Az alsó-Tisza-vidéki juhásznóták és hagyományos előadásmódjuk

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-01-29

Bemutatás:

Az Alsó-Tisza-vidék falvaiban a mai napig élő foglalkozás a juhászat. A hajdan sokkal szebb időket is megélt, jól jövedelmező külterjes pusztai jószágtartás mára kihalófélben van vidékünkön.

Az állatok terelésének velejárója volt az állandó költözködés a nyájakkal a jobb legelőhelyek közelébe. Folyónk a szabályozás előtt igen gyakran kiöntött, de az árterülete alkalmas volt legeltetésre, így a családok itt maradtak a bánáti vagy a bácskai oldalon. Így a juhász-nótafák közül a legjelentősebb adatközlő Zélity család Padéról Moholra költözött. Mivel olyan foglalkozás volt a juhászat, ami az egész családot eltartotta, a tudománya és a népdalok apáról fiúra szálltak.

A pásztorok dalrepertoárja általában régiesebb, konzervatívabb a falvakban lakókénál. Műfaj szerint lírai dal, érzelmes hangvételű. A pásztor- és juhászdal a népzenei dialektusok közül legszámosabban az Alföldön található meg. A dalokról így ír Bodor Anikó:

„A pásztordalok népi líránk hagyományos, ősi foglalkozásokhoz kötődő csoportja. Mivel a jószágőrzők férfiak, a pásztordalok is jellemzően férfinóták. A szinte társadalmon kívüli életformából adódik, hogy rokonok a bujdosó- és rabénekekkel, továbbá a betyárdalokkal. Sok archaikus elemet megőriztek szövegeikben és dallamaikban, így például a pásztordalok őrizték meg szerelmi költészetükben a hajnali ének (Tagelied) középkori trubadúrmüfaját is. Kötetlen, kemény életmódjuk miatt tudatosan többre tartják magukat a földhöz kötött parasztnál. Aszerint, hogy milyen fajta jószágot őriznek, megkülönböztetünk csikós-, gulyás-, juhász- és kanásznótákat.”

Sok híres juhász-nótafát ismerhettünk meg, akik régi dalkincsünk tetemes részét számunkra megőrizték, nemcsak anyagában, hanem előadásmódjában is, mint a horgosi Gyarmat György, az oromhegyesi Balázs István és gyermekei, Ida és Mátyás, a moholi Zélity Sándor és unokahúga Klára, a csókai Banka Mihály és családja, vagy a zentai juhászunoka, birkanyíró asszony Mangurás Ferencné Nagy Anna, stb. A dalok jellemzően régi stílusú, ereszkedő formák. A legtöbb dal zenei előadásmódja parlando (elbeszélve). Szövegei részletezik a tevékenységüket, a nyájjal való bensőséges viszonyt, leggyakoribb témájuk a gazdával való ellentét, a számadáskor kiderülő jószágkár. Ez abból adódott, hogy a közösségen kívül éltek, többet daloltak, egyéniségük szabadabban fejlődhetett.

A zentai népzenekutatók – Burány Béla, Bodor Anikó, Bodor Géza, Fábri Jenő, Tripolszky Géza – gyűjtötték a táj legtöbb juhászattal kapcsolatos folklóradatát. Kiss Lajos népzenekutató is felfigyelt a virágzó juhászhagyományokra, és gyűjtött népdalokat Horgoson, Királyhalmán, amiket publikált a Horgosi népdalok című könyvében. Király Ernő is gyűjtött Zentán, Csókán és Moholon juhászoktól a múlt század közepétől a 80-as évekig.

Javaslattevő: Juhász Gyula népzenész

Indoklás:

Az egész magyar népdalkincsre jellemző pásztornóták közül kiemelkednek az alsó-Tisza-vidéki változatok. Az Alföld legrégibb népzenei műfaja a dallamvonalában, terjedelmében és előadásmódja variálódásában a népballadákhoz hasonlító juhásznóta. A pásztorélethez kapcsolódó szokások és népdalok tovább éltetése érdekében kérjük az Alsó-Tisza-vidék juhásznótáinak és előadásmódjuknak az értéktárba vételét.