A kosárfonó mesterség

Települési érték

kulturális örökség

2019-01-30

Bemutatás:

A vesszőfonás ősrégi technika. A világ minden táján, Európában már a neolittól ismert. A vesszőfonás legelterjedtebb anyaga a vadfűz, amely a Tisza árterületein is bőven termett. Vágása idején a földnélküli szegény emberek­nek megélhetési lehetőséget biztosított. A fonásra alkalmas vesszőt felhasz­nálták vagy eladták a kosárfonóknak. Természetesen a kosárfonó mesterség kialakulásához más kedvező feltételek is hozzásegítettek.

A kosárfonó mesterség elsősorban háziiparrá fejlődött, majd kisiparrá, utóbb kosárfonó szövetkezetek is alakultak. A gazdakör vezetésével 1902-ben tanfolyamot indítottak, ennek a tanfolyamnak 32 résztvevője volt, akik a kosárfonás, söprűkötés és gyékényszövés mesterségét tanulták meg. A XX. század elejétől fokozato­san fejlődött iparrá, kosárfonó műhelyek nyíltak, tanfolyamokat szerveztek, így a környékben a 40-es, 50-es évekre néhány kosárfonó központba csoportosultak a vesszőbútor és a kosárfonó szakma művelői.

A kosárfonó ipar Zentán százéves múltra tekint vissza. Több kosárfonó családban apáról fiúra szállt a mesterség. A makói származású Győri János (József) vetette meg a kosárfonó ipar alapjait Zentán. A Történelmi Levéltárban őrzött dokumentumokból kiderül, hogy már 1895-től jelen volt Zentán a kosárfonó szakma. Először csak háziiparok működtek, majd kisiparrá fejlődött, végül 1945 után kosárfonó vállalat jött létre, először Tisza, majd November 29. néven. Zentán a valamikori Papp PálI ipariskola jóvoltából egy generációnak (1956-1960) megadatott a lehetőség, hogy bizonyítványt szerezzen ebből a szakmából. Levéltári adatokból tudjuk, hogy a zentai kosárfonó üzem egy szövetkezet keretein belül működött 1951-től 1960-ig.

A vadfűz vágása sok szegény sorsú ember számára biztosított megélhetési lehetőséget. A Koplalóban, a Mákosban voltak ilyen vesszőtelepek. A Tisza mentén, így Zentán is kedvezőek voltak a feltételek a kosárfonás mesterségének kialakulásához, a fűzfavessző számára ideális termőtalajnak bizonyult Zenta és környéke.

Azok a kosárfonók, akik nem váltottak ki ipart, bedolgozók lettek. Ilyen bedolgozók voltak még a vesszővágók és a vesszőhúzók is, akik családostól a vessző előkészítésével töltötték egész életüket.

Ifj. Sándor Lajos 1932-ben született Zentán. Belenőtt a kosárfonó-mesterségbe, hiszen apja, id. Sándor Lajos volt a tanítómestere. Ifj.Sándor Lajos 1958-ban szerzett mester-diplomát, könyvelőként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. A kosárfonás mellékfoglalkozássá vált számára. A szakma iránti szeretete sugárzott belőle. Minden munkájáról a tökéletesség tükröződött vissza. Műhelyéből többféle kosár, fonott üveg, lámpaernyő, vesszőbútor került a megrendelők otthonába. A mester visszaemlékezései alapján betekintést nyerhetünk a kosárfonó szakma kialakulásának, majd hanyatlásának történetébe vidékünkön.

A kosárfonás virágkorában hét iparengedéllyel rendelkező kosárfonó is dolgozott Zentán: Győri Aladár, Lakai György, Lengyel István és id. Sándor Lajos. A kosárfonó szakmában még meg kell említeni Búrány Pétert, aki tanítója volt több kosarasnak és Hagymás Péter inas neve is jelentős. Az ő emlékük előtt is tisztelgünk ezúttal.

A kosárfonás menete: A tőkéből kitörő vesszők vágása, az "aratás" lombhullás után kezdődhet, amikor "beérnek" a vesszők, melyeket kévékbe kötve kúpokba állítanak és így száradnak egy ideig, de tavasszal már feldolgozásra kerülnek. Ahhoz, hogy a vesszővel könnyen bánjon a mester, 10-12 napos áztatásra van szükség, míg főzés esetén 5-6 óra hossza is elegendő, hogy a hántolást követően már kezdődjön is a munka a műhelyben. A szerszámok közül a metszőolló, a kés és a kalapács szolgál munkaeszközül, valamint a ferdemunkapad - melyre a munka kezdetén feltűzik az előre megfont kosár-feneket -, továbbá a különböző alakú és méretű kosarak megformázására szolgáló kaptafák.

Javaslattevők:

• A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói (Lángelmék csapat) és Kormányos Katona Gyöngyi felkészítő pedagógus

Indoklás:

Vajdaságban kihalófélben vannak az ősi mesterségek, mint például a kádár, a kovács, a szűcs szakma, de ide sorolható a kosárfonó mesterség is, mely régi hagyományokon alapul, így kevés fiatal vállalkozik arra, hogy fő hivatásaként válassza. Régi és hasznos hagyomány, a saját szükségletre készített eszközök nem szennyezik a környezetet, esztétikusak és praktikusak, a készítésükhöz szükséges alapanyag pedig szinte ingyen rendelkezésre áll. A kosárfonás sok türelmet igénylő szakma, de szebbnél szebb alkotásokat lehet készíteni.

Kapcsolat az értékhez:

Zentai Városi Múzeum

Fő tér 5.

Telefonszám: 024811348