"Óbecse határának virágos növényei" - Kovács Huszka Ferenc és az Óbecsei járás a botanikus irodalomban

Tájegységi érték

természeti környezet

2021-02-17


Bemutatás:


A polgári társadalom az 1848-as európai forradalmak és a Tiszai Koronakerület megszűnése után kezdett kialakulni, és az 1867-es kiegyezéssel létrejött Óbecse nagyközség, Óbecse a járás központjává vált. A járáshoz öt község tartozott: Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve, Szenttamás és Turja. Területe: 132 339 kat. hold; polgári lakossága: 51 776 lélek, ebből magyar 28 905, szerb 21 645, német 1029 stb. Magyarul beszélni tud 34 051.

Hiába volt azonban Zombor a megye székhelye, szellemi hatása – ha ilyesmiről egyáltalán beszélni lehet – a Tisza vidékére már nem jutott el. Becsét ugyan összekötötte Kiss József csatornája Zomborral, de személyforgalmat régen sem bonyolítottak le a partjai között lassan úszkáló hajók. Csak búzával, homokkal, kenderrel megrakott uszályokat lehetett látni. A vasút 1906 óta ugyan naponta négyszer tette meg oda-vissza az utat, de Verbásznál kicserélődött a nép, ott már érezhető volt egy másik világ kezdete. Szenttamás után pedig mintha már a Tisza levegője áradt volna be a vonat nyitott ablakán. Még a báránybőr sapka is másképpen állt a parasztok fején; a beszédük is lelassult, elnyújtottabb lett, mintha a súlyos és lomha Bánát az elválasztó folyón átcsapva egyszerre diktált volna tempót és elfojtott indulatot, úgyhogy a hang is halkabb lett, és megfontoltabb a szó. De nemcsak Zombornak, Szabadkának és Újvidéknek se volt hatása a Tisza vidékének népére, amely így a közigazgatási határtól függetlenül, inkább Szeged vonzásába került (Herceg János, 1979)

Óbecse városa növekedett ezekben az években: míg 1857-ben 10 980 lakosan van, amiből 5488 magyar, 5167 szerb volt, addig 1910-ben 19 372 lakosából 12 488 volt magyar, 6582 pedig szerb. A századfordulón meg kellett birkóznia egy kisebb gazdasági válsággal is, amelynek következtében sok család hagyta el a települést, főként Amerikába vándoroltak ki.

Ha valaki végigsétált a városon, ebből nem sokat észlelhetett, Óbecse még ekkor is Bácska gyöngyszemének számított. Borovszky Samu beszámolója szerint Óbecse főbb utcái kockakővel, a járdák aszfalttal vannak burkolva, az utcák többnyire igen rendezettek és olyannyira fásítottak, hogy az egész város egy hatalmas kertre hasonlít. Szép épületei, palotái – a városháza, a postapalota, a banképület, Jović bárónő palotája, a járásbíróság épülete, a központi szerb iskola – nagy városoknak is díszére válnának, és Freund József gyáros és neje alapítványának köszönhetően volt egy apácák vezette szegényháza is Óbecsének.
Ezt a dualista rendszerben kialakult életformát és a helyi elit fejlődésbe vetett hitét az I. világháború törte derékba.

Kovács Huszka Ferenc alsóvárosi plébános alakja néhány év leforgása alatt rendkívül ismertté vált a budapesti tudományos körökben, és mivel beszámolókat küldött a vidéki felfedezéseiről, 1914 decemberében a magyar kir. Természettudományi Társulat növénytani osztálya felkérte őt, hogy írja meg „szakszerűen, magyarul és a külföld számára latin nyelven” Óbecse elköltözött és bevándorolt növényeinek tudományos ismertetését. „A plébános – számoltak be a helyi lapok – a legnagyobb készséggel tett eleget a kívánalomnak, akinek zamatos, tőrőlmetszett magyarsággal, klasszikus latinsággal, és nagy szaktudással megírt dolgozatait a botanikai osztály alapos bírálat alá vetvén, nagy tetszéssel elfogadta, díjazta és a társulat költségén kinyomatja.” Egyúttal felkérték a plébánost, hogy 1915. január 13-án Budapesten a növénytani osztály nyilvános ülésén „ugyanezen tárgyból szóbeli szakelőadást tartson a mi elé természetesen hazánk tudós botanikusai érthetően nem kis érdeklődéssel néznek.” A botanikus – a tudósítás szerint – nagy érdeklődés mellett és a szaktudósok élénk figyelme közepette tartotta meg az előadást, s ennek Óbecsén azért is örültek, mert „a siker, amit alapos és csillogó tudásával szerzett, városunkra is fényt áraszt”. Az alapos tudást a megnyerő előadás tette még élvezetesebbé, ezzel megnyerte a szakemberek érdeklődését. Az előadás végén pedig éljenzés és taps kíséretében gratuláltak a vidék fölfedezett szakemberének. Az ünnepelt előadót dr. Mágocsy-Dietz Sándor elnök, egyetemi tanár lelkes beszédben üdvözölte, és további működésre, kitartó tanulmányozásra buzdította őt, s hogy nagyrabecsülésének nyomatékot adjon, a tudós lelkészt a hivatalos ünneplésen kívül a fehér asztalnál is megünnepelték; „tiszteletére a növény tudósok és tisztelő barátai társasvacsorát rendeztek”. A fellelhető adatok szerint ez volt a kiváló óbecsei szaktudós első budapesti előadása, amelyet három év lefogása alatt további hat, fényes sikerekkel kísért szereplés követett. A tudományos körök negyven évnyi vizsgálódás eredményének tekintették Kovács Huszka Ferenc Változások Óbecse flórájában című dolgozatát. A nagy feltűnést keltett tanulmány a Magyar Természettudományi Társulat kiadásában megjelenő Botanikai Közleményekben látott napvilágot, de külön lenyomat, füzet alakban is eljutott az érdeklődőkhöz. Bár szakmai tanulmányról volt szó, amelyben a szerző négy évtized vizsgálódásai alapján sorolta föl a város területéről eltűnt és oda bevándorolt növényeket, az értekezést óbecsei körökben hangosan ünnepelték, a helyi vonatkozásai révén „érdekes olvasmány”-nak tekintették.

Indoklás:


„1894. év óta azután, amióta Óbecsén állandóan lelkészkedem, igen kedvező alkalom nyílott számomra, hogy kedves szülőföldem flóráját úgy a tavaszi, mint a nyári és őszi vegetáció tekintetében beható tanulmányozás tárgyává tegyem. A scientia amabilis iránt már zsenge koromtól fogva állandóan érzett nagy előszeretetem arra sarkalt, hogy Óbecse tekintélyes határának minden zegezugát felkutassam, s botanikailag vizsgálgassam.”

Kovács Huszka Ferenc - Óbecse határának virágos növényei. Szeged, 1929.

Javaslattevő: Kis Zoltán

Források listája:

Glässer Norbert–Zima András: Óbecse polgári arculata – Átmenet a rendi világból a polgári világba a dualizmus idején. Óbecse a polgárosodás útján, 2013

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 1909

Óbecsei a tudományos világban; Óbecsei Újság, 1914. december 20., 2. p. és Óbecsei szaktudós dicsérete; Óbecse és Vidéke, 1914. december 20., 2. p.

Óbecsei előadó a Tud. Akadémián; Óbecse és Vidéke, 1915. január 17., 3. p.

Kovács plébános tanulmánya; Óbecse és Vidéke, 1915. június 6., 3. p.

https://www.magyarszo.rs/hu/4402/hetvege/226238/Nagy-k%C3%A9m%C3%A9nyek-kora.htm

https://www.magyarszo.rs/hu/2009_03_07/kultura_irodalom/16968/T%C3%B6rt%C3%A9nelm%C3%BCnk-elfeledett-alakja-(6).htm#_ftn1

2021-02-02

kulturális örökség | Óbecse


A Than Fivérek Értelmiségi Kör civil szervezetet térségünk értelmisége hozta létre 1995-ben. 2013-ban épült meg  a szervezet névadóinak emlékháza, a Than Emlékház, amely egyben a Than Fivérek Értelmis ...

2020-04-04

kulturális örökség | Péterréve


Dr. Takács Ferenc vértanú plébános a mai napig a péterrévei lakosok emlékezetében él. Több tisztséget a magáénak tudhatott, mint pápai kamarás vagy magyar országgyűlési képviselő.  1894. június 29-én ...

2019-04-18

kulturális örökség | Gunaras


Pecze István, az alapító, gyűjteménye létrejöttét a paraszti mentalitással hozza összefüggésbe, amelyet elődeitől vett át maga is. Visszaemlékezése szerint szülei generációja a mindennapi használatból ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával