A tornyosi Magyarok Nagyasszonya-templomot 1901. szeptember 9-én szentelték fel. A századfordulón fejlődésnek indult faluban az épülő templom elé 1900. augusztus 1-jén a tornyosi hívők egy csoportja a ...
A XIX. század végére a vízimalmok és szélmalmok ideje lejárt. Ennek oka azok helyhezkötöttsége és a kis teljesítménye volt. A Magyarországra késve érkező ipari forradalom a vidéki mezővárosokba még nagyobb lemaradással érkezett, ebből kifolyólag Zentán csak két jelentősebb malomipari vállalkozás működött.
A Szabadkai Királyi Törvényszék cégjegyzékébe 1884. november 27-én jegyezték be a zentai Spitzer és Singer Közkereseti Társaságot. Tulajdonosai a zentai Spitzer Ignác és Károly, valamint az orosházi Singer Miksa voltak. Ez a Tisza-parti malom volt Zentán az első korszerű, új technológiát alkalmazó malomipari létesítmény. Gőzgépeket már korábban is használtak a városban a malomgépek meghajtására, de azok még csak a köveket forgatták, ez pedig hengermalom volt. A vállalkozás hamar csődbe jutott, már működése második évében fizetésképtelenségre került sor. A Spitzer és Singer Közkereseti Társaság a cég teljes felszámolása után 1889-ben szűnt meg, ekkor törölték a cégjegyzékből is. Megalakult egy másik közkereseti társaság Heszler és Társai Zentai Hengermalma, Zenta név alatt, amely 1886 januárjában már elkezdett dolgozni, és az év március 8-án jegyezték be. Azonos jogú társtagok voltak: Heszler György bécsi mérnök, Láng László budapesti gépgyáros és Láng Sándor budapesti mérnök. Láng László Károly zentai lakos 1899 elején lett a társaság tagja. Heszler György 1903-ban meghalt, a közkereseti társaság a régi név alatt működött tovább Lángék kizárólagos tulajdonában.
A malom 2300 négyszögölnyi területet foglalt el, egy főépületből, négy raktárépületből és hat lakóházból állt, az utóbbiakban volt az iroda is. A hengereket 200 lóerős gőzgép hajtotta. A malom évi kapacitása 140 000 mázsa búzaőrlemény volt, és 64 munkást foglalkoztatott. A lisztet Szegedre, Szabadkára, Kiskőrösre, Adára, Óbecsére szállították, de jutott belőle Ausztriába és a horvátországi vármegyékbe is. A malom termékei olyan jó minőségűek voltak, hogy egy időben például a bécsi tőzsdén külön jegyezték a zentai lisztet.
Javaslattevő:
A ma is meglévő malomépület a Vuk Karadžić utcában immár ipartörténeti emléknek számít, ugyanis ez Zenta első ipari üzemének a megmaradt része. Az elsődleges malomépületet az évek során elbontották, tégláit eladták. A város életében fontos szerepet játszó Heszler-malom története során a település nagyszámú lakosának biztosított munkahelyet, mellyel nagyban hozzájárult Zenta gazdasági-társadalmi fejlődéséhez.
Valkay Zoltán: Zenta építészete. Forum kiadó, Újvidék, 2002.
Pejin Attila: A századfordulót váró Zenta. Bácsország, V. évfolyam, 1999. 4–11.
Fodor István–Kalmár Károly: Žitopromet–Malom Zenta. A zentai malomipar története. Dudás Gyula Múzeum- és Levéltár-barátok Köre, Zenta, 1994.
Tari László helytörténeti-kutató összefoglalása alapján
A tornyosi Magyarok Nagyasszonya-templomot 1901. szeptember 9-én szentelték fel. A századfordulón fejlődésnek indult faluban az épülő templom elé 1900. augusztus 1-jén a tornyosi hívők egy csoportja a ...
Az országúton (ma: Szabadkai út), Dukai Antal háza mellett négy juharfa és két jázminbokor mögött áll az akácfából készült kereszt, melyet Fábián János emeltetett. A kereszt Apró Miklós kanizsai bogn ...
Az Alsó-Tisza-vidék falvaiban a mai napig élő foglalkozás a juhászat. A hajdan sokkal szebb időket is megélt, jól jövedelmező külterjes pusztai jószágtartás mára kihalófélben van vidékünkön. Az áll ...