A faluban a kulturális és gazdasági élet a jelenben is megtalálható. A kulturális élet egyik oszlopos tagja Milánovity Ottília, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jelenlegi elnöke. A művelődési p ...
Teplicki István 1895-ben Ómoravicán, a vasút melletti Putriban született. Származását sohasem tagadta, ahogy azt sem, hogy csak két osztályt végzett, mert dolgoznia kellett. Kanász lett belőle, majd pályamunkás a vasútnál.
A zenét, a muzsikaszót már gyermekkorában megszerette. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen a mostohaapja is zenész volt.
Még a háború előtt Róna Jenő, az akkori állomásfőnök megengedte neki, hogy hetente egyszer-kétszer vonattal beutazzon Szabadkára, ahol Balassa János zenetanártól tanult muzsikálni, ezzel megalapozva a jövőjét.
Miután visszatért a nagy háborúból, a napszám és az alkalmi munka mellett a zenéről sem mondott le. 1924-ben már saját zenekart alapított, mégpedig úgy, hogy zenésztársait maga tanította. (Besnyi, 2010)
1930-ban a Kocsis Lajos vezette tűzoltózenekarba került, ahol még abban az évben szakparancsnoki rangot kapott. 1932-től ő lett a zenekar karnagya. Legszívesebben szaxofonon játszott, de nem állt tőle távol a többi hangszer sem. Kocsmákban, lakodalmakban, ünnepeken, és ha úgy adódott, temetéseken is játszottak. A szívéhez legközelebb azonban a tűzoltózenekar állt. Szintén, mint id. Kovács Gyula vagy Modrics Iván, ő sem tűrte a fegyelmezetlenséget. Ha valaki mégis ivott, akkor eggyel kevesebb felé osztották az aznapi keresetet.
Nagy kihívás volt számára a leventezenekar létrehozása. A zenekar tagjai vagy elköltöztek, vagy katonáskodtak, ezért fontossá vált az ifjúság „kiképzése”.
A háború utáni években az új világ következményeihez igazodva ismét zenekar alapításába kezdett, és ismét létrejött a tűzoltózenekar. Az ötvenes és hatvanas években az ő zenekara tette színesebbé a moravicai ünnepnapokat, színházi előadásokat.
A tűzoltótestület munkájából nem csak zenészként vette ki részét, évtizedeken át a vezetőség tagja volt. 1978-ban, az ÖTT fennállásának 100. évfordulóján elismerésben részesült. 1986-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöksége a Jugoszláv Tűzoltó Szövetség Csillaga kitüntetésre javasolta, a Szocialista Szövetség helyi választmányának elnöksége 1988. január 28-ai ülésén pedig kitüntetésre javasolta a testületben kifejtett 75 éves tevékenységéért. (Besnyi, 2010)
97 éves korában, 1992-ben hunyt el. A tűzoltótestület saját halottjának tekintette. Kívánságára tűzoltó-egyenruhájában temették el. Utolsó útjára csaknem minden tűzoltó és a zenésztársak is elkísérték.
(Részlet a pályamunkából)
A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Banjac Adrianna, Sötét Bíborka, Antal Csongor
Felkészítő tanár: Radaković Marina
Id. Kovács Gyula Általános Iskola, Bácskossuthfalva
Falunk fia, Teplicki István, Pista bácsi vezetésével pezsdült fel a zenei élet Moravicán. A tűzoltóság kitüntetett tagja volt és a település jeles zenésze. Hosszú, 97 évig tartó élete során a település kulturális életében mindig aktívan részt vett. Emlékét ma is őrzik a faluban, hiszen megannyi helyi rendezvényen, közösségi alkalmon muzsikált, belopva magát ezzel az emberek szívébe.
Id. Kovács Gyula Általános Iskola
24340 Bácskossuthfalva, Táncsics Mihály utca 2.
+38124741026
Besnyi Károly: Jól égett a pipájuk! Bácskossuthfalva, 2010
Besnyi Károly: Rivaldafényben. Bácskossuthfalva amatőrmozgalmának monográfiája. Ady Endre Művelődési Központ, Bácskossuthfalva, 2013
Dévay Lajos–Gyarmati Sándor: Nagy idők sodrában. Sztáramoravica, 1936
Muhi Verona: Moravica monográfiája. Közlöny 2., Moravica, 1977
Papp László: A hetedik – A bácskossuthfalvi Kossuth-szobor rejtélyes története. Monográfia, 2017
Szemesi József: Moravica monográfiája. Közlöny 2., Moravica, 1977
A faluban a kulturális és gazdasági élet a jelenben is megtalálható. A kulturális élet egyik oszlopos tagja Milánovity Ottília, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jelenlegi elnöke. A művelődési p ...
Pecze Árpád régiséggyűjtőt már gyerekkorában elragadta a gyűjtőszenvedély. Minden a bélyegekkel kezdődött, majd leginkább a technikai eszközök felé fordult az érdeklődése. Több mint 10.000 tárgyból ál ...
Szaján két ismert és fontos személyéről van szó, László, aki magyartanár volt, Viktória pedig óvónéni. Viktória az újvidéki Óvónő-képző elvégzése után Gunarason kapott óvónői állást, ahol idővel bekap ...