segítséget, hogy a munkát szélesebb körben fejthesse ki. Addig is azonban Temerin közönséghez fordul, hogy nem adománnyal, hanem kamatmentes előleggel tegye lehetővé, hogy a Szövetkezet nemes munkáját megkezdhesse. S hogy az egyeseknek ne legyen a nyújtandó kölcsön terhére, a Szövetkezet 100 (száz) dináros részleteket fogad el. Ha tehát 170 olyan ember akadna Temerinben, aki 100-100 dináros kamatmentes előleget adna a Szövetkezetnek, akkor ez, ha egyelőre szerény alapon is, megkezdhetné munkáját, amelyet később mindinkább kifejleszthetne. […] H. P.”

A sajtóban megjelent írás fölkeltette az egykori kosárfonók érdeklődését, de az érdemi munka beindulására majdnem három évig kellett várni.

A Temerini Újság arról számolt be, hogy 1932. januárjában, miután a helyi földmíves hitelszövetkezet kapcsolatba lépett a báni hatóság gazdasági ügyosztályával, felhívta a kosárfonó mestereket, hogy nyolc nap alatt jelentkezzenek a legfontosabb teendők megbeszélésére. Ugyancsak kosárfonó tanfolyamra invitálta mindazokat, akik el szeretnék sajátítani a kosárfonás csínját-bínját. A felhívásnak meg lett az eredménye. A tanfolyamra összesen 22-en jelentkeztek. Pár nap múlva a szövetkezet díjmentesen dugványokat osztott ki azon gazdák között, akik vesszőt kívántak termeszteni.

Még az év tavaszán a kosárfonó szövetkezet a községtől fűzvessző telepítésre 10 hold földet kért, valamint 15 000 dinár segélyt, de a képviselő-testület próbaképen csak 2 hold földet adott át a szövetkezetnek, évi 5 dinár haszonbérért és az adó megtérítésért. A pénzbeli segélyt azonban elutasították.

1934-ben a község a kosárfonó szövetkezetnek vesszőtelepítés céljára egy újabb földterületet engedett át, de miután a szövetkezet a hatóságok felhívására az alapszabályát nem mutatta be, azaz a község szerint az egyesület nem működött, a használatra átengedett területet visszavette.

A szövetkezeti munka ezzel megszűnt, de a helybéli kosárfonók önállóan továbbra is tevékenykednek. Erről tanúskodik Hagymási Péter kosárfonó mester újévi üzenete az 1937-es Temerini Újság első számában, ahol boldog új évet kíván a tisztelt rendelőinek.

A második világháború után is minden ügyesebb földműves télidőben, amikor ráért, megkötött magának annyi kosarat, amennyire az évben szüksége volt. Főleg kukoricatöréskor használt kétfülű kosarak készültek, de fontak egyéb használati tárgyakat is. Kosárfélék készítését a paraszti közösségek minden felnőtt tagjától elvárták. A kosárfonás terén a baraparti gazdák előnyösebb helyzetben voltak, ugyanis nekik helyben voltak a víz partjára ültetett fűzfabokrok. Késő ősszel a bokrokat megmetszették, azaz „megnyestették”, ezt követte a vesszőválogatás, majd elkezdődhetett a kosárfonás. Nem egy gazdánál tavaszig 40 kosár sorakozott a padláson.

Javaslattevő: Ádám István

Indoklás:

A szövetkezet működésétől függetlenül a kosárfonó mesterség mindig is fontos volt a temerini lakosság számára. Bár mára jórészt elhagyták a közösséget a régi, vesszőt fonni tudó ügyes kezű személyek, és a felelőtlen nádgyújtogatások során a tűz martalékává váltak az egykor hasznot hozó fűzfabokrok is, illetve a Cigány bara-parti és a Grísza bara-parti fűzfások, fűzfatelepítvények is, a temeriniek számára még ma is kedves ez a mesterség. A közelmúltban indult kosárfonó tanfolyamot tizenkét rendkívül lelkes helybéli és környékbeli kosárfonó tanuló végezte el, akik mind szívügyüknek tekintik, hogy ez a kézműves tevékenység és a szép és praktikus vesszőtárgyak visszatérjenek mindennapi életünkbe.

Kapcsolat az értékhez:

Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT)
21235 Temerin, JNA utca 126.
Ádám István elnök
adamis@stcable.net