A völgyparti Pasztviják-szélmalom

Települési érték

épített környezet

2016-02-05

Bemutatás:

A XIX. és XX. század fordulóján még több száz szélmalom működött Vajdaság területén, ma pedig egész Észak-Bácskában csak ötöt tartunk számon, köztük a völgypartit. A malom 1907-ben épült Pasztviják Gábor részére, aki 1918-ig molnárkodott, majd fiai, András és Imre még 1966-ig őröltek. A helybeliek emlékezete szerint a harmincas évektől a szélmalmot kukorica őrlésére használták – kivéve a második világháború idejét –, amikor ismét gabonaféléket őröltek benne. 1962-ben Katona Pál, a zentai múzeum néprajzkutatója indítványozta az akkor még működőképes állapotban lévő szélmalom műemlékké nyilvánítását, kezdeményezését azonban nem fogadták el, és a hamarosan rendeltetését vesztő ipari épület gyorsan pusztulni kezdett. Szerencsére azonban nem jutott a közelben álló, Szamek néven ismert szélmalom sorsára, melyet a szocialista világ kezdetén rombolták le abban a hitben, hogy az épület tégláit flaszterként használhatják majd fel a Nagyvölgy felé vezető útszakasz építésére. A Szamek-szélmalom külseje égetett tégla volt ugyan, de a belső, vastag falrész szárított vályogból készült, így hát nem sokra jutottak vele, a malom viszont odaveszett.

Völgypart település a meglévő tanyaközpontból a tagosítás után lett kiépítve. A 70-es évek elején a Helyi közösség megvette a szélmalmot, ahol a falu apraja-nagyja összegyűlhetett – itt zajlott a falu kulturális élete. A szélmalom újra életképes lett, habár más értelemben. Mindez azonban csak addig tartott, míg a malom az adai Halász József Mezőgazdasági Birtokhoz nem került, amelynek kezelésében lassan el lett feledve és elhanyagolva a régmúlt büszkesége. A szélmalmot végül 1983-ban nyilvánították műemlékké, és a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet felügyelete alá került. Az 1990-es évek kezdetén a malmot a törökfalui–völgyparti földműves szövetkezet vette birtokba, de ők sem törődtek vele. Végre 2006-ban a törökfalui Helyi Közösség kezdeményezésére, az adai önkormányzattal együttműködve, nyertes pályázatok segítségével megvalósulhatott a szélmalom részleges helyreállítása. Sor került a falak statikai megerősítésére, a nyílászárók és a tető cseréjére. A fal felújítása kizárólag eredeti technikákkal és anyagokkal történt. A hosszútávú tervek közt szerepel a malomszerkezet újbóli üzembeállítása is, ezzel is növelve e vidék turisztikai vonzerejét. Jelenleg az épületben régi használati tárgyak vannak kiállítva, s így várja az erre járó turistákat. Hagyományosan minden év július utolsó előtti vasárnapján tartják meg a Jár a malom című ünnepséget művelődési műsorral, felvonulással, lángossütő versennyel. A rendezvénynek a völgyparti szélmalom nyújt hangulatos helyszínt.

Indoklás:

Fontosnak tartjuk, hogy a a völgyparti szélmalom, amely egykor a Délvidéken őrlő számos szélmalom egyike volt, megmaradását meghosszabbítsuk, s tovább adjuk a jövő nemzedéknek, annál is inkább, mivel védett műemlékről van szó. Igaz ma már nincs vitorlája, s az évtizedekig tartó elhanyagoltság miatt belső berendezése is hiányzik, de a szélmalom azokat a régmúlt időket idézi föl, amikor az emberek villanyáram helyett magas szintű szakmai tudással, sajátkezűleg készített, összetett szerkezettel és a természet erejével őrölték a búzát a mindennapi kenyérhez. Ezért is tatjuk fontosnak hogy az értéktárunkban helyet kapjon és megmaradjon a völgyparti szélmalom.