Hétköznapi hősünk: Dr. Hegedűs Antal (1928-2010) egyháztörténész, pap, cserkészvezető

Települési érték

kulturális örökség

2024-02-05

Bemutatás:

Hegedűs Antal 1928-ban született Bajmokon. 1944-ben kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, Magyarországra ment, és a gimnáziumot Kalocsán végezte. Egészen 1969-ig lelkipásztorként dolgozott Tázláron és Hercegszántón. A lelkipásztorkodás mellett a Szegedi Hittudományi Főiskolán is tanított. Szülőföldjére 1970-ben költözött vissza, és először püspöki titkár volt, majd Macedóniában teljesített papi szolgálatot. Később Újvidékre került, szakított a papi élettel, laicizáltatta magát, egyházához, hitéhez azonban továbbra is nagyon ragaszkodott, és élete utolsó pillanatáig mélységes alázattal gyakorolta azt. 1975-ben megnősült, két gyermeke, majd három unokája született. Húsz éven át a Vajdasági Levéltár dolgozója volt, illetve tudományos külmunkatársa az Újvidéki Egyetem Történelmi Intézetének. A Vajdasági Levéltárból rövid időre a Vajdasági Múzeumba került. Szabadkára 1992-ben költözött. Itt a Szabadkai Levéltárban helyezkedett el, és onnan vonult nyugdíjba.

Nagy tudású ember volt. Az anyanyelve mellett írt és beszélt latinul, ógörögül, németül, szerbül, ismerte az írott gót betűt, amit ma már nagyon kevés szakember mondhat el magáról. Sokan fordultak hozzá tanácsért, és sok régi dokumentumot fordított. A tudományos, történeti kutatásai és munkássága mellett Hegedűs Antal tevékenyen részt vett a magyar szellemi élet felpezsdítésében is. Kutatásunk és munkánk célja az, hogy rámutassunk, a magyarságunk, közösségünk és ifjúságunk jobbítása, érvényesülése, itt maradása érdekében milyen példaértékű és az utókor számára maradandó dolgokat alkotott.

Nevéhez köthető több civil szervezet létrehozása, és alapító tagja volt nem egy tudományos szervezetnek is, pl. a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaságnak (amelynek alapítója és elnökségi tagja volt), a Vajdasági Magyar Tudományos Társaságnak. Alapító tagja a történelmi VMDK-nak, feleségével, dr. Hegedűs Kovácsevics Katalinnal együtt hozták életre az Újvidéki Magyar Diáksegélyező Egyesületet, valamint közösen szervezték meg az újvidéki érettségizők első újvidéki bálját 1992-ben, amelyből aztán hagyomány lett, és azóta is minden évben megtartják. Ezek ma is aktívan működő szervezetek.

Dr. Hegedűs Antal látta, hogy a Vajdaságban nagy szükség lenne egy, a magyar anyanyelvű és magyarul beszélő katolikus értelmiségieket összefogó szervezetre. Toborzóba kezdett, hogy számba vehesse, összegyűjthesse az egyházunk mellett kiálló és az egyházzal együtt gondolkodni kívánó értelmiségieket. Kezdeményezte és megalapította a Vajdasági Pax Romanát, mely 1993. április 17-én Vépen (Szombathely) alakult, és a nemzetközi Pax Romana mozgalom vajdasági ága lett. Minden évben szervezett egy kongresszust, melyre aktuális témákat választott, ahol a szakértők előadásai után kerekasztal-beszélgetések keretén belül mindenki elmondhatta a véleményét. 

A szabadkai Zentai úti temető szélén helyezkedik el a „Gödör”, benne a Vergődő turulmadár szobra, mögötte az 1944–1945 között kivégezett ártatlan civil áldozatok névsorát tartalmazó emléktáblákkal. Ebben is dr. Hegedűs Antalnak volt nagy szerepe, egyrészt, mert az ő indítványozására került felállításra a sebzett turulmadár szobra, másrészt pedig azért, mert ő kezdeményezte a szabadkai Viktimológiai Bizottság létrejöttét, amely sok éven át kutatta, gyűjtötte és összeírta az 1944/45-ös, főként magyar ártatlan áldozatok névsorát, amely e táblák nélkül valószínűleg feledésbe merült volna.

Mindezek mellett a legtöbb energiát a cserkészmozgalom felelevenítésébe fektette, és véleményünk szerint ez a legjelentősebb „műve”, amit maga után hagyott.

Dr. Hegedűs, ahogy Szabadkára került, megkezdte a toborzásokat, megalapítva így a cserkészmozgalmat Észak-Bácskában. Az első cserkésztoborzó Szabadkán 1993. június 19-én volt a kiserdei plébánián. Az általa alapított cserkészet alapgondolata Teleki Pál vezényszava: „Emberebb ember, magyarabb magyar”, ami azt jelentette nála, hogy a cserkésznek ismernie és tisztelnie kell a múltat, a jelenben törekednie kell a tökéletességre és kötelessége kiépíteni az utánpótlást. [...] Magyar identitástudat pedig istenhit nélkül el nem képzelhető – vallotta dr. Hegedűs.

Megtalálták, kitisztították és minden évben megkoszorúzták Paganini József dandártábornok, az 1848/49-es szabadságharc szabadkai hősi halottjának sírját a Zentai úti temetőben. A cserkészek tartották rendben egy évtizeden át a Vergődő madár emlékhelyet is, és a kivégzett cserkészvezetők sírjait. Kerékpártúrát szervezett Kiskunmajsára, ahol a cserkészeink első kézből ismerhették meg az 1956-os forradalmat Pongrácz Gergelytől, a Corvin-köz parancsnokától. Minden évben cserkészkonferenciát szervezett, a leghíresebb a 2001. december 8-án a Népkörben megtartott Teleki Pál (1878–1941) Emléknap volt Szabadkán.

1996-ban az észak-bácskai cserkészek is részt vettek az Ópusztaszeren megrendezett Millenniumi cserkésztáborban. Ezt a tábort a Honfoglalás 1100-ik esztendeje emlékére rendezte a Magyar Cserkészszövetség. Szervezett cserkészkonferenciákat, gyalogtúrákat. 2006-ban megnyerte a szabadkai önkormányzat jóindulatát, és így az ÉBCSK irodahelyiségekhez jutott, ahol létrehozták a Cserkészotthont. Ugyanebben az évben megalapította az Öregcserkészek klubját is.

Minden évben megszervezte a csapat- és a körzeti táborokat, az utánpótlás kinevelése érdekében pedig szinte évente volt őrsvezetőképző tábor, és minden évben kiscserkésztábor is.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Taskovity Lara, Árokszállási Evelin, Kiss Emili, Govorković Dorina
Felkészítő tanár: Herbut Hegedűs Anna
Széchenyi István Általános Iskola, Szabadka

Indoklás:

Véleményünk szerint mindezek, amiket felsoroltunk, a tudományos szervezetek, a civil megmozdulások, szervezetek, a Gödör a Vergődő madárral és az ártatlan áldozatok névtábláival, Paganini sírja, a katolikus értelmiség öntudatra ébresztése, a cserkészélet megszervezése, ezek mind helyi értékeink részét képezik.

Hogy mi késztette dr. Hegedűst minderre? Ő maga is, magas végzettsége ellenére, kezdetben nehezen tudott érvényesülni. Látta, hogy a magyar ifjúság mellé senki sem áll, nincs egyetlen szervezet sem, amely felkarolná, a katolikus értelmiségnek pedig nem volt hol hallatnia a hangját. Az értelmiséget a Pax Romana segítségével akarta kritikus gondolkodásra bírni. Munkássága során számtalan akadállyal találta magát szembe, de azt mondta, hogy nem szabad megijedni a kritikus hangoktól. Sosem panaszkodott, felesége, családja, a jó barátok, ismertsége és elismertsége segítségével töretlenül haladt előre céljai megvalósításához.

Egyik vele készített interjút egy anekdotával fejezte be: „Az erdőben tűz ütött ki. Összegyűltek az erdő állatai, hogy megtárgyalják a teendőket. Az egyik kismadár tárgyalás helyett kicsi csőrében vizet hozott a folyóról, és a tűzre dobta. Mi ebből a tanulság? Tőlem ennyi telt, tegyétek meg ti is, ami tőletek telik.”

Hogy Hegedűs Antal munkássága milyen nagy jelentőséggel bír, azt bizonyítja az a tény is, hogy az Aracs Társadalmi Szervezet 2008-ban feleségével együtt a magyar közösségért folytatott tevékenységükért Aracs-éremmel tüntette ki.

Életét és munkásságát Széchenyi István esti imádságának egy mondata foglalja legjobban össze: „Istenem segíts! Gondolkodni és dolgozni akarok!”

Dr. Hegedűs Antalt 2010 decemberében helyezték végső nyughelyére a szabadkai Bajai úti temetőben. Halálával az egyik legkiválóbb délvidéki történészünk, közösségünk kiemelkedő alakja távozott el közülünk, aki művével, emberi magatartásával fizikai eltávozásán túl is, munkáival, hagyatékával tartósan velünk marad. Dr. Gábrity Molnár Irén írta róla a következőt: „Ő olyan ember, akit utánozni lehetetlen, de követni érdemes!”

Élete útmutatóul szolgál, és az ifjú nemzedékek számára követendő példa marad mindenkorra.