Székelykeve szellemi kulturális tájegység

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-02-09

Bemutatás:

Az 1764. évi madéfalvi történések, a „siculicidium” (székelyölés) utáni években a csíki, háromszéki és aranyosszéki falvakból elmenekült lakosságból, a ma már Romániához és Ukrajnához tartozó Bukovina területén öt magyar falut alapítottak és népesítettek be: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát. A Bukovinában 1774-től megtelepedetteknek már az 1880-as években megkezdődött az elszegényedés előli szakaszos, kényszerű elvándorlásuk. Első kirajzásuk 1882–83-ban történt meg. Tisza Kálmán kormánya felkarolta a kitelepülők ügyét, akiknek az Al-Duna szabályozásának idején lecsapolási munkákat ajánlottak, és akik töltésépítőkként telepedtek meg a délvidéki Pancsova és Kevevára közötti szakaszon. Három ma is létező települést alapítottak: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és a ma is magyar többségi lakosságú központjukat (mintegy 86%-a magyar), Székelykevét.

Európa legdélebbi magyar települése, Székelykeve (szerbül Skorenovac) a Szerb Köztársaság Vajdaság tartományában, a Dél-Bánsági körzetben, a kevevári községben (opština) az Al-Duna közelében fekszik. A terület egykor a Szent István alapította kevevári várispánsághoz tartozott, és egy XV. századi okiratban szerepel először 1412-ben terra Zkoronovetz néven. Zsigmond király 1428 novemberében Karánsebesen kelt oklevelében villa regalisnak említi, és kiváltságokat adományozott neki, mely 1440-ben Zkorenotz Puszta néven szerepel.

1990-ben közel 4000, ma már alig 2000-2500 lakosa van. Nagy többségük székely magyar, valamint palóc származású. A többi magyarul beszélő katolikus bolgár (paltyán vagy paltyén), és kevés szerb család. A falu színmagyar általános iskolája diákjainak létszáma a történelem zivatarai során állandóan változott. Fénykorában, az 1956 körüli években például több mint 800 diákja is volt! Ma a munkanélküliség és a kényszerű elvándorlások következményeként csak 150. De Székelykeve mai nehéz életkörülményei ellenére megőrizte kultúráját, jókedvét, a székely góbéságok sajátos ízét, és megmaradásra sarkalló tettre vágyását is. A bukovinai székely közösség, az erdélyivel való évszázados elszakítottság következtében jól megkülönböztethető, jellegzetes kultúrát alakított ki. Bukovinából magukkal hozott népi hagyományaik igen archaikusak: többek között középkori eredetű balladákat, keserveseket, a lakodalmi szokások gazdag tárházát, farsangtemetést és igen szép székely-bukovinai tájnyelvet őriztek meg. Karácsonyi szokásaik közé tartoznak a karácsony böjti gyermekkánták és a huszárjárás, a felnőtt legények betlehemes játéka, melyet sokáig nem adtak elő, de az 1990-es években felújították, és azóta minden évben betlehemeznek karácsony és újév között. Az al-dunai székely népdalkincs gazdagságát Kiss Lajos népzenekutató fedezte fel. Az 1940-es évek elejétől az 1960-as évek végéig gyűjtött a három székely faluban, köztük Székelykevén is.

Egykor olvasó-, és gazdaköre, dalárdája, színjátszó-, és népitánccsoportjai működtek. Ma a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület és a Varrocska kézműves csoport tevékeny. Így a székelykeveiek rendszeresen fellépnek a délvidéki kulturális rendezvényeken. Jellegzetes népi táncaikat, a legényes és páros silladrit, és a hétfélésnek nevezett táncrendet mindmáig előadják. A bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Szövetség e népcsoport más és más vidékekre történt kirajzásait erős kapcsolati egységben tartja. A szövetségnek tagjai az al-dunai székelyek, így Székelykeve is.

A falu népéletéről, jelenkori állapotáról három nagyszerű dokumentumfilm készült, múltjáról, életéről, küzdelmeiről az elmúlt évékben négy könyv is született. Helyi kiadvány a Székelykevei Igaz Szó című, havi rendszerességgel megjelenő közlöny.

Szellemi értékein kívül természetesen tárgyi/építészeti érdekességei és értékei is vannak. Ez az épített örökség természetesen nem vetekedhet az ismert délvidéki kincsekkel, azonban rendelkezik különleges vonásokkal, mint például a hármasosztatú „kincstári” parasztházak. Székelykeve gazdagon felszerelt tájházát 2010-ben nyitották meg. A kincstári (telepes) házakon kívül a gazdag német polgári házak is megcsodálhatók. Az 1889 és 1892 között neogótikus stílusban épített, gazdagon felszerelt Szent István-plébániatemplom kertjében két ízben is avattak kopjafaemlékművet. A falu további látványosságai: a már 120 éves régi iskola épülete, a községháza (helyi közösség) épülete, a falu főutcáján álló egykori Földművelők Hitelszövetkezete banki épülete, valamint a régi Vadászotthon épülete, mely egykor az Olvasó- és Gazdakör otthonául szolgált. Az Ifjúsági Otthon és az egykori, színpaddal rendelkező mozi épülete ma is kulturális rendezvényeknek ad helyet. További látnivalói a falunak: az 1995-ben emelt temetői székelykapu és harangláb, a falu déli aljzatának (Nagy alj) gémeskútja és pihenőhelye, a régi Gyurgyevó/Rádayfalva irányában egykor épített romos harangláb és a Kevepallos (Pločica) szerb település délkeleti határában még meglévő ún. Mária Terézia híd, valamint a Duna közelében lévő Szakadó nevű tó.

Székelykevének nincs igazi műemléke, kastélya, történelmi emlékhelye, és a környéken kevés a természeti látnivaló is. Felbecsülhetetlen érték azonban a lakosság szellemi öröksége, a tájszólásos, kitűnő állapotban konzerválódott bukovinai székely nyelvezet, a jellegzetes népszokások, bukovinai eredetű népdalok és a gazdag anekdotakincs.

Javaslattevő: Péter László grafikusművész, illusztrátor, animátor, Székelykeve szülötte

Indoklás:

Az Al-Duna kanyarulatába telepített bukovinai székelyek mintegy 125 éve a délvidéki magyar népcsoportok egyik legérdekesebb, küzdő szellemiséget képviselő része. Nemzeti értékként kell tekintenünk e tájegység lakosságára és külön Székelykeve falura, Európa legdélebben fekvő magyar végvártelepülésére, melynek áttelepített közössége a felhalmozott szellemi és anyagi, természeti, közösségi értékeit magával hozta, s melyet mindenképpen igyekszik megőrizni.

A falu jelenleg is a túléléséért küzd, kulturális egységként a hagyományok ápolását önerejével, de háládatos külső segítséggel is, igyekszik tovább tartani. Gazdaságilag újabban főként a turisztikai vendéglátásban látja biztos megmaradását. Szervezett formában évente immár négy-hatezer, főként Magyarországról érkező turista látogatja meg Székelykevét.

E dél-bánsági kulturális színfolt a magyarságot gazdagítja, megerősítéséhez és az új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának hites kialakításához is hozzájárul. Székelykeve a délvidéki magyar tájegységek egy különleges, mondhatni stratégiai fontosságú települése. Székelykeve kuriózum: eddigi megmaradása a déli végeken példa értékű. Féltett örökségüket, örökségünket mindenképpen érdemes megbecsülnünk és megtartanunk.