A temerini Illés-napi ünnep

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-01-29


Bemutatás:


A magyar népi vallásosság mindmáig legnagyobb kutatójának, Bálint Sándornak a véleménye szerint Illés próféta kultusza Árpád-kori szakrális népéletünk öröksége. Nyomai szórványosan mindmáig fellelhetők az egész magyar nyelvterületen, mindenekelőtt a népi hitvilág (hiedelemközlések, mondák, szokáscselekmények) szövegemlékeiben. A temerini Illés-tisztelet mindenekelőtt intenzitásával emelkedik ki a más vidékeken tapasztalható, de többnyire egyre gyöngülő hagyományból, amely lényegében az időjárási változásokra, hirtelen támadó július végi viharokra és elhárításukra vonatkozó emlékekre szűkül. Temerin katolikus magyarsága viszont azzal, hogy 1853-ban egyházi fogadalmi ünnepévé tette e napot, nemcsak megerősítette az ősi vallásos kultuszt, de új dimenziót is adott neki, amit a községi képviselő-testület mintegy hivatalos szintre emelt azzal, hogy munkaszüneti (dologtilalmi) nappá nyilvánította július 20-át, a próféta mitikus „születésnapját”. A népi és az egyházi szakralitás ezáltal világi támaszt is kapott kifejezésre juttatva a hely lakosainak „másságát” a környező magyar és nem magyar településekhez képest. (Az Illés-nap ugyanis nem búcsú – azt Temerinben Szent Rozália napján, vagyis szeptember 4-én tartják.) A trianoni tragédiát követően mindez újabb jelentéssel bővült: a településen élő magyarság nemzeti identitásának nyílt megvallását és e kisközösségnek a nyelvi, egyházi és kulturális hagyományaihoz való ragaszkodását és nem utolsó sorban erejét volt hivatott kifejezésre juttatni.

A 160 évvel ezelőtt az akkori egyházi és világi notabilitások által „hivatalos” helyi ünneppé emelt magyar népszokást először a délszláv állam megszületése után, másodszor pedig annak új ideológiai köntösben történt restaurációját követően próbálták meg a temeriniekkel elfeledtetni. Egyik kísérlet sem járt sikerrel. A „világi” közszférából kitiltott ünnep 1934-ben újult erővel elevenedett fel: lovas bandériumos utcai körmenetet, szabadtéri, ún. tábori misét, aratófelvonulást, különféle népi játékokat szerveztek, két év múlva pedig rekonstruálták a hajdani temerini lakodalmat. A rendezvény ápolni kívánta a hagyományokat, ugyanakkor teret adott az új szórakozási formáknak és műfajoknak is, a következő években már atlétikai viadalokat, futballmeccseket, szabadtéri színielőadásokat is tartottak.

A második világháborút követő években egyetlen alkalommal, 1946-ban engedélyezték a hívek utcai körmenetét és a Kálvárián zajló tábori misét, s ekkor tartottak utoljára szabadtéri népi táncműsort is ezen a napon. Az év végén megindult a kommunisták országos kampánya a „klerikális reakció” ellen, s a temerini Illés-kultusz visszaszorult a templomudvarba és a szentély falai közé, ahonnan csak 1991-ben sikerült újra visszahozni a polgári nyilvánosság tereire. Az 1990-es évektől kezdődően ismét felelevenedtek a régi hagyományok – egy-egy utcai körmeneten a magyarok százai-ezrei vesznek részt egyházi, nemzeti, szervezeti és klublobogóikkal, s a több napig tartó rendezvénysorozat kiváló alkalom arra is, hogy hazalátogassanak a más vidékekre, országokba, netán földrészekre elkalandozott temerini magyarok, ugyanakkor nem múlt el egyetlen Illés-napi rendezvény sem olyan szerzők nélkül, akik személyükben vagy műveik által kötődnek a településhez. (Pl. Illés Sándor, Czakó Gábor, Zsúnyi Illés, Matuska Márton, Varga Gabriella és mások.)

Javaslattevő: Csorba Béla magiszter, néprajzkutató, lektor

Indoklás:


A temeriniek az elmúlt években azzal is növelték e nap rangját, hogy igyekeztek erre a napra időzíteni a helyi magyarság számára fontos kultikus emlékhelyek, objektumok, intézmények átadását, felavatását. Ezen a napon adták át 1992-ben a polgári engedetlenséggel visszaszerzett, majd felújított helytörténeti gyűjteményt, 1996-ban a honfoglalás emlékére kopjafát állítottak, 2000-ben felszentelték a Telep városrész új templomát, 2002-ben domborművet avattak a település első papja, Temeri Lőrinc (1332) emlékezetére, 2003-ban megnyitotta kapuit a közadakozásból létrejött, a helyiek életében azóta is fontos szerepet játszó új kulturális tér, a magyar tájház.

A temerini Illés-napi ünnep a településen élő magyarság nemzeti identitásának nyílt megvallását és e kisközösségnek a nyelvi, egyházi és kulturális hagyományaihoz való ragaszkodását és nem utolsósorban erejét hivatott kifejezésre juttatni oly módon, hogy az követendő példája lehet bármelyik magyar közösségnek.

 

Kapcsolat az értékhez:


Az ünnepség szervezésében részt vesz a temerini a helyi közösség és az önkormányzat, a temerini Római Katolikus Egyházközség (http://www.plebania.temerin.info/), a Temerini Kertbarátkör (http://www.kertbaratkor.org.rs/Kertbarat/Kertbarat.htm) és más civil szervezetek.

Források listája:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977.

Csorba Béla: Temerini néphagyományok. Újvidék, 1988.

Csorba Béla: Illés-napi hagyományok Temerinben. Létünk, 1995. 1–2. sz.

Cs. B. [Csorba Béla]: „…Összetartottunk!” Hogyan ünnepelték az Illés-napot elődeink? Temerini Hírmondó, 1998. július 20.

Csorba Béla szerk.: Illés szekerén. Írások Temerin múltjáról, valamint az Illés-nap hagyományáról. Temerin, 2002.

Dujmovics György szerk.: Temerin képekben 1960–1988. Temerin, 2008.

Erdősi Loc Valéria: Temerin készül az Illés-napra. A fogadalmi ünnep gazdag rendezvénysorozatának egyik jelentős eseménye a tájház megnyitása lesz. Családi Kör, 2003. július 10.

Góbor Béla: Temerin népe megfogadta egyszer… Ezrek vettek részt az Illés-napi ünnepségen. Magyar Szó, 2005. július 21.

Kovách Ágoston: Eddig nem tapasztalt igyekezettel és lelkesedéssel folynak Temerinben az Illés-napi ünnepségek előkészületei. Reggeli Újság, 1936. július 16.

K. T. [Kongó Tivadar]: Temerin nagy ünnepe. Magyar Szó, 1946. július 22.

N. [Nagy Magdolna]: Az otthon fontossága. Kiállításmegnyitókkal kezdődött az Illés-napi rendezvénysorozat Temerinben. Magyar Szó, 2005. július 18.

Ökrész Károly: A temerini plébánia története. Újvidék, 1993.

Varga Antal: Lovas bandérium és tábori mise. Hogyan ünnepelték a temeriniek fogadott ünnepüket, az Illés-napot a ’30-as években. Családi Kör, 2002. július 18.

Varga Gabriella: Történelmi Illés-napok. Temerini Újság, 2001. július 19.

2016-02-01

kulturális örökség


Népi tánckincsünk legarchaikusabb fajtáját képezik a tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő, főleg a böjti időszak és a mulatság nélküli ünnepnapok lánykörtáncai (karikázók). A karikázók csoportjába ...

2016-02-05

kulturális örökség


A doroszlói ház a Szentkút (Žarko Zrenjanin) utcában (a hagyomány szerint a falu legrégebbi utcájában) 1000 négyzetméternyi szalagtelken áll. E telek három részre tagolódik: porta a házzal, szőlőskert ...

2016-02-24

agrár- és élelmiszergazdaság | Törökfalu


Törökfalu egyik jellegzetes étele a kakaspörkölt. A híres Nyárfa vendéglő, és tulajdonosa, Homolya Piroska főként kakaspörköltjéről volt nevezetes. Emlegették is, sőt, még ma is emlegetik „a Piri néni ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával