Kremenyák (Tűzkőhalom) ásatási helyszín és kopjafa

Települési érték

kulturális örökség

2020-04-17

Bemutatás:

A Csóka melletti Kremenyák -- más néven Tűzkőhalom, vagy Tűzköves, ugyanis a helybeliek innen hordták a csiholáshoz szükséges kovakövet -- a régészeti szakirodalomban is ismert lelőhely. A fiatalabb generációk tagjai közül azonban bizonyára kevesen tudják megmondani, hol volt az a nagy, kopasz halom, amely egykor szinte ontotta a néhány ezer évvel azelőtt élt emberek tárgyi hagyatékát. Így van ez annak ellenére, hogy a Csókáról Zentára vezető műút bal oldalán található helyet 2007 óta kopjafa jelöli.

A történet 1907 őszén Farkas Szilárd (1869—1923) akkori csókai plébános levelével kezdődött, amelyet a szegedi múzeumnak írt. Ebben elmondta, hogy a falu határában lévő dombon – valaha bizonyára a Tisza árteréből kiemelkedő sziget lehetett --, a Léderer család birtokán, csak bele kell rúgni a földbe, és máris cifra cserepek kerülnek a felszínre.

Tömörkény István, az intézmény igazgatója, Móra Ferencet (1879—1934) küldte ki a terepre, akinek ez lett az első, és egyik legjelentősebb régészeti vállalkozása. 1907 és 1913 között nyolc alkalommal, 135 napon át „vallatta” a Kremenyákot, amely Torontál megye őskori telepei közül a legrégebben ismertek közé tartozik. A Móra által vizsgált terület hossza 152 méter, szélessége 40-60 méter, magassága 1,5 méter.

A 9 őskori sírból, 17 lakógödörből meg a hozzájuk tartozó hamus gödrökből – Móra Ferenc leírása alapján -- napfényre került többek között 5 vörösréz tárgy, 50 többé-kevésbé ép edény, 2271 edénycserép és egyéb agyag tárgy töredéke, 1598 ép és törött kőeszköz, 1203 csonteszköz és emberi munka nyomait mutató csontdarab, 3871 gyöngyszem, tengeri kagylók héjából és márványból készítve stb. Ebbe a kimutatásba nincs belefoglalva a népvándorlás korából való 10 lovas sír és 29 gyalogos sír tartalma.

Az innen származó régészeti anyagot meghatározott specifikusság jellemzi, így a régészetbe bevezették a Csókai kultúra fogalmat. A kőkorszaktól az időszámításunk ötödik századáig terjedő időszakból származó csókai anyag egy része a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a zombori múzeumnak és a temesvári múzeumnak jutott, a leletek zöme viszont Szegedre, a mai Móra Ferenc Múzeumba került.  

A kopjafát Móra Ferenc Csókán végzett ásatásainak századik évfordulója alkalmából, 2007. szeptember 22-én avatták fel. Vrábel János (1953-2019) népművész tölgyfából faragott emlékoszlopát Csipak Csaba diakónus szentelte fel, majd a helyi, Móra Ferenc nevét viselő művelődési egyesület szakcsoportjai mutattak be alkalmi műsort. 

Móra Ferenc könyvet akart írni az ásatásai eredményeiről, de ehelyett 1911-ben rövid tudósítást, 1925-ben pedig néhány oldalnyi összefoglalást közölt (A csókai őstelepről), amelyben beszámol a különleges leletnek számító újkőkori csontgyűrűkről. 1918-ban Léderer György felajánlotta, fedezi a kiadás költségeit, de a monográfia sohasem született meg.     

A csókai leletekre fölfigyelt az európai régészet is. Gordon Childe, neves angol archeológus, a hírükre Szegedre utazott és írt is róluk az 1929-ben Oxfordban megjelent The Danube in prehistory című művében, de más idegen nyelvű kiadványokba is bekerültek. A csókai leletek feldolgozása 1944-ben Banner János régészprofesszor vezetésével készült el. Az anyag nyomdába is került, de a háború miatt nem kerülhetett az olvasókhoz. Az Acta Archeologica 1960-ban jelentette meg Banner Jánosnak a kőkori, Kovrig Ilonának és Korek Józsefnek az avar kori leletekről szóló dolgozatát, viszont nem készült el az embertani anyag vizsgálata, és számos lelet értelmezése sem.

Indoklás:

A Csóka melletti Kremenyák, más néven Tűzkőhalom, ismert régészeti lelőhely. 1907 őszén Farkas Szilárd akkori csókai plébános levélben érkezett hívására a szegedi múzeum Móra Ferencet küldte ki a terepre, akinek ez lett az első, és egyik legjelentősebb régészeti vállalkozása. 1907 és 1913 között nyolc alkalommal, 135 napon át „vallatta” a Kremenyákot, amely Torontál megye őskori telepei közül a legrégebben ismertek közé tartozik.

A Csókáról Zentára vezető műút bal oldalán található ásatási helyszínt, Móra Ferenc itt végzett régészeti munkájának századik évfordulóján, 2007-ben kopjafával jelölték meg.

Javaslattevő: Tóth Lívia