Az aracsi templomrom és az aracsi kő

Külhoni érték

épített környezet

2016-01-29


Bemutatás:


Az aracsi településről elnevezett templom romjai, amelyet a nép pusztatemplomnak nevez, a szerbiai Törökbecse, Beodra-Karlova és Basahíd határolta terület lakatlan pusztáján helyezkedik el. A romok egy háromhajós, háromapszisos, utóbb egy keleti toronnyal kiegészített kolostortemplom maradványai. A falakat téglából emelték, a szerkezeti részeket és a díszítőfaragványokat kőből vitelezték ki. Az utóbbiak egy része valószínűleg vörös márványból készült. A XIII. század első harmadában emelt épületből a szentélyrész maradt fenn a hozzá kapcsolódó toronnyal, falszakaszokkal és az északi főhajófal legkeletibb szakaszával, valamint a nyugati fal. Az épület szobrászatáról növénydíszes és figurális fejezetek és konzolok tanúskodnak. A rom mai képét a XX. század eleje állagmegóvó és a hetvenes évek rekonstrukciós munkálatainak köszönheti. Ez utóbbiak során az északi pillérsort teljesen, a délit pedig részben pótolták.

A templomromra az utóbbi időben a tudomány újra nagy hangsúlyt helyez, amelyet jól jeleznek a templomrom és a hozzá egykor csatlakozott kolostor területén folytatott ásatások és a művészettörténeti kutatások, amelyekből nemcsak szerbiai, de magyarországi szakemberek is kivették a részüket. Az 1970-es évek Nagy Sándor vezette ásatásainak eredményeit bemutató publikáció a közelmúltban látott napvilágot Nebojša Stanojevnek köszönhetően, a művészettörténeti vonatkozású publikációk pedig Raffay Endréhez köthetők. A legutóbbi időkben a restaurátorszakma is bekapcsolódott a kutatásokba, amelyről Biacsi Karolina anyagtani vizsgálatai tanúskodnak.

A templom egykori története történeti források segítségével nemigen rekonstruálható. Alapítója és szerzetesrendje ismeretlen. Toronnyal való bővítése talán ferences átvételre utal. A romok a tetőzetek megújításáról is tanúskodnak. Annyi bizonyos, hogy az épület pusztulása a törökdúlással, illetve a terület elnéptelenedésével, a későbbiekben pedig a romokat tégla- és kőbányaként használók tevékenységével függ össze. Hiteles forrásokból az épület történetének csak az utóbbi két évszázada rajzolható meg.

Az új kutatási eredmények a templomot az 1200-as évek második-harmadik évtizedére keltezik és felhívják a figyelmet arra, hogy az épületen olyan gótikus jellegű szerkezeti megoldásokat érvényesítettek, amelynek közvetlen előképei a magyarországi emlékanyagban nem maradtak fenn, eredetük pedig Bourges székesegyházáig nyúlik. A szerkezeti megoldásoknak egy része (a nyolcszögű pillérek feletti falpillérek kialakítása) ma már csak XIX. századi ábrázoláson tanulmányozható, de a külső támasztórendszernek a mellékhajófali és gádorfali támpillérekből, valamint az ezeket összekötő támfalakból álló rendszerének maradékai a helyszínen is megfigyelhetők.

A nagyrészt antikizáló kompozíciójú, de motivikus és stilisztikai részleteikben gótikus összefüggésektől sem mentes díszítőfaragványok vonatkozásában ugyancsak figyelemreméltó, hogy általuk nemcsak a rom művészetéről alkotható teljesebb kép, de a korszak magyarországi művészetéről is lényeges információkat nyújtanak, amelyek segítségével az országos művészeti összefüggések képe is árnyalhatóbb. Annál is inkább, mert a díszítőfaragványok Esztergom III. Béla-kori királyi művészetének hatásáról tanúskodnak. Épp az aracsi faragványok erősítik meg azt az állítást, hogy ez az antikizáló művészet provence–emiliai kapcsolatú.

Az ún. aracsi kő a templomhoz egykor az északi oldalán csatlakozott kolostor udvarán került elő még 1896-ban, Gerecze Péter ásatásakor. A kőlap egy 1100 körül készült síremlék töredéke, melynek felső részén és oldalain figurális és szalagfonatos díszítés jelenik meg. A 60 × 53 × 22,5 cm méretű faragvány kemény, szürkés, néhol lyukacsos mészkőből készült. A lelet a budapesti Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében található az 55.1014 leltári szám alatt. 

Az egykori síremlék eredeti rendeltetési helye máig vitatható, bár nem kizárt, hogy az az aracsi kolostortemplomnak a közelmúltban azonosított elődjéhez, egy, a kövön megjelenőhöz hasonló egytornyos, egyhajós és talán egyenes szentélyzáródású templomhoz tartozott. Az sem kizárt, hogy eredetileg az alapítók síremlékeként készült. Az viszont bizonyos, hogy a fennmaradt részét utóbb, a kolostori építkezések alkalmával építőanyagként hasznosították.

Az aracsi kő művészettörténeti jelentősége vitathatatlan. Erről az elmúlt száz évben megjelent szakirodalmi feldolgozások is tanúskodnak. A kővel legutóbb Tóth Sándor foglalkozott, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a díszítés alapján, amely elsősorban bodrogmonostorszegi és dombói faragványokkal mutat kapcsolatot, a korábban vitatott datálási kérdésekre is megnyugtató válasz adható.

Javaslattevő: Dr. habil. Raffay Endre művészettörténész, tanszékvezető, egyetemi adjunktus (Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Művészettörténet és Elmélet Tanszék)

Previous Next

Indoklás:


Az aracsi templom és az aracsi kő a magyarországi művészet történetének két kulcsfontosságú darabja. Amíg a kő az 1100 körüli szobrászatról és annak összefüggéseiről tanúskodik, addig a rom az 1200 körüli évtizedekben érvényesülő építészeti törekvésekről és kapcsolatairól. A kő az Árpádok kora romanikájának korai korszakához tartozik, amelyből csak kisszámú emlék maradt fenn, a templom az antikizáló kapcsolatú romanika és a gótika egymással érintkező, emlékekben viszonylag gazdag korból származik. Segítségükkel teljesebb kép alkotható az 1100, illetve az 1200 körüli évtizedek magyarországi művészetéről.

Az aracsi kő Gerecze Péter óta szerepel a magyarországi művészettörténettel foglalkozó irodalomban, az aracsi templomrom pedig már Henszlmann Imre óta, azt követően, hogy a maradványokat már a nemzeti romantika korában felfedezték. A rom az 1200 körüli évtizedek emlékeivel foglalkozó szakirodalomban azóta is szerepel. Különös értékét az is emeli, hogy ebből az időből ezen a vidéken más hasonló állapotú épületmaradvány nem ismert. A romra ezért a tudományos közönség mellett a történelem emlékei iránt érdeklődők szélesebb tömegei is felfigyeltek, amelyről a romok körül kialakult kultuszturizmus tanúskodik.

Az 1990-es évektől több civil szervezet is létrejött a környező települések magyarságának kezdeményezésére, melyek az illetékes műemlékvédelmi szervekkel párhuzamosan, a maguk eszközeivel törekedtek a pusztatemplom ápolására, ismertségének növelésére. 1999-től kezdve minden nyáron szentmisével egybekötött emlékünnepséget szerveznek a pusztatemplomban. A délvidéki/vajdasági magyarság számára az aracsi pusztatemplom és az ott talált aracsi sírlaptöredék művelődés- és művészettörténeti jelentőségén kívül különösen az elmúlt több mint harminc évben az itt élő magyarság önazonosságának és önmeghatározásának egyik legfontosabb szimbolikus műemlékévé, illetve tárgyává vált. Az aracsi kő másolata ma már a Vajdasági Magyar Értéktár egyik kiemelt műemléktárgya.

 

 

 

 

Források listája:

Bárány Ágoston: Aracs. Társalkodó, 1835. március 25. 24. sz. 96.

Berecz Sándor: Pusztatemplom. Egy darab Szentföld. Az aracsi bencés apátság története. Temerin, 1970.

Biacsi Karolina: A délvidéki aracsi templomrom kőzetanyagainak kutatása. Kő, XIV. évf. 2012. 3. sz. 18–23.

Biacsi Karolina: Az aracsi templomrom vakolatainak, habarcsainak és faragványainak állapota. Kő, XIV. évf. 2012. 4. sz. 27–32.

Čanak-Medić, Milka: Srednjovekovna crkva u Arači. Uvod sa istoriografijom. Zbornik za likovne umetnosti, 1974. 10. sz. 17–52.

Csemegi József: Az aracsi kő. Archaeológiai Értesítő, LXXXV. évf. 1958. 2. sz. 174–190.

Gerecze Péter: Néhány Árpád-kori templomunk (Aracs, Ócsa, Ó-Bars, Börzsöny, Deák-Monostor, Gyulafehérvár, Harina). Archeológiai Értesítő, XVI. évf. 1896. 310–316.

Hpl. [Hampel József]: Az aracsi dombormű. Archaeologiai Értesítő, ú. f. 1897. 17. sz. 204–212.

Henszlmann Imre: Archaeológiai kirándulás Csanádra. Archeológiai Közlemények, VIII. évf. 1871. 1–50. [Az aracsi templomról szóló rész: 39–49.]

Kalapis Zoltán: Az aracsi pusztatemplom. In uő: Történelem a föld alatt (948–1848). Újvidék,1995, 31–61.

László Gergely – Raffay Endre: Aracs (Arača), a Medieval Benedictine Monastery Church. In Oriško, Štefan szerk.: Stredná Európa – Mitteleuropa 2. Umenie–Regióny–Vztahy–Kunst–Regionen–Beziehungen. Studentenkolloquium 10–11. Bratislava, 1994, 39–53.

Mezey László: Az aracsi kő olvasásához. Archaeológiai Értesítő, LXXXV. évf. 1958. 2. sz. 189–190.

Nađ, Šandor: Arača. Rad vojvodanskih muzeja, II. évf. 1953. 85–91.

Raffay Endre: Az aracsi romok felfedezése. Hírmondó, 1996. 08. 31. 82. sz. 23–26.

Raffay Endre: Az aracsi templom. Szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1997. [A budapesti ELTE Művészettörténeti Tanszéke Könyvtárában.]

Raffay Endre: Aracs, Esztergom, Modena. Magyar Szó [Kilátó], XXXVII. évf. 1998. december 15. 8.

Raffay Endre: Az aracsi templom. In Kollár Tibor szerk.: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000, 449–474.

Raffay Endre: Magyarországi növénydíszes fejezetfaragványok az 1200 körüli évtizedekben, valamint kompozíciós összefüggések és stílusrétegek az esztergomi és a pilisszentkereszti művészeti körökben. I–II. Doktori disszertáció. Kézirat. Budapest, 2003. [A

Raffay Endre: Az aracsi templomrom. Újvidék, 2005, Forum.

Raffay Endre: Az aracsi templomrom kutatásának régi és új eredményei. Híd, LXXVII. évf. 2013. 4. sz. 62–86.

Szűgyi Ferenc: Az aracsi pusztatemplom mint a magyar nemzeti identitás jelképe. In.: Papp R. – Szarka L. szerk.: Bennünk élő múltjaink. Zenta, 2008. 319–327.

Tóth Sándor: Az aracsi kő rokonsága. In Kollár Tibor szerk.: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000, 429–447.

2016-04-08

természeti környezet


A báránypirositó az érdeslevelűek (Boraginacae) családjába tartozó lágyszárú évelő növény, mely a homokpuszták jellemző, mediterrán elterjedésű faja. Levelei az apró szőröktől selymes tapintásúak. Vir ...

2016-01-27

kulturális örökség | Bajsa


A Művelődési egyesület 1977–ben alakult, lelkes helybeli nótafák, citerások és tamburások szólaltatták meg a faluban valaha ismert népdalokat. Az eltelt közel négy évtized során a tagság összetétele k ...

2018-09-03

kulturális örökség | Topolya


Topolyán az Ifjúság utcában három egykori kovácsműhelyről tudunk. Ezek között volt az Egri testvérek bognár- és kovácsműhelye. Ezt a megosztott munkát az indokolta, hogy többek között ebben a műhelybe ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával