Csantavéri Települési Értéktár bemutatkozása - Nagyszüleink öröksége

2022-03-26

Csantavéri Települési Értéktár

„Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hova születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad, és mit nem vall magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától.” (Kodolányi János)

Meg vagyok győződve róla, hogy hagyomány és a kor világa megfér egymás mellett. Csak meg kell találni a kellő formát mindkettőnek. Ehhez elkerülhetetlenül meg kell erősítenünk olyan alapértékeket, mint a család és a közösség. Egy beteg, szétesett közösségben az egyénnek is igen kis esélye van a gyógyulásra. Érzelmi világunk sérül leggyakrabban ebben a gátlástalan rohanásban. A test-lélek-szellem egyensúlyvesztése pedig végzetes lehet. Emberként lelkünk társas lényként van kódolva. Így szükséges számára a hovatartozás élménye.

Ha már létrejöttek ezek a kis közösségek, akkor nagy eséllyel ismét megleljük azt az eltűnőben lévő emberi tulajdonságot, ami a kötődések alapja. Ez a hűség. Valahol azt olvastam, hogy ez már az emberiség hajnalától kezdve bennünk élt. Hűség a családhoz, a közösséghez, a nemzethez, természethez, Istenhez. Minden eddigi civilizáció ezen alapult. Kivéve a minden értéket elsöpörni szándékozó globalizációt.  

„A vasutak mentén pedig jön a nyugat nekünk idegen kultúrája, idegen magyarsága, hozza portékáját: gúnyáját, erkölcseit. És mint megunt rongyot, alkalmatlan akadályt, hányják le magukról leányaink nagyanyáink ruházatát és erkölcsét… (Kós Károly, 1912)

A gyermek életében döntő szerepe van annak, hogy mit hoz otthonról, mit kap a családtól. Itt mutatnak neki irányt, miközben megtalálja helyét a közösségen belül. Ha mindebben nem segítünk nekik, akkor végzetes hibát követünk el. Akkor ezek a hagyományok eltűnnek, már nem lesz mit továbbvinni a felnövő korosztályoknak. Sokan legyintenek erre, akik a globalizáció által szentesített és hirdetett tolerancia nevében tűzzel-vassal próbálják világunkat megszabadítani minden hagyományos értékétől. Anélkül, hogy most akár egy kicsit is beleásnánk magunkat ebbe a folyamatba, gondoljuk csak át még egyszer. Ki a toleráns kivel szemben és ki nem? Miért is kéne lemondanom saját, évezredeken átívelő hagyományomról? De még akár arról a pár korosztályt átívelő családi hagyományomról is, hogy karácsonykor mákos gubát készítsek. Egy légből kapott intoleráns világnézet miatt! A természettől elszakított, sokszínű kultúrától megszabadított, szürkére meszelt világ, tele lesz világpolgárokkal, akik azt gondolják, hogy mindenütt otthon lehetnek. Valami itt nagyon elhibázott.

      Ha ma egy zenei divat fontosabb, mint az ember kultúrája, sorsa, állapota, akkor baj van! (Szabados György)

Népi kultúra kontra korszerű formák. Hagyományápolás kontra modern művészet. A jelenlegi civilizáció által fémjelzett, rohamosan terjedő új és korszerű formák törvényszerűen kizárják a régit. Úgy teszik mindezt pozitív értékjelzővé, hogy közben a másik oldalt, a hagyományost, következetesen korszerűtlennek, elmaradottnak és egyszersmind primitívnek bélyegezik meg. Valóban azt kell mondanunk, hogy a hagyomány - régi ruhájában nem lehet korszerű. Egyetemes értékeiben, mint megőrzött örök érték – igen – örökként időtlen és ezért korszerű -, de régi formájában már nem a mai életet tükrözi. De azzal, hogy átmentjük a huszonegyedik század modern keretébe, mi magunk tehetjük minden elemében korszerűvé.

Ne felejtsük egy pillanatra sem: aki hagyományőrzéssel foglakozik nem a múlt miatt teszi, éppen hogy a jövőbe néz!

Maga a hagyományőrzés egy olyan összetett tudásanyag, amelyben minta, stílus és életforma nem választható el egymástól. Szorosan kötődnek egymáshoz. Kiegészítik egymást. Nem más ez, mint az évszázadok alatt letisztult tudásrendszer. Olyan tudásrendszer, amely magában hordozza az emberi lét viselkedési alapmodelljeit és mintáit. Olyan magatartásformát és erkölcsi világképet képes átadni a gyerekeinknek, amellyel bizton fel tudjuk őket készíteni életük további szakaszára. Nem utolsó sorban pedig hozzásegít a társadalmi szerepek megszilárdításához. Ezért sem vethet gátat ennek a folyamatnak semmi. Ebben a megváltozott keretben és szerepben viszont fokozottan kell arra ügyelnünk, hogy az átadás minél magasabb színvonalon történjék. Ezért kell óvónőink és pedagógusaink felkészültségére fokozottan odafigyelnünk, mert ez sarkalatos pontja ennek a folyamatnak.

Ők válnak a kultúrális javak átadásának elsődleges közvetítőivé.

Vegyük már észre, hogy bennünket is száz csoda vesz körül. Csak kicsit szét kell néznünk és hinnünk, hogy mi is gazdag és egyedülálló hagyománnyal rendelkező nemzet vagyunk. Nem volna jobb előbb megismerni szűkebb honunkat, mielőbb átlépjük azokat a bizonyos határokat.

Szabados György azt írja egy helyen, hogy a világ túl grandiózus, hogy mélyebb  értelmét megértsük, anélkül, hogy rontanánk rajta. Milyen igaza van! Ha már változtatni akarunk, akkor tegyük ezt először szűkebb környezetünkkel. Aztán ha még lesz rá időnk és energiánk, hát majd próbáljuk meg a világgal is. Bár, úgy gondolom, annyi minden tennivaló van itthon, hogy ember legyen a talpán, aki végigjárva ezt az utat még belefog a világ megváltoztatásába.