Szent István kápolna és a Barabás-képek

Települési érték

kulturális örökség

2019-01-23

Bemutatás:

A Szent István kápolna (plébániapalota) 1907 és 1909 között épült neobarokk és neoreneszánsz stílusban Berzenczey Domonkos városi mérnök tervei alapján. Az épület architektúrája ünnepélyes, a zentai főtér meghatározó eleme. A Főtér felöli homlokzatot középen kiemelkedő gazdag díszítéssel (rizalittal) hangsúlyozták, központi részét és az alatta lévő bejáratot két oldalról atlaszok (az oszlopot helyettesítő kőből faragott férfialakok) tartják. A főhomlokzat díszítése az épületet ünnepélyessé teszi. Az épületben kapott helyet a városi múzeum, amelyhez képtár is épült. A múzeum komplex jellegű: a földszinten őslénytani, régészeti és helytörténeti anyag, az emeleten pedig néprajzi gyűjtemény várja a látogatókat.

A város egykori legnagyobb temploma, melyet Szent István tiszteletére szenteltek, 1770-ben épült, de az 1911-es tűzvészben a városházával együtt leégett. Míg a régi városháza helyett új, nagyobb épületet emeltek, a templom újjáépítési kísérletei kudarcba fulladtak. A világháború ellehetetlenítette, a délszláv állam pedig megtiltotta a magyarok első királyáról elnevezett katolikus templom újraemelését. A plébániapalotát úgy építették meg, hogy a földszinti részét üzlethelyiségek kiadására szánták és csak az emeleti részt használta az egyház. 1914-ben új, kéttornyú templomot kezdtek el építeni, de az első világháború kitörése miatt nem tudták befejezni, így később le is bontották. Helyette, 1929-ben a plébániapalota három földszinti üzlethelyisége egybekapcsolásával alakították ki az úgynevezett szükségkápolnát. A mai Szent István-templom méreteit tekintve inkább kápolna, mégis templomi ranggal rendelkezik, hogy a nagytemplom jelképes utódjaként működhessen.

A templomban Barabás Miklós (1810-1898) három oltárképét csodálhatja meg a látogató. A három festmény közül a legtöbbet csodált alkotás a volt oltárkép, amelyen Szent István királyunk a koronázási palástban egy imazsámolyon térdelve ajánlja fel Szűz Máriának a magyar címerpajzson a magyar Szent koronát, a jogart és az aranyalmát, vagyis a hatalom szimbólumait. Második festménye Jézust a keresztfán ábrázolja, a harmadikon, amely a kórus falán kapott helyet, Szűz Mária látható. A plébániapalota volt nagy ebédlőtermében (ma a néprajzi kiállítás egy részének ad helyet, ahol az erkély áll) több nagy méretű, „eltakart” remekmű található, melyet Solymosi Beatrix (1889-1974) festőnő készített 1909-ben (a lányiskolában is tanított képzőművészetet és tornát). A festőnő az 1900-as évek óta Zentán élt, és tagja volt a nagybányai festőiskolának és művésztelepnek is.

A múzeum 1970-ben költözött véglegesnek mondható, mai helyére, a műemlék jellegű Szent István plébánia épületének egyik szárnyába, ahol ettől kezdve 722 m2-nyi területtel gazdálkodhatott. 2018 október vége óta a zentai Városi Múzeum, a Plébániapalota előtti padon kapott helyet dr. Dudás Gyula, zentai helytörténész szobra.

Javaslattevő:

• A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói (Zyntha csapat) és Kormányos Katona Gyöngyi felkészítő pedagógus

Indoklás:

A plébániapalota az egyik legszebb és legsikeresebb zentai építészeti alkotás, a városközpont dísze. A legfontosabb és legrégebbi épületek egyike. A Szent István templom volt az egyik legnagyobb méretű templom Zentán. A legelső keresztény királyról kapta a nevét, kulturális és művelődési szempontból jelentős. Az épületben kapott helyet a zentai Városi Múzeum, s déli szárnyának emeletén 1974-ben alakították ki az állandó néprajzi részleget. A plébániapalota szomszédságában pedig 1972-ben nyílt meg a múzeum képtára, egy új emeletes lakótömb földszintjén, melynek bejárata még a plébániapalotához tartozik.

Kapcsolat az értékhez:

Szent István-kápolna

Fő tér 5.

Zenta