Az alsó-Tisza-vidéki juhásznóták és hagyományos előadásmódjuk

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-01-29


Bemutatás:


Az Alsó-Tisza-vidék falvaiban a mai napig élő foglalkozás a juhászat. A hajdan sokkal szebb időket is megélt, jól jövedelmező külterjes pusztai jószágtartás mára kihalófélben van vidékünkön.

Az állatok terelésének velejárója volt az állandó költözködés a nyájakkal a jobb legelőhelyek közelébe. Folyónk a szabályozás előtt igen gyakran kiöntött, de az árterülete alkalmas volt legeltetésre, így a családok itt maradtak a bánáti vagy a bácskai oldalon. Így a juhász-nótafák közül a legjelentősebb adatközlő Zélity család Padéról Moholra költözött. Mivel olyan foglalkozás volt a juhászat, ami az egész családot eltartotta, a tudománya és a népdalok apáról fiúra szálltak.

A pásztorok dalrepertoárja általában régiesebb, konzervatívabb a falvakban lakókénál. Műfaj szerint lírai dal, érzelmes hangvételű. A pásztor- és juhászdal a népzenei dialektusok közül legszámosabban az Alföldön található meg. A dalokról így ír Bodor Anikó:

„A pásztordalok népi líránk hagyományos, ősi foglalkozásokhoz kötődő csoportja. Mivel a jószágőrzők férfiak, a pásztordalok is jellemzően férfinóták. A szinte társadalmon kívüli életformából adódik, hogy rokonok a bujdosó- és rabénekekkel, továbbá a betyárdalokkal. Sok archaikus elemet megőriztek szövegeikben és dallamaikban, így például a pásztordalok őrizték meg szerelmi költészetükben a hajnali ének (Tagelied) középkori trubadúrmüfaját is. Kötetlen, kemény életmódjuk miatt tudatosan többre tartják magukat a földhöz kötött parasztnál. Aszerint, hogy milyen fajta jószágot őriznek, megkülönböztetünk csikós-, gulyás-, juhász- és kanásznótákat.”

Sok híres juhász-nótafát ismerhettünk meg, akik régi dalkincsünk tetemes részét számunkra megőrizték, nemcsak anyagában, hanem előadásmódjában is, mint a horgosi Gyarmat György, az oromhegyesi Balázs István és gyermekei, Ida és Mátyás, a moholi Zélity Sándor és unokahúga Klára, a csókái Banka Mihály és családja, vagy a zentai juhászunoka, birkanyíró asszony Mangurás Ferencné Nagy Anna, stb. A dalok jellemzően régi stílusú, ereszkedő formák. A legtöbb dal zenei előadásmódja parlando (elbeszélve). Szövegei részletezik a tevékenységüket, a nyájjal való bensőséges viszonyt, leggyakoribb témájuk a gazdával való ellentét, a számadáskor kiderülő jószágkár. Ez abból adódott, hogy a közösségen kívül éltek, többet daloltak, egyéniségük szabadabban fejlődhetett.

A zentai népzenekutatók – Burány Béla, Bodor Anikó, Bodor Géza, Fábri Jenő, Tripolszky Géza – gyűjtötték a táj legtöbb juhászattal kapcsolatos folklóradatát. Kiss Lajos népzenekutató is felfigyelt a virágzó juhászhagyományokra, és gyűjtött népdalokat Horgoson, Királyhalmán amiket publikált a Horgosi népdalok című könyvében. Király Ernő is gyűjtött Zentán, Csókán és Moholon juhászoktól a múlt század közepétől a 80-as évekig.

Javaslattevő: Juhász Gyula népzenész

Previous Next

Indoklás:


Az egész magyar népdalkincsre jellemző pásztornóták közül kiemelkednek az alsó-Tisza-vidéki változatok. Az Alföld legrégibb népzenei műfaja a dallamvonalában, terjedelmében és előadásmódja variálódásában a népballadákhoz hasonlító juhásznóta. A pásztorélethez kapcsolódó szokások és népdalok tovább éltetése érdekében kérjük az Alsó-Tisza-vidék juhásznótáinak és előadásmódjuknak az értéktárba vételét.

 

Források listája:

Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. In A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1974–75. Szeged, 1980.

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok II. Újvidék–Zenta, 1999, Forum – Thurzó Lajos Közművelődési Központ.

Bodor Anikó szerk.: Tiszából a Dunába folyik a víz… Egy népdalvetélkedő dalaiból. Zenta, 1978, Thurzó Lajos Közművelődési-Oktatási Központ Múzeumi Osztálya.

Burány Béla – Fábri Jenő – Tripolszky Géza: Száraz kútgém, üres válu. Juhásznóták, be-tyárdalok, balladák Zentán és vidékén. Zenta, 1966, Zentai Múzeum.

Burány Béla – Fábri Jenő – Tripolszky Géza: Két szivárvány koszorúzza az eget. 142 népdal Zentán és vidékén. Zenta, 1969, Zentai Múzeum.

Burány Вéla: Hallották-e hírét? Pásztordalok, rabénekek, balladák. Újvidék, 1977, Forum Könyvkiadó. /Hagyományaink, 8./

Burány Béla: A juhászok így élnek, úgy élnek I. Egy juhászcsalád szellemi népi hagyománya. Újvidék, 2004, Forum Könyvkiadó.

Burány Béla: A juhászok így élnek, úgy élnek II. Egy juhászcsalád szellemi népi hagyománya. Újvidék, 2005, Forum Könyvkiadó.

Burány Béla: A Zélityek körül I. Létünk, XXXII. évf. 2002. 1–2. sz.

Burány Béla: A Zélityek körül II. Létünk, XXXII. évf. 2002. 3–4. sz.

Kiss Lajos: Horgosi népdalok. Zenta, 1974, Zentai Múzeum. /Zentai Füzetek, 8/F/

Paksa Katalin – Németh István szerk.: Magyar népzenei antológia IV. Alföld hanglemezalbum dallamai. Budapest, 1994, MTA Zenetudományi Intézet.

Paksa Katalin: A szögedi nemzet zenéje. In Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978–79. Szeged, 1980.

Tripolszky Géza: A juhászok így élnek, úgy élnek. Bácsország. A Szabad Hét Nap havi melléklete, I. évf. 1995. 3. sz. 6.

Tripolszky Géza: „Nem bánom, hogy juhásznak születtem”. A Tisza-vidék néprajzához és folklórjához. Újvidék, 1992, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság.

Tripolszky Géza: Egy juhászcsalád dalai. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1976. 28. sz. 107–118.

Tripolszky Géza: Szövegváltozatok egy dallamra. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1972. 11–12. sz. 217–224.

Vargyas Lajos – Paksa Katalin szerk.: A magyarság népzenéje. Második, javított kiadás. Budapest, 2002, Planétás Kiadó – Mezőgazda Kiadó.

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-03-23

épített környezet


A Ferenc-csatorna (ma a Duna–Tisza–Duna-csatorna része) Bajánál kezdődik, érinti Bezdánt, Zombort, Sztapárt, Verbászt és Szenttamást. Bácsföldvárnál kettéágazik és Óbecsénél csatlakozik a Tiszába. Nev ...

2016-03-18

kulturális örökség


Zimony ma Belgrád városrésze, egykor azonban önálló város volt, mely a trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott. A 12. században a magyar-bizánci határ legfontosabb városa volt, majd a 14 ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával