Út menti keresztek Törökfalun, Völgyparton és Valkaisoron

Települési érték

épített környezet

2016-04-12


Bemutatás:


A kereszt a pogány világban szégyent, a bűnösök megbüntetését, a halál ítéletét jelentette, melyre elborzadva néztek az emberek. Jézus keresztre feszítése óta azonban a keresztény hívők számára a megváltást, a bűn és a halál felett aratott győzelmet jelenti. A keresztény emberek sok helyen alkalmazzák ezt a fontos jelképet: nemcsak a templomtornyon vagy a temetőben, de a lakásukban is. A határban, az utak mentén szintén találkozhatunk keresztekkel, melyeket hívő emberek állítottak. Fából, bádogból, téglából, s kőből is állnak keresztek, melyeket hálából, tiszteletből, fogadalomból, vezeklésként állítottak őseink, szüleink, rokonaink. Mindegyik kereszt magasan az ég felé emelkedik átölelve a világot, a határt, az arra járót. Őseink levették a kalapot s „dicsértessék a Jézus Krisztus” szavakkal és keresztvetéssel haladtak el előtte. A vándor megpihent alattuk, és útmutatást is kapott tőlük, mivel ezek a szakrális kisemlékek gyakran fontos tájékozódási pontokként, topográfiai jelekként szolgáltak. A mindenkori áhítatra ösztönzés mellet más vallási szokásokban is szerepük volt a határbeli kereszteknek. Egy-egy ilyen keresztnél tartották a Szent Márk-napi (április 25.) búzaszentelést, amikor a pap a hívek kíséretében a határba vonul, s megáldja az új vetést. A második világháborút követő változások következtében a szokás gyakorlása a templom falai közé szorult vissza, de néhány éve a törökfaluiak felújították ezt a szép hagyományt, s ismét a szántóföldeken tartják azt.

Minden kereszt egy korpuszból, a megfeszített Krisztust ábrázoló képből, szoborból áll, melynek tövében a fájdalmas Szűzanya van. A talpazaton olvasható a felajánlás szövege az állíttatók nevével és a kereszt felállításának idejével. A kereszt rendszerint körül van kerítve kovácsoltvas vagy fakerítéssel, hacsak az idő vasfoga vagy a vandalizmus el nem tüntette onnan. De a gondozott kereszteknél még mindent megtalálhatunk, különösen azoknál, melyek lakott területen állnak. Az elmúlt évtizedben ezek a keresztek fel lettek újítva, sőt még a messzi külhonban élő hozzátartozók is érdeklődtek irántuk, és megkeresték őket.

A törökfalui helyi közösség területén is van néhány kereszt, kinn a határban, a dűlőutak mentén, melyeket a messzi horizonton észre lehet venni. Magasan kiemelkednek a földből, s tanúskodnak azokról az emberekről, akik e kereszteket Isten dicsőségére felállították, valamint azokról is, akik ma gondot viselnek róluk.

Törökfalu

  • Laták-kereszt (1913-ból) a Kavilló felé vezető Topolyai úton.
  • A Kőkereszt (1894-ből) az Adai nagyúton, a Kövesút közelében.
  • Csúzdi-kereszt (1904-ből) az Adai nagyúton, a tanyavilág végénél.
  • Kiss-kereszt (1922-ből) az Északi kisúton.

Völgypart

  • A Moholi nagyúton, a Pasztviják-szélmalom mellett a Bádogkereszt, amely az 1800-as évek katonai térképén is meg volt jelölve, valamint egykor temettek is köréje.
  • A Gajdos-kereszt (1913-ból) a Május 1. mezőgazdasági birtokkal szemben, a Mátity dűlőjén.

Valkaisor

  • A Nagypál-kereszt (1926-ból) a település kezdeténél, a Titó Marsall utcában.
  • Kereszt a valamikori Huszák-iskola közelében 1894-ből.  Az iskolaépületet már rég lebontották, de a kereszt még emlékeztetheti az egykori diákokat régi iskolájukra.
Previous Next

Indoklás:


„Egy-egy falu, kistáj képéhez a település bel- és külterületén található szakrális kisemlékek éppúgy hozzátartoznak, mint az architektúra egyéb, monumentálisabb objektumai. Ezek az emlékek amellett, hogy meghatározott kultikus funkcióval bírnak, településszerkezeti szempontból is jelentősek.”
(L. Juhász Ilona – Liszka József: Szakrális kisemlékeink)

A keresztek felállítását fontosnak tartották, akik hittel és szeretettel építették azokat Isten iránti hálájukból és tiszteletből, amit nekünk, ma élőknek is tisztelnünk kell, és megőrizni a jövő nemzedéknek. Ezek az útmenti keresztek emlékül szolgálnak az egykor itt élőkről, akik felálították őket, hittel néztek fel rájuk, azokról, akik nap mint nap elmentek előttük, és segítségükkel tájékozódtak: ismerőssé, otthonossá, jelentőségteljessé tették általuk saját lakhelyüket. Régen is nagy értéknek számítottak e szakrális kisemlékek, és ma is meg kell becsülnünk őket. Ezért is tartjuk fontosnak megőrzésüket, gondozásukat és helyi értéktárunkba sorolásukat, mivel sokat jelentenek számunkra. Nemrég az egyik kereszt állíttatóinak távoli hozzátartozója érdeklődött, hogy megvan-e az a bizonyos kereszt. Már régóta nem itt él, de fontosnak tartotta, hogy ősei által felalított keresztet megtalálja. Igen, a kereszt áll, s nem oly rég fel is lett újítva.

 

 

Források listája:

Út menti kereszt. In: Magyar Néprajzi Lexikon (http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1030.html)

Kapcsolattartó személy:

Név: Molnár József
Telefonszám: 024/ 866-040
Email: bgmj@baulink.net

2016-01-22

kulturális örökség


Kosztolányi Dezső Szabadkán született 1885-ben. Mivel szülőháza már nem áll, a Svetozar Marković Gimnázium (valamikor Községi Főgymnasium) épületénél szoktunk emlékezni rá. Költőnk 1900-tól 1903-ig az ...

2016-07-07

kulturális örökség | Kúla


A kúlai Népkört Szakácsy Sándor katolikus esperesplébános kezdeményezésére és a helybeli értelmiség teljes pártfogásával alapították meg 1868-ban, abból a célból, hogy a helyi magyar ajkú lakosságnak ...

2016-01-29

kulturális örökség


A citerák formai-szerkezeti kutatása közben (amelyet 2006 óta folyamatosan végzek) kirajzolódott egy a Közép-Bácskára jellemző citeraváltozat. A kutatás céljára kidolgozott feltáró adatlapokon mintegy ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával