Hétköznapi hősünk: Cs. Simon István költő, újságíró

Települési érték

kulturális örökség

2024-02-02

Bemutatás:

Cs. Simon István élete

Cs. Simon István vajdasági magyar író, költő és újságíró, aki 1942. október 19-én született a Terján elnevezésű kis észak-bánáti faluban, amelyet 1954-ben a hatóság szervei leromboltak. A lakosok legnagyobb részét Csókára telepítették. Az általános iskola négy osztályát szülőfalujában végezte kitűnő átlageredménnyel. A szorgalma gyümölcseként az első jutalomkönyve a Vologya gyermekkora című könyv volt. Az elemi iskola felső tagozatát Csókán végezte el. Falusi gyerek létére naponta gyalogosan járta meg a Terján–Csóka 6 km-es útszakaszt esőben, hóban és nyári napsütésben. Bori Imre, általános iskolás magyartanára, a későbbi egyetemi tanár nagy hatással volt rá, megszerettette vele az irodalmat. Középiskolai tanulmányait az adai konyhakertészeti középiskolában folytatta. A sorkatonai szolgálat letöltését követően a mostari mezőgazdasági főiskola hallgatója volt. A sikeres diplomaszerzést követően a csókai mezőgazdasági birtok munkása lett 1968–1972 között. Mérnöki diplomája ellenére nem volt megelégedve a szövetkezeti körülményekkel, így továbbállt. A zentai székhelyű Tiszavidék nevű lap szerkesztőségében folytatta tovább a munkásságát. Cs. Simon István Csókán telepedett le, ahol haláláig élt feleségével, Simon Éva rajztanárnővel. Gyermekük nem született. Fehér Kálmán javaslatára neve elé a Cs. (csókai) betűt írta, nehogy bonyodalomba keveredjen az anyaországi Simon István költővel. A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület társalapítója és első elnöke volt. Csókán hunyt el 2007. április 26-án. Örök nyughelye a csókai római katolikus temetőben van.

Cs. Simon István munkássága

Versírási tehetsége már 16 éves korában megmutatkozott, ettől kezdve verseit rendszeresen publikálták a lapok. A Híd folyóirat az első költeményeit 1964-ben tette közzé. Első verseskötete, az Utak keresztje 1971-ben jelent meg. Összesen hét verseskötetét publikálták. Halála után, 2007-ben jelent meg tizennegyedig könyvként az Udvaros az enyészetben elnevezésű prózamunkája, majd ezt követte 2009-ben a Cs. Simon István összegyűjtött versei c. kötet.

Cs. Simon István munkássága során igen sokrétű volt. A versei mellett rövid elbeszéléseket és kis történeteket is írt. Helytörténettel és néprajzkutatással is foglalkozott. A népdalok gyűjtése és éneklése terén egyedülálló személy volt Csóka község területén. Csonti István csókai helytörténész elmondása szerint Tóth László, a Vajdasági Televízió újságírója egyszer felhozta Cs. Simon Istvánnak, hogy: „én csak egy dolgot irigylek tőled, azt a sok népdalt, amit fejből tudsz énekelni.”

Lírai költeményei középpontjában szülőföldje, Terján település áll. A lerombolt falujára úgy emlékezett vissza, mint egy utolsó emlékre, egy gyökérre, amelyben megkapaszkodhat a múltat semmibe vevő rohanó világban. Lelkileg felkarolta a kiköltöztetett magyar lakosságot. Verseiben nosztalgikusan visszatekint a régmúlt terjáni idők fényére, azonban sokszor az elhagyatottság és az enyészet motívumai törnek fel a gondolataiban.

A bánáti magyarságot a sóvirághoz hasonlította: a szikes talajon élő virág, amely dacolva a sós, terméketlen földdel ősszel kék virágtengerré borítja a kietlen mezőt. A költőnek köszönhetően vált a sóvirág az észak-bánáti magyarság szimbólumává, élni akarásunk és megmaradásunk jelképévé. Felkarolta a bánáti magyar embereket. Gondolataiban Bánátnak egy magyar lapot kívánt.

Gondolatait a valóságba is átültette, mivel a Hét Nap Bánáti Újság című mellékletének alapítója és munkatársa volt.

Cs. Simon István Csóka község területén aktívan tevékenykedett a magyar kulturális élet terén is. A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület társalapító tagja és első elnöke volt (1970). A művelődési egyesület a csókai magyar fiatalok nevelésében, hagyományunk és nemzeti öntudatunk megőrzésében fontos szerepet tölt be a mai napig. Az egyesület néptánccsoportja 1993-ban bejutott a Magyar Televízió Ki mit tud? vetélkedőjének középdöntőjébe. Cs. Simon István a csókai magyar gyerekek felkarolásában látta azt az alapot, amely biztosítja megmaradásunkat ezen a rögös vidéken. Sziromeső című verseskötete a gyermekeknek szól. Gyermekverseiben viccelődve fordul a kicsikhez. Mondókái érdekesek és szórakoztatóak. Gyermekversei közül párat Kónya Sándor tanár úr megzenésített. 

Cs. Simon Istvánt mindig érdekelte a bánáti falusi emberek múltja. Helytörténeti kiadásai értéket képeznek számunkra. Csóka község kis lélekszámú falvainak múltját kutatta és dolgozta fel. Helytörténeti leírásai közé tartozik a Szülőfalum, Terján és Monostor – 770. Irodalmi és helytörténeti munkássága Vajdaság-szerte ismertté tette. A megbecsülés jeleként számos elismerésben részesítették: Híd-díj, Aracs-díj, Csóka község díszoklevele és a Magyar Szó életműdíja. Halála után Csókán a tiszteletére létrehozták a Cs. Simon István Baráti Társaságot, illetve évente megrendezik a Cs. Simon István Vers- és Prózamondó Találkozót az általános iskolás diákok körében.

Mivel ő maga is falusi ember volt, így könnyedén meg tudta közelíteni a falusi és a tanyasi ember lelki világát. A tanyavilágba ellátogatván a borozgatás mellett a gazdával való beszélgetés gyakran a késő éjszakába nyúlott. A borvirágos hangulatban elhangzott mesék vagy történetek idővel papírra kerültek, és megmaradtak az utókornak, mint egy régi letűnt világ emlékei.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítették: Csorba Vivien, Fleisz Katarina, Slezák Sarolta
Felkészítő tanár: Mészáros Kiss Tibor
Jovan Popović Általános Iskola, Csóka

Indoklás:

Cs. Simon István munkássága értéket képez a csókai és az egész bánáti magyarság számára. Megőrizte számunkra azokat az emberi emlékeket, amelyek nélküle feledésbe merültek volna. Rámutatott azokra a nemzeti értékekre, amelyek erőt adnak a megmaradásra. Az egyszerű ember nyelvén szólt hozzánk, egyszerű emberekhez. Tanított minket magyarként élni. Meggyőző tekintete és erős énekhangja mélyen belevésődött a csókai emberek szívébe.