Kovács Mária fényképgyűjteménye

Települési érték

kulturális örökség

2020-03-26


Bemutatás:


„Ruha teszi az embert” – ennek a szólásnak az elmúlt századokban nagyon határozott jelentése volt. Részletesen kidolgozott szabályok írták elő, milyen ruhaanyagok, díszek, ékszerek viselése a nemes emberek kiváltsága, ezeket a városi polgárok, a parasztemberek nem viselhették. A ruha megkülönböztette a társadalom különböző rétegeit, felismerhetővé tette bizonyos tisztségek betöltőit. A ruhájáról lehetett megítélni egykor, hogy ki hová való, melyik réteghez tartozik.A XVII-XIX: század fordulójától egyre nagyobb arányban terjedtek el a színes gyári kelmék, szövetek, s kialakultak a díszes ünneplő öltözetek. A felszabaduló parasztság a korábbi nemesi öltözet számos elemét átvette, de a polgári divat egyes vonásai is hatottak rá. Utóbb a viselet úgy alakult, hogy megsokszorozódtak az öltözetdarabok, halmozódtak a ruhára kerülő díszek. Kiformálódtak azok az ünnepi öltözetek, amelyeket „parasztosnak” könyvelt el az egykori közvélemény.

A kispiaci fényképgyűjtemény XIX. és XX. századi műhelyekben készült képeket tartalmaz, amelyeket megtekintve a település és környéke, illetve a faluban letelepedő családok, múltjának egy-egy mozzanatába nyílik betekintés. Bemutatásra kerül néhány:

1. kép. Ágoston Imre és Köllő Mária fényképe

Az esküvőkép nagyszüleimet, Ágoston Imrét és Köllő Máriát ábrázolja. 1916-ban készült Fehértemplomon, Gustav Abarlé fényképész-szalonjában. Nagyapám a horgosi szállásokon született 1898-ban, nagyanyám pedig Székelykevén, 1901-ben. Amikor megismerkedtek Köllő Mária cselédlány, Ágoston Imre pedig katona volt. Hogyan került, kúszott Köllő Mária gyökere éppen Kispiacra?

Mária Terézia rendeletére a székely határőrséget feloszlatták és a császári hadseregbe olvasztották, német parancsnokság és vezényszó alá. A székelyek vonakodtak ezt elfogadni. Madéfalván, 1764-ben, Vízkereszt napján népgyűlést tartottak volna, a székelyek között mozgolódás támadt, melyet Siskovics altábornagy és Carato alezredes „példafenyítéssel” fojtott el. A békésen alvó Madéfalvát ágyútűz alá vették, lerombolták és a deputátok (a falvakból a gyülekezőre érkezők) meg a lakosság egy részét 200-240 személyt lemészároltak. A deputátok között volt nemes Köllő András lófő Csíkgyergyóból. A megmenekültek nagyobb része, félve a megtorlásoktól Zöld Péter katolikus pap szervezésében átszivárogtak Moldvába. Gróf Hadik András, későbbi kancellár rendeletére pedig a szétszórt székelységet összegyűjtötték és az akkor gyéren benépesített szomszédos Bukovinába telepítették, öt községbe: Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, és Józseffalva területére. Köllő András vagy annak fia Hadikfalvára került, mert a Köllők onnan vándoroltak Bánátba. András unokája négy gyermekével Székelykevére települt 1860-ban. András 1912-ben balesetben meghalt, két fia pedig 1918 után visszatért Erdélybe. Másik fia, Köllő Ferenc Fehértemplomon telepedett le. Nagy bérházban laktak, ahova be voltak szállásolva a magyar huszárok. Így botlottunk egymásba, és kerültem el ide, az Isten háta mögé, ahol még vasút sincs – mondogatta nagyanyám.

2. kép

Az asszonyok fejéről nem hiányozhatott a kendő, ami kontyba fésült hajukat takarta. A kendőkötés forma utal a viselés alkalmára, a helyre, ahol viselője megjelent: Templomban vasár-és ünnepnapokon.

3. kép

A ruhára egyre több dísz került, fehér betétes felső rész, sálgallérral, melynek anyagából készült a mandzsetta is.  A különleges mintázatú cipőnek a pántkötőjén egy-egy bojtocska van.

4. kép 

Jellegzetessége a cilinderkalap és a sétapálca. A fekete mellény, nadrág és csokornyakkendő az első világháború előtti viselet része. Fotó: Fukk Zsigmond Nagy-Kikinda.

5. kép: Anya gyermekével.

A kisgyerek „dókát” visel, melyet a későbbi képeken is láthatunk a parasztcsaládoknál, ahol nemtől függetlenül ilyenbe öltöztették csemetéiket. A kép hátlapján olvasható: Foto Lang Károly festészeti, műintézete Nagy Kikinda Ferencz József tér. Utánrendelési szám 785, nagyítások, platina, akvarell képek bármely kép után. Utánrendelések évek múlva is eszközölhetők.

6. kép: Fiatalpár esernyővel

A divat kialakulását mindig az uralkodó osztályok irányították saját céljaik és szeszélyeik szerint, s ezt követte egyszerű formában a nép is, mindig többet megőrizve a régebbi, jól bevált múltból. Divat volt a fűző, s egy-egy öltözethez többféle díszítőanyagot használtak: csipkét, szalagot, zsinórt. A díszes kalapot hosszú tűkkel erősítették a hajhoz.

7. kép: Dédanyám családi körben

Szegeden készült 1943-ban. Középen az idős nénike, Mészáros Borbála (sz. 1858), apai dédanyám, gyermekei, unokái, dédunokái körében. Balról a menye bunyevác viseletben látható.

8. kép: férfiak

Férfikalapokat ki-ki a maga ízlése szerint viselte. Annak sokfélesége jól kivehető.

9–12. kép: Menyasszonyok és vőlegények

Az 1910–20-as években a menyasszonyi ruhák általában barna színárnyalatokban váltakoztak, brokát anyagból, zsinóros és egyéb díszítéssel készültek. A fejdíszek is különlegesek.

13. kép

A rövid ruhákhoz a harisnya viseletének megreformálása is szükség volt: akkor jött divatba a fényes testszínű bemberg műselyem harisnya. A pántos cipők sarka egyre alacsonyabb lett. Ebben is a kényelmi szempontok kerültek előtérbe, akárcsak a csípőre csúszott övben, vagy a rakott szoknya divatjában.

14. kép

A vasalt élű férfinadrág 1905 óta máig szívósan tartja magát. Egy furcsa véletlen hozta létre: az akkor divateszménynek számító walesi hercegnek egyszer gondatlanul csomagolt be az inasa és a nadrágon él keletkezett.

Previous Next

Indoklás:


A fényképek múltat idéznek, velünk élnek a jelenben, és belépnek a jövőbe. A ruha- és lábbeli, a hajviselet vagy fejdíszek megörökítése mind-mind mesélnek, ezért elidőzünk a nézésükkel. Ha ismerős arcokat fedezünk fel rajtuk, akkor a hozzájuk fűződő emlékeink életre kelnek. Nézegetve azokat a település és környéke, illetve a faluban letelepedő családok, múltjának egy-egy mozzanatába nyílik betekintés

Források listája:

Kovács Mária gyűjtéséből és adatközléséből (2020. január, Kispiac)

Mialkowszki Erzsébet (1978). Korok és divatok. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.

2016-01-27

kulturális örökség | Bajsa


A Művelődési egyesület 1977–ben alakult, lelkes helybeli nótafák, citerások és tamburások szólaltatták meg a faluban valaha ismert népdalokat. Az eltelt közel négy évtized során a tagság összetétele k ...

2016-03-09

kulturális örökség


Doroszlói Szentkút: Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely "A középkor óta ismert kegyhely. Bajkút az óbudai apácák birtoka volt 1492-ben. 1790-ben ismét feléledt Zablóczki János csodá ...

2020-05-05

kulturális örökség | Muzslya


Lele József 1945-ben született Magyarcsernyén. A citera nagy szerelmese, elkötelezettje. Így nyilatkozik erről: „A citera nélkül biztosan másképp alakult volna az életem. Hat-hét éves koromban ismerte ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával