A doroszlói, székelykevei, temerini és topolyai tájház

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-02-05

Bemutatás:

A doroszlói ház a Szentkút (Žarko Zrenjanin) utcában (a hagyomány szerint a falu legrégebbi utcájában) 1000 négyzetméternyi szalagtelken áll. E telek három részre tagolódik: porta a házzal, szőlőskert, rét (a telek lábában). Bár a családi hagyomány a XIX. század elejére teszi az építési időt, valószínűbbnek tartjuk az 1850-es éveket (az épületszerkezeti részletek és a nyílászárók alapján). Az 1853-as második katonai felmérésen már a telek beépítettsége is visszaszámolható. A vert falú lakóház beosztása a következő: szoba–konyha–szoba–kamra–kamra, továbbá hozzáépített fészer és istálló. Az utcafrontra épült lakóházzal szemben a XX. század elején épült nyári konyha és láncoskút található. A kamrából nyílik falépcsős lejárattal a hátsó szoba alatti, téglából boltozott borospince. Ugyancsak e kamrából létrán lehet feljutni a padlástérbe. Az épület minden helyisége döngöltföld padlózatú. A szarufás-torokgerendás fedélszéket, a keresztgerendázatot a ház teljes hosszában mestergerenda tartja. A födém tapasztott nádszőnyegből áll. Az eredeti tetőfedés felvert nádból készült, amit vágott cserépre cseréltek. Az utcai egyenes oromfal sárga téglára cserélése és a héjazatcsere 1954-ben történt. A ház összes helyisége kívül-belül fehérre meszelt, a nyílászárók kékre mázoltak. A két szobát korábban, eredetileg is két kívül fűtős kemence, „banyakemence” fűtötte, aminek füstjét teljes szabadkémény húzta ki. A tüzelőberendezést 1937-ben alakították át. Az első szobai kemence helyére helyben készült barna felülfűtős cserépkályhát állítottak. A konyhában a régi tüzelő/füstölőpadka mellé vasplatnis takaréktűzhelyet építettek. Ekkor még megvolt a hátsószobai kemence. A ház helyreállításakor a bontásnyomok és építészeti felmérések alapján visszaépítésre került a keskeny oldalpadkás, négyzetes alapú kemence, valamint a fél szabadkémény. E hármas tüzeléstechnikai állapotnak, az 1930-as éveknek felel meg a helyiségek funkciója és berendezése is: tisztaszoba (a kályhát nem használták) + konyha + lakószoba, továbbá mindenes kamra és boroskamra.

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi települése. Az Al-Duna közelében, Belgrádtól majdnem ötven kilométerre, délkeletre fekszik. 1883-ban Andrásfalváról, Istensegitsről, Fogadjistenről, Hadikfalváról és Józseffalváról 645 bukovinai székely család telepedett le itt. A letelepített székelyeknek a magyar kincstár 300 vert falú, cserepes tetős házat építtetett. Az épület jellemzője a szoba, konyha, istálló és egy szabad gang, valamint a lakótér alsógerendás, deszkás mennyezete. Ma már csak pár ház látható ezekből, de közülük egyben – 2011-ben – megnyílt a falu tájháza. A székelykevei tájházat 2006-ban a helyi katolikus plébánia alapította, az épület az egyház tulajdonában van. A pancsovai Műemlékvédelmi Intézet látja el a felügyeletét. Egykori kincstári házat vásároltak meg a tájház kialakítására. Az épület berendezésében jól sikerült ötvözniük a bukovinai székely hagyományokat a dél-bánáti megváltozott életmóddal. Egyike a szakmailag legjobban elkészített épületegyütteseknek.

A szóbeli hagyomány szerint a jelenlegi temerini tájház az 1850-es évek elején már megvolt. Nem kizárt, hogy vastag vert falai még ennél is régebbiek, és túlélték a település 1848. augusztus 29-ei erőszakos elhamvasztását. Annyi bizonyos, hogy az 1892-es kataszteri térkép 2087. parcellaszámú telkén a házat már feltüntették. A vert falú ház egybeépült az istállóval és a kocsifészerrel, sőt a hagyományos hármasosztatú szerkezet még eggyel, egy kamrával is bővült, mely egyben padlásfeljáró is. Tetőszerkezete szarufás, héjazata korábban nád volt, 1954 óta pedig falcos cserép. Oromzata, vagy ahogyan a nép hívta, fűrfala deszkából készült, napsugaras kiképzésű. A XIX. század végétől kezdődően Temerinben a hagyományosabb deszkaoromzatokat kiszorították az egyébként igen szép, barokkos stílusú, téglából készült kiblik, vagy ahogyan régen mondták, kőhomlokok. A napsugaras deszkaoromzatú házaknak a településen ez az utolsó példánya. Az egész ház kívül-belül fehér, az utcai fronton a fal tövét a helyi hagyományoknak megfelelően fekete csíkkal húzták el. Az utcára néző, eredetileg kis, szűk ablakokat 1942-ben cserélték a ma is láthatókra. A kiskapun a színes mintás cementlapokkal kirakott gangra jutunk. A gangról nyíló első ajtó az egykori szabadtűzhelyes konyhába vezet. A század elején a konyhából két kemencét fűtöttek, ma már csak a hátsóházét. Az elsőház vagy tisztaszoba, elsőszoba Temerinben is a lakóház legreprezentatívabb, legszebben berendezett helyiségének számított. A családok mindennapi élete jórészt a hátsóházban zajlott. A lakórészhez szervesen csatlakozik a komra (kamra) a gangról nyíló régi, berakásos ajtóval. A helyiség belső részét léc válaszfallal elválasztva az 1940-es években ún. sentést hoztak létre: itt őrizték az élelmiszereket.

A topolyai tájház a környékbeli magyar lakosság hagyományos építészetét – a részletformáktól az élettérig – hivatott bemutatni. Eredeti helyén, a Szent Száva utca 19. szám alatt helyezték védelem alá 1986-ban. A ház a végső berendezése és kinézete Harkai Imre építész nevéhez fűződik, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a Vajdaságban az első, és még ma is az egyik legszebb és legértékesebb tájház legyen. A tájház szalagtelkén az épületek soros beépítésűek. Az egyik sort a lakóház, az istálló, a nyári konyha, a nyári istálló, a kocsifészer, a góré és a disznóólak képezik, míg a telek másik szélén található a nyári kemence. A háromosztatú lakóház a kívülfűtős-kemencés-tüzelős típusúakhoz tartozik. A konyhát egy válaszfal előtérre és a szabadkémény előtti részre, a kéményaljára bontja. A lakórész folytatásában helyezkedik el a pince, majd a kamra. A ház szerves része a nyári konyha és az istálló.

Javaslattevő: Szűgyi Ferenc néprajzkutató

Indoklás:

A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy kistáj hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy az egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A székelykevei, temerini, topolyai és doroszlói tájház szerves részét képezi a magyar népi építészetnek/épített örökségnek, ugyanakkor – mind a négy település esetében – az épület, annak berendezése mindig az adott, a településre jellemző időmetszetben a közösség egy meghatározott társadalmi rétegét, annak életmódját jeleníti meg.

Kapcsolat az értékhez:

A doroszlói tájház hivatalos honlapja
http://tajhaz.doroszlo.net/

A temerini tájház hivatalos honlapja
http://www.temerinitajhaz.org.rs/Tajhaz HU/Tajhaz.htm

A topolyai tájház a Művelődési Ház keretében működik:
http://​http://www.domkulturebt.org/tajhaz

Székelykeve
http://www.szekelytur.com/index.php