A doroszlói, székelykevei, temerini és topolyai tájház

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-05


Bemutatás:


A doroszlói ház a Szentkút (Žarko Zrenjanin) utcában (a hagyomány szerint a falu legrégebbi utcájában) 1000 négyzetméternyi szalagtelken áll. E telek három részre tagolódik: porta a házzal, szőlőskert, rét (a telek lábában). Bár a családi hagyomány a XIX. század elejére teszi az építési időt, valószínűbbnek tartjuk az 1850-es éveket (az épületszerkezeti részletek és a nyílászárók alapján). Az 1853-as második katonai felmérésen már a telek beépítettsége is visszaszámolható. A vert falú lakóház beosztása a következő: szoba–konyha–szoba–kamra–kamra, továbbá hozzáépített fészer és istálló. Az utcafrontra épült lakóházzal szemben a XX. század elején épült nyári konyha és láncoskút található. A kamrából nyílik falépcsős lejárattal a hátsó szoba alatti, téglából boltozott borospince. Ugyancsak e kamrából létrán lehet feljutni a padlástérbe. Az épület minden helyisége döngöltföld padlózatú. A szarufás-torokgerendás fedélszéket, a keresztgerendázatot a ház teljes hosszában mestergerenda tartja. A födém tapasztott nádszőnyegből áll. Az eredeti tetőfedés felvert nádból készült, amit vágott cserépre cseréltek. Az utcai egyenes oromfal sárga téglára cserélése és a héjazatcsere 1954-ben történt. A ház összes helyisége kívül-belül fehérre meszelt, a nyílászárók kékre mázoltak. A két szobát korábban, eredetileg is két kívül fűtős kemence, „banyakemence” fűtötte, aminek füstjét teljes szabadkémény húzta ki. A tüzelőberendezést 1937-ben alakították át. Az első szobai kemence helyére helyben készült barna felülfűtős cserépkályhát állítottak. A konyhában a régi tüzelő/füstölőpadka mellé vasplatnis takaréktűzhelyet építettek. Ekkor még megvolt a hátsószobai kemence. A ház helyreállításakor a bontásnyomok és építészeti felmérések alapján visszaépítésre került a keskeny oldalpadkás, négyzetes alapú kemence, valamint a fél szabadkémény. E hármas tüzeléstechnikai állapotnak, az 1930-as éveknek felel meg a helyiségek funkciója és berendezése is: tisztaszoba (a kályhát nem használták) + konyha + lakószoba, továbbá mindenes kamra és boroskamra.

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi települése. Az Al-Duna közelében, Belgrádtól majdnem ötven kilométerre, délkeletre fekszik. 1883-ban Andrásfalváról, Istensegitsről, Fogadjistenről, Hadikfalváról és Józseffalváról 645 bukovinai székely család telepedett le itt. A letelepített székelyeknek a magyar kincstár 300 vert falú, cserepes tetős házat építtetett. Az épület jellemzője a szoba, konyha, istálló és egy szabad gang, valamint a lakótér alsógerendás, deszkás mennyezete. Ma már csak pár ház látható ezekből, de közülük egyben – 2011-ben – megnyílt a falu tájháza. A székelykevei tájházat 2006-ban a helyi katolikus plébánia alapította, az épület az egyház tulajdonában van. A pancsovai Műemlékvédelmi Intézet látja el a felügyeletét. Egykori kincstári házat vásároltak meg a tájház kialakítására. Az épület berendezésében jól sikerült ötvözniük a bukovinai székely hagyományokat a dél-bánáti megváltozott életmóddal. Egyike a szakmailag legjobban elkészített épületegyütteseknek.

A szóbeli hagyomány szerint a jelenlegi temerini tájház az 1850-es évek elején már megvolt. Nem kizárt, hogy vastag vert falai még ennél is régebbiek, és túlélték a település 1848. augusztus 29-ei erőszakos elhamvasztását. Annyi bizonyos, hogy az 1892-es kataszteri térkép 2087. parcellaszámú telkén a házat már feltüntették. A vert falú ház egybeépült az istállóval és a kocsifészerrel, sőt a hagyományos hármasosztatú szerkezet még eggyel, egy kamrával is bővült, mely egyben padlásfeljáró is. Tetőszerkezete szarufás, héjazata korábban nád volt, 1954 óta pedig falcos cserép. Oromzata, vagy ahogyan a nép hívta, fűrfala deszkából készült, napsugaras kiképzésű. A XIX. század végétől kezdődően Temerinben a hagyományosabb deszkaoromzatokat kiszorították az egyébként igen szép, barokkos stílusú, téglából készült kiblik, vagy ahogyan régen mondták, kőhomlokok. A napsugaras deszkaoromzatú házaknak a településen ez az utolsó példánya. Az egész ház kívül-belül fehér, az utcai fronton a fal tövét a helyi hagyományoknak megfelelően fekete csíkkal húzták el. Az utcára néző, eredetileg kis, szűk ablakokat 1942-ben cserélték a ma is láthatókra. A kiskapun a színes mintás cementlapokkal kirakott gangra jutunk. A gangról nyíló első ajtó az egykori szabadtűzhelyes konyhába vezet. A század elején a konyhából két kemencét fűtöttek, ma már csak a hátsóházét. Az elsőház vagy tisztaszoba, elsőszoba Temerinben is a lakóház legreprezentatívabb, legszebben berendezett helyiségének számított. A családok mindennapi élete jórészt a hátsóházban zajlott. A lakórészhez szervesen csatlakozik a komra (kamra) a gangról nyíló régi, berakásos ajtóval. A helyiség belső részét léc válaszfallal elválasztva az 1940-es években ún. sentést hoztak létre: itt őrizték az élelmiszereket.

A topolyai tájház a környékbeli magyar lakosság hagyományos építészetét – a részletformáktól az élettérig – hivatott bemutatni. Eredeti helyén, a Szent Száva utca 19. szám alatt helyezték védelem alá 1986-ban. A ház a végső berendezése és kinézete Harkai Imre építész nevéhez fűződik, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a Vajdaságban az első, és még ma is az egyik legszebb és legértékesebb tájház legyen. A tájház szalagtelkén az épületek soros beépítésűek. Az egyik sort a lakóház, az istálló, a nyári konyha, a nyári istálló, a kocsifészer, a góré és a disznóólak képezik, míg a telek másik szélén található a nyári kemence. A háromosztatú lakóház a kívülfűtős-kemencés-tüzelős típusúakhoz tartozik. A konyhát egy válaszfal előtérre és a szabadkémény előtti részre, a kéményaljára bontja. A lakórész folytatásában helyezkedik el a pince, majd a kamra. A ház szerves része a nyári konyha és az istálló.

Javaslattevő: Szűgyi Ferenc néprajzkutató

Previous Next

Indoklás:


A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy kistáj hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy az egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A székelykevei, temerini, topolyai és doroszlói tájház szerves részét képezi a magyar népi építészetnek/épített örökségnek, ugyanakkor – mind a négy település esetében – az épület, annak berendezése mindig az adott, a településre jellemző időmetszetben a közösség egy meghatározott társadalmi rétegét, annak életmódját jeleníti meg.

 

Kapcsolat az értékhez:


A doroszlói tájház hivatalos honlapja
http://tajhaz.doroszlo.net/

A temerini tájház hivatalos honlapja
http://www.temerinitajhaz.org.rs/Tajhaz HU/Tajhaz.htm

A topolyai tájház a Művelődési Ház keretében működik:
http://​http://www.domkulturebt.org/tajhaz

Székelykeve
http://www.szekelytur.com/index.php

Források listája:

Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete. Szentendre, 1992. /Magyar Népi Építészeti Archívum, 4./

Bárkányi Ildikó: Vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövője II. szakmai tanácskozás. Tájházi Hírlevél, 2003. 3. sz. 3–5.

Beszédes Valéria: A napsugárdíszes oromzatú házak Vajdaságban. Létünk, 1989. 5–6. 731–755.

Beszédes Valéria: A ház. A lakóház szókincse. Szabadka, 1991, Szabadkai Munkásegyetem. /Életjel Könyvek, 50./

Beszédes Valéria: Emberek és otthonok. Szabadka, 1994, Szabadegyetem. /Életjel Könyvek, 55./

Beszédes Valéria: Örökség. Kis magyar bácskai néprajz. Szabadka, 1995, Szabadegyetem. /Életjel Könyvek, 60./

Beszédes Valéria: A takaréktűzhely. In uő: Örökség II. Kis magyar bácskai néprajz. Szabadka, 1998, Szabadegyetem. /Életjel Könyvek, 75./

Beszédes Valéria: Házbelső. In Papp Árpád szerk. A vajdasági magyarok néprajzi atlasza [online]. Szabadka, 2002. http://klntetno.org/kiadvany/vmna/komment.html

Beszédes Valéria: A vajdasági tájházak a nemzeti identitás kifejezői. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2004, 227–236.

Beszédes Valéria: Műemlékvédelem, muzeológia és folklorizmus. Tájházak Vajdaságban. In Papp Árpád – Raffai Judit szerk.: Építészet és emlékezet. Harkai Imre (1952–2004) emlékére szervezett tanácskozás tanulmánykötete. Szabadka, 2009, Kiss Lajos Néprajzi T

Beszédes Valéria: Hol volt… Néprajzi és műemlékvédelmi tanulmányok. Zenta, 2011, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.

Csorba Béla: Vázlat népi építészetünkről. I–IX. Temerini Újság, 1980. október 30. – december 25.

Csorba Béla: A temerini tájház. Temerin, 2005, TAKT.

Dormán László Csipak Csabával, Székelykeve plébánosával beszélget a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában. Forrás: erdély.ma, 2011. június 25. [2013. 06. 18.] http://erdely.ma/kultura.php?id=94157&

Ginder, Ervin: Vojvođanske seoske kuće od naboja. Novi Sad, 1996, PČESA.

Harkai Imre: A bácskai ház topolyai vázlatrajzai. Híd, XLVI. évf. 1982. 10. sz. 1147–1155.

Harkai Imre: Temerin népi építészete. Újvidék, 1983, Forum.

Harkai Imre: Topolyai múzeumrészlegek. Híd, LI. évf. 1987. 2. sz. 242–247.

Harkai Imre: Topolya építészete (1750–1941). Tanulmány. Újvidék, 1991, Forum.

Harkai Imre: Házrendszerek és szerepük a magyar népi építészetben. Budapest, 1995, LaVik 1992 BT.

Harkai Imre szerk.: Topolya monográfiája. 1750–1945. Újvidék, 2001, Dániel Print.

Kecskés Péter: Doroszlói tájház. Újvidék, 2003.

Klamár Zoltán: Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete. In Cseri Miklós – Füzes Endre szerk.: Ház és ember. Szentendre, 1998, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, /A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve, 12./, 213–240.

Kovács Endre: A doroszlói fedőnád. Néprajzi látóhatár, IV. évf. 1995. 3–4. sz. 112–121.

Penavin Olga: A ház, a ház berendezése, a fűtés és az étkezés Székelykevén. Újvidék, 1972. /Tanulmányok, 5./

Raj Rozália – Nagy István: Doroszlói népi textíliák. A nők és a tisztaszobák öltözete egy bácskai faluban. 1900–1999. Tóthfalu, 2001.

Szabó Kocsis Zsuzsanna: Tájházak, identitás és kulturális emlékezet. Bácsország, 2009. 4. sz. 55–56.

2016-03-23

épített környezet


A Ferenc-csatorna (ma a Duna–Tisza–Duna-csatorna része) Bajánál kezdődik, érinti Bezdánt, Zombort, Sztapárt, Verbászt és Szenttamást. Bácsföldvárnál kettéágazik és Óbecsénél csatlakozik a Tiszába. Nev ...

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-01-27

kulturális örökség | Bácskossuthfalva


„A libatoll üreges részéből levágunk 7-8 cm darabot. Ez a puskacső. Keményfa ágából tolót készítünk. Ennek hosszabbnak kell lennie a libatollcsőtől és könnyen járni a csőben. Működési elve hasonló a b ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával