A temerini tájház

Települési érték

kulturális örökség

2026-01-05

Bemutatás:

A temerini magyar tájházat 2003. július 20-án adtuk át rendeltetésének. Terveink és elképzeléseink szerint a ház és környéke egyrészt Temerin magyar lakosságának népi építészeti emlékeit, másrészt a hagyományos paraszti életmódot, családi életteret és gazdálkodást hivatott bemutatni, ugyanakkor lehetőséget nyújt kisebb közösségi összejövetelek, hagyományápoló és -őrző műsorok, alkalmi kiállítások, de kívánságra akár kisebb családi rendezvények, baráti összejövetelek megtartására is.
Néhány ével később a ház kertjében a népi barokk stílusjegyeit magán viselő alkotóházat is építettünk, a TAKT képzőművészeinek műteremmel, kiállító teremmel, és Illés Sándor temerini születésű író emlékszobájával. Az alkotóház közvetlenül nem része a tájháznak, de szervesen illeszkedik a telken kialakított épületekhez, a nyári színpaddal, a fekete kerámia égetésére alkalmas gölöncsérkemencével és a táncházak, főzőversenyek és egyéb nyári rendezvények tartására alkalmas nádfedelű fészerrel.
A 19. század ötvenes éveiben épült ház és portája az első és hátsó udvar a mögöttük levő kerttel az akkor többségében magyar vezetésű községi önkormányzat támogatásának köszönhetően kerülhetett a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) tulajdonába. Korábban -- 1927 őszétől kezdődően -- több mint fél évszázadon keresztül Matuska Mátyás élt itt, kezdetben népes családjával, élete végén pedig már egyedül. Noha csak öt és fél hold saját földön gazdálkodott, szorgalmának köszönhetően birtokát fokozatosan váltott földekkel gyarapította: gazdaságának virágkorában 30-40 katasztrális holdat is bérelt, három, sót olykor négy-öt lovat, két szekeret tartott, szarvasmarhákat nevelt, hogy eltarthassa és tisztességesen fölnevelhesse népes családját. Felesége, „Sesztra" Kovács Katalin összesen tizenegy gyermeket hozott a világra, ebből kilenc (hat lány és három fiú) érte meg a felnőtt kort. Matyi bácsi halála (1979) után a ház egészen 1984-ig lakatlanul állt. Az örökösök emberséges ajánlatát elfogadva ekkor költözött ide feleségével Sziveri János, akit a vajdasági kommunista irodalompolitika néhány vezetője még Újvidéken sem kívánt megtűrni, az Új Symposion folyóirat szerkesztőivel 1983-ban történt leszámolást követően. Ennek az epizódnak köszönhetően a temerini tájház ma már irodalmi kultuszhely is, amit a fiatalon elhunyt költő születésének 40. évfordulója alkalmából a történelmi VMDK által elhelyezett emléktábla (Matuska Ferenc és Papp B. Ferenc alkotása) hirdet. A ház tatarozásához, a szükséges rekonstrukciókhoz és a helyiségek korhű berendezéséhez 2003 áprilisában kezdtünk hozzá a helyi magyar civilszervezetek, művelődési egyesületek és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt tagjainak széleskörű összefogásával.
A szóbeli hagyomány szerint a lakóház az 1850-es évek elején már megvolt. Nem kizárt, hogy vastag vert falai még ettől és régebbiek, és túlélték a település 1848. augusztus 29.-ei erőszakos elhamvasztását. Annyi bizonyos, hogy az 1892-es kataszteri térkép 2087. parcellaszámú telkén a házat már feltüntették. Akkoriban a mainál még jóval nagyobb volt.
A megmaradt szalagtelek északi mezsgyéjére épült ház, mely a Tullabarára (hivatalos nevén Jugoszláv Néphadsereg utca, Ulica Jugoslovenske Narodne Armije) néz, vert falú építmény (falai eredetileg lefelé fokozatosan vastagodtak, de a harmincas években a tulajdonosok „kiigenyesítették”, lefaragták), egybeépült az istállóval és a kocsifészerrel, sőt, a hagyományos hármas osztatú szerkezet még eggyel, egy kamrával is bővült, mely egyben padlásfeljáró is. Tetőszerkezete szarufás, héjazata — a falcolt cserép visszacserélése Óta ismét nád, oromzata, deszkából készült, napsugaras kiképzésű. A XIX. század végétől kezdődően Temerinben a hagyományosabb deszkaoromzatokat kiszorították az egyébként igen szép, barokkos stílusú, téglából készült kiblik. Az egykor gyakoribb napsugaras deszkaoromzatú házaknak a településen ez az az utolsó példánya.

Indoklás:

Fontos megjegyezni, hogy népi építészeti értékén kívül, a tájház és portája kultuszhely is, de nem csupán a két már említett jeles irodalmár, hanem nemzeti történelmünk helyi hősei és vértanúi okán is. A több mint háromszáz első világháborús temerini hősi halott nevét emlékfalra helyezett márványtáblákon örökítettük meg, az 1956-os forradalom két évvel később halálra ítélt és kivégezett helyi születésű mártírjának, Sörös Imrének az emlékét pedig mellszobor őrzi (Dudás Sándor alkotása). 

Mindezek mellett, végakaratának megfelelően, a tájház szülőháza - kertjében, egy rózsafa tövében várják a feltámadást Matuska Márton hamvai is.

Kapcsolat az értékhez:

Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT)
21235 Temerin, JNA utca 126.
Ádám István elnök
adamis@stcable.net