Hétköznapi hősünk: Vendel Gyöngyi zenetanárnő, kórusvezető

Települési érték

kulturális örökség

2024-02-02

Bemutatás:

Kúla közismert zenetanárnője, kórusvezetője, a magyarság körében a 40 éves pedagógusi pályája alatt mindannyiunk szüleit is tanította. Szerteágazó tevékenysége folytán a mai napig aktív. Önmagáról így vall:

– Ha újrakezdhetném az életemet, megint ezt a pályát választanám, hiszen a zene mindig feltölti a lelkemet bánatban és örömben egyaránt. Zene nélkül nem tudnék élni.

Személye köré fonódik szinte minden jelentős esemény a Népkör Magyar Művelődési Központban. Munkásságának sokszínűsége magas zenei színvonalat tükröz. Célkitűzéseit iskolai kórusokkal, majd nyugdíjba vonulása után a felnőttkórusokkal is megvalósította. Erről számtalan serleg, oklevél, diploma tanúskodik.

Sok alkalmunk van találkozni Gyöngyi tanárnővel a kúlai Népkör, a Délvidék legrégebbi magyar művelődési egyesületének szakcsoportjaiban tevékenykedve. Gyöngyi tanárnő rátalált a gyermekek érzelmi hullámhosszára, az irántuk érzett felelőssége a zenei anyanyelvük megőrzését és átadását jelenti. A nyitott és derűs légkörben, észszerű szabályok közt a kórustagok bátorítást, erőt és önbizalmat meríthetnek.

Gyöngyi tanárnő 1950. november 10-én született Kúlán. Az idén tölti be a 70. életévét. Lánykori neve Kovács. Elmondása szerint családjában a zene mindig is fontos szerepet játszott. Édesanyja szépen énekelt, édesapja hegedült. Bátyja szaxofonozott, nővére, aki szintén nyugalmazott zenetanárnő, zongorázott. Szülei serkentették a gyermekeikben lévő tehetséget, amit később a tanulmányaikkal fejlesztettek. Gyöngyi tanárnő hálás mindezért, a család mindig mellette volt, és támogatta. Apró, vékony termetével, életvidám felfogásával meghazudtolja korát. Két fiától, Róberttól és Kornéltól hat unokával büszkélkedhet. A hivatalos feladatai mellett energikus hozzáállásával a „szupernagyi” szerepét is betölti, mivel hol hajnalban hajt Szegedre, máskor Bécsbe látogat az övéihez.

Kevés nyugdíjaskorú mondhatja el, hogy még él a tanító nénije. Körmöczi Gizella, Gyöngyi kórusvezetője az idősek otthonában idézte fel az emlékeit.

– Amikor tanítóként az iskolába kerültem, Gyöngyi csengő szoprán hangjára rögtön fölfigyeltem.

– A kiskórusban énekelt első osztályos kora óta. Kórusvezető voltam, és a nővérének a tanítónője. A Népkör fennállásának 150-ik évfordulóján megható volt újra összejönni az ősz hajú egykori tanítványaimmal. Szüleim is zenekedvelő kórustagok voltak. Édesanyám, Glässer Margit karnagy volt. Ő lett a „zászlóanya”, az Iparos Dalárdának (alapítva 1896-ban) szánt ajándéka egy aranyszállal kivarrt selyemzászló volt. Jelenleg Bartók Béla néven működik, és Gyöngyi vezeti. Értékes emlék ez 1929-ből, amit féltve őriznek, és nagy becsben tartanak a Népkörben. Ma a kúlai magyarság körében helyi értéket képvisel. Hosszú éveken át, a közelmúltig oszlopos tagja voltam a művelődési egyesület kórusainak, valamint a Cecília egyházi énekkarnak is. Kórustagként Gyöngyi volt a karnagyom! Így kerek az élet! – teszi hozzá nevetve Gizi néni.

Érdekes megemlíteni, hogy Gyöngyi vezénylete alatt tanító nénije, tanítványai, kollegái és unokája is egyszerre énekeltek a kórusokban. Felemelő érzés lehet a nagy tapasztalatú, megbecsült idősek és a jövő felé néző új nemzedék elé állni, hidat építve összekovácsolni őket a karmesteri pálca segítségével. A tanárnő híve az „egy torokból való éneklésnek“, amikor mindenki szárnyaló hangja egy egységes előadást hoz létre. „Maximalista“ – állítják a kórustagok.

Gyöngyi tanárnő a Népkör MMK vegyes kórusát 2010-ben, nyugdíjba vonulása után vette át. Több mint 20 éven át vezette a városi ifjúsági női kórust. Idővel lassan elfogyott a csapat, mivel a tagok családot alapítottak, és nem jutott erre idejük. A női kórus tagjaiból és a Népkör vegyes kórusának férfitagjaiból megalapították a kamarakórust. Az Árvácska asszonykórust 2004-ben vette át, majd nyolc év múlva férfihangok hozzáadásával bővítette. A Cantilena női kórust 2013-ban hozták létre. Általában megállapítható, hogy elég nagy a lemorzsolódás az idős tagok között, az utánpótlás meg kevés.

Riportalanyunk elmondása szerint a repertoárt úgy választja ki, hogy az megfeleljen az énekesek hangteljesítményének. Sokszínűnek kell lennie, a népdalok feldolgozásától a reneszánsz műveken, a klasszikus számokon át a modern zenéig. A Durindó fesztiválra is segítette felkészülni a népdalköröket. A szomszédos Cservenka énekeseit is fölkarolta. A nyugat-bácskai szórványban, ahol már megszűnt a magyar nyelvű oktatás, és csak a templom maradt meg a magyarok találkozásainak, egy népdalkört indított be, hogy összehozza a „kenyérhéjmagyarságot”. Szivácon a Szenteleky-napokon a Bartók Béla-kórussal lép föl. Ennek óriási a jelentősége, mert ez az egyetlen alkalom, amikor magyar ének csendül fel a faluban.

„Olyan személynek az életútja tárul elénk, aki diákjaival és énekkaraival folyamatosan aranyfokozatú elismerésekkel tért haza Kúlára. Állhatatosan jelen volt és van a magyar gyermekek és ifjúság számára szervezett szemléken csakúgy, mint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség kórustalálkozóján.” (A kúlai Népkör MMK felterjesztése, 2019)

Tavaly, 2019. január 25-én Zentán, a magyar kultúra napja délvidéki ünnepségén Életfa díjjal jutalmazták Vendel Gyöngyi tanárnőt, kórusvezetőt a példaértékű életpálya elismeréseként. A díjátadón ezt nyilatkozta: „Az embernek öröm, amikor látja, hogy negyven év után mi mindent ért el. Ez a díj olyan, mintha a munkásságom gyümölcse lenne.” (Pannon RTV, 2019)

A város részéről a kulturális oktatási közösség 1983-ban A kultúra sugarai elismerésben részesítette.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Gonczlik Martina, Hugyik Sára, Papp Eleonóra
Felkészítő tanár: Cvetanović Márta
Petőfi Brigád Általános Iskola, Kúla

Indoklás:

Volt kolléganője, mentorunk, Cvetanović Márta így emlékszik vissza a Petőfi Brigád Általános Iskolában együtt töltött évekre:

– Gyöngyi fiatalos lendülettel végezte az iskolai hivatását. Rengeteg energiát fektetett a munkájába és a kórus vezetésébe. Fellépéseikkel Jugoszlávia-szerte kiérdemelték az elismeréseket. Az utolsó 10 évben zsinórban aranyérmesek voltak. A külföldi meghívások sem maradtak el, onnan sem jöttek üres kézzel haza. Az elért eredmények elviselhetővé tették az inflációval, bombázással, gazdasági nehézségekkel teli éveket. Úgy érezte, a művészettel felül lehet kerekedni rajtuk. Kiskunhalasra, Budapestre, Hévízre, Ópusztaszerre és a boszniai Bijeljinára is eljutottak. Magas mércét állított föl: jól csinálni, segíteni, utat mutatni, ám tanárként háttérbe vonulni, szerénynek lenni. Így tudnám jellemezni a munkáját. Példaképként tartást, mintát, lelkierőt adott. Hobbija a hivatása is egyben.

A kórusok vezetésével öregbíti városunk hírnevét manapság is. Nagy jelentősége van annak, hogy az elmúlt évtizedekben zenekedvelő közösséget nevelt ki. Gazdag szakmai és pedagógiai tapasztalata a fiatal kollégáknak segítséget jelent. Minden új zeneoktatási információt begyűjtött, továbbképzésekre járt. Nála a szerb ajkú tanulók is énekeltek magyarul. Motivált volt mindenki, hogy latinul, angolul, németül vagy franciául csendüljön föl az ének. A legnehezebb időkben is elérte minden követ megmozgatva, hogy a kórustagoknak egyenruhájuk legyen. A sok iskolai fénykép is erről tanúskodik.

A tanárnő érzi, hogy megéri a fáradozása. A legjobbra való törekvéseinkben fedezzük majd újra fel őt. Első helyen szerepel kiváló képessége, hogy tudása legjavát átadja az újabb nemzedéknek.

Sokoldalú tevékenységét tükrözi az általa választott Daniel Glattauer mottó is: „A zene maga az élet, és amíg szól, semmi sem hal meg örökre.”

A művészet közösséget hoz létre, és ehhez mi is sokban hozzájárulhatunk, ha értékeljük azt.