Az aracsi templomrom és az aracsi kő

Külhoni érték

épített környezet

2016-01-29


Bemutatás:


Az aracsi településről elnevezett templom romjai, amelyet a nép pusztatemplomnak nevez, a szerbiai Törökbecse, Beodra-Karlova és Basahíd határolta terület lakatlan pusztáján helyezkedik el. A romok egy háromhajós, háromapszisos, utóbb egy keleti toronnyal kiegészített kolostortemplom maradványai. A falakat téglából emelték, a szerkezeti részeket és a díszítőfaragványokat kőből vitelezték ki. Az utóbbiak egy része valószínűleg vörös márványból készült. A XIII. század első harmadában emelt épületből a szentélyrész maradt fenn a hozzá kapcsolódó toronnyal, falszakaszokkal és az északi főhajófal legkeletibb szakaszával, valamint a nyugati fal. Az épület szobrászatáról növénydíszes és figurális fejezetek és konzolok tanúskodnak. A rom mai képét a XX. század eleje állagmegóvó és a hetvenes évek rekonstrukciós munkálatainak köszönheti. Ez utóbbiak során az északi pillérsort teljesen, a délit pedig részben pótolták.

A templomromra az utóbbi időben a tudomány újra nagy hangsúlyt helyez, amelyet jól jeleznek a templomrom és a hozzá egykor csatlakozott kolostor területén folytatott ásatások és a művészettörténeti kutatások, amelyekből nemcsak szerbiai, de magyarországi szakemberek is kivették a részüket. Az 1970-es évek Nagy Sándor vezette ásatásainak eredményeit bemutató publikáció a közelmúltban látott napvilágot Nebojša Stanojevnek köszönhetően, a művészettörténeti vonatkozású publikációk pedig Raffay Endréhez köthetők. A legutóbbi időkben a restaurátorszakma is bekapcsolódott a kutatásokba, amelyről Biacsi Karolina anyagtani vizsgálatai tanúskodnak.

A templom egykori története történeti források segítségével nemigen rekonstruálható. Alapítója és szerzetesrendje ismeretlen. Toronnyal való bővítése talán ferences átvételre utal. A romok a tetőzetek megújításáról is tanúskodnak. Annyi bizonyos, hogy az épület pusztulása a törökdúlással, illetve a terület elnéptelenedésével, a későbbiekben pedig a romokat tégla- és kőbányaként használók tevékenységével függ össze. Hiteles forrásokból az épület történetének csak az utóbbi két évszázada rajzolható meg.

Az új kutatási eredmények a templomot az 1200-as évek második-harmadik évtizedére keltezik és felhívják a figyelmet arra, hogy az épületen olyan gótikus jellegű szerkezeti megoldásokat érvényesítettek, amelynek közvetlen előképei a magyarországi emlékanyagban nem maradtak fenn, eredetük pedig Bourges székesegyházáig nyúlik. A szerkezeti megoldásoknak egy része (a nyolcszögű pillérek feletti falpillérek kialakítása) ma már csak XIX. századi ábrázoláson tanulmányozható, de a külső támasztórendszernek a mellékhajófali és gádorfali támpillérekből, valamint az ezeket összekötő támfalakból álló rendszerének maradékai a helyszínen is megfigyelhetők.

A nagyrészt antikizáló kompozíciójú, de motivikus és stilisztikai részleteikben gótikus összefüggésektől sem mentes díszítőfaragványok vonatkozásában ugyancsak figyelemreméltó, hogy általuk nemcsak a rom művészetéről alkotható teljesebb kép, de a korszak magyarországi művészetéről is lényeges információkat nyújtanak, amelyek segítségével az országos művészeti összefüggések képe is árnyalhatóbb. Annál is inkább, mert a díszítőfaragványok Esztergom III. Béla-kori királyi művészetének hatásáról tanúskodnak. Épp az aracsi faragványok erősítik meg azt az állítást, hogy ez az antikizáló művészet provence–emiliai kapcsolatú.

Az ún. aracsi kő a templomhoz egykor az északi oldalán csatlakozott kolostor udvarán került elő még 1896-ban, Gerecze Péter ásatásakor. A budapesti Magyar Nemzeti Galériában kiállított emlék egy 1100 körül készült síremlék töredéke. Felső részén és oldalain figurális és szalagfonatos díszítés jelenik meg.

Az egykori síremlék eredeti rendeltetési helye máig vitatható, bár nem kizárt, hogy az az aracsi kolostortemplomnak a közelmúltban azonosított elődjéhez, egy, a kövön megjelenőhöz hasonló egytornyos, egyhajós és talán egyenes szentélyzáródású templomhoz tartozott. Az sem kizárt, hogy eredetileg az alapítók síremlékeként készült. Az viszont bizonyos, hogy a fennmaradt részét utóbb, a kolostori építkezések alkalmával építőanyagként hasznosították.

Az aracsi kő művészettörténeti jelentősége vitathatatlan. Erről az elmúlt száz évben megjelent szakirodalmi feldolgozások is tanúskodnak. A kővel legutóbb Tóth Sándor foglalkozott, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a díszítés alapján, amely elsősorban bodrogmonostorszegi és dombói faragványokkal mutat kapcsolatot, a korábban vitatott datálási kérdésekre is megnyugtató válasz adható.

Javaslattevő: Dr. habil. Raffay Endre művészettörténész, tanszékvezető, egyetemi adjunktus (Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Művészettörténet és Elmélet Tanszék)

Previous Next

Indoklás:


Az aracsi templom és az aracsi kő a magyarországi művészet történetének két kulcsfontosságú darabja. Amíg a kő az 1100 körüli szobrászatról és annak összefüggéseiről tanúskodik, addig a rom az 1200 körüli évtizedekben érvényesülő építészeti törekvésekről és kapcsolatairól. A kő az Árpádok kora romanikájának korai korszakához tartozik, amelyből csak kisszámú emlék maradt fenn, a templom az antikizáló kapcsolatú romanika és a gótika egymással érintkező, emlékekben viszonylag gazdag korból származik. Segítségükkel teljesebb kép alkotható az 1100, illetve az 1200 körüli évtizedek magyarországi művészetéről.

Az aracsi kő Gerecze Péter óta szerepel a magyarországi művészettörténettel foglalkozó irodalomban, az aracsi templomrom pedig már Henszlmann Imre óta, azt követően, hogy a maradványokat már a nemzeti romantika korában felfedezték. A rom az 1200 körüli évtizedek emlékeivel foglalkozó szakirodalomban azóta is szerepel. Különös értékét az is emeli, hogy ebből az időből ezen a vidéken más hasonló állapotú épületmaradvány nem ismert. A romra ezért a tudományos közönség mellett a történelem emlékei iránt érdeklődők szélesebb tömegei is felfigyeltek, amelyről a romok körül kialakult kultuszturizmus tanúskodik.

 

Források listája:

Bárány Ágoston: Aracs. Társalkodó, 1835. március 25. 24. sz. 96.

Berecz Sándor: Pusztatemplom. Egy darab Szentföld. Az aracsi bencés apátság története. Temerin, 1970.

Biacsi Karolina: A délvidéki aracsi templomrom kőzetanyagainak kutatása. Kő, XIV. évf. 2012. 3. sz. 18–23.

Biacsi Karolina: Az aracsi templomrom vakolatainak, habarcsainak és faragványainak állapota. Kő, XIV. évf. 2012. 4. sz. 27–32.

Čanak-Medić, Milka: Srednjovekovna crkva u Arači. Uvod sa istoriografijom. Zbornik za likovne umetnosti, 1974. 10. sz. 17–52.

Csemegi József: Az aracsi kő. Archaeológiai Értesítő, LXXXV. évf. 1958. 2. sz. 174–190.

Gerecze Péter: Néhány Árpád-kori templomunk (Aracs, Ócsa, Ó-Bars, Börzsöny, Deák-Monostor, Gyulafehérvár, Harina). Archeológiai Értesítő, XVI. évf. 1896. 310–316.

Hpl. [Hampel József]: Az aracsi dombormű. Archaeologiai Értesítő, ú. f. 1897. 17. sz. 204–212.

Henszlmann Imre: Archaeológiai kirándulás Csanádra. Archeológiai Közlemények, VIII. évf. 1871. 1–50. [Az aracsi templomról szóló rész: 39–49.]

Kalapis Zoltán: Az aracsi pusztatemplom. In uő: Történelem a föld alatt (948–1848). Újvidék,1995, 31–61.

László Gergely – Raffay Endre: Aracs (Arača), a Medieval Benedictine Monastery Church. In Oriško, Štefan szerk.: Stredná Európa – Mitteleuropa 2. Umenie–Regióny–Vztahy–Kunst–Regionen–Beziehungen. Studentenkolloquium 10–11. Bratislava, 1994, 39–53.

Mezey László: Az aracsi kő olvasásához. Archaeológiai Értesítő, LXXXV. évf. 1958. 2. sz. 189–190.

Nađ, Šandor: Arača. Rad vojvodanskih muzeja, II. évf. 1953. 85–91.

Raffay Endre: Az aracsi romok felfedezése. Hírmondó, 1996. 08. 31. 82. sz. 23–26.

Raffay Endre: Az aracsi templom. Szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1997. [A budapesti ELTE Művészettörténeti Tanszéke Könyvtárában.]

Raffay Endre: Aracs, Esztergom, Modena. Magyar Szó [Kilátó], XXXVII. évf. 1998. december 15. 8.

Raffay Endre: Az aracsi templom. In Kollár Tibor szerk.: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000, 449–474.

Raffay Endre: Magyarországi növénydíszes fejezetfaragványok az 1200 körüli évtizedekben, valamint kompozíciós összefüggések és stílusrétegek az esztergomi és a pilisszentkereszti művészeti körökben. I–II. Doktori disszertáció. Kézirat. Budapest, 2003. [A

Raffay Endre: Az aracsi templomrom. Újvidék, 2005, Forum.

Raffay Endre: Az aracsi templomrom kutatásának régi és új eredményei. Híd, LXXVII. évf. 2013. 4. sz. 62–86.

Tóth Sándor: Az aracsi kő rokonsága. In Kollár Tibor szerk.: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, 2000, 429–447.

2016-04-28

természeti környezet


„Megvár majd ugyanúgy a lösz, Hidd el, itt lesz, ha megint hazajössz.” (Sziveri János: Hazatérés-idő) A Telecskai-dombok, más néven a Bácskai-löszhátság Bácska kellős közepén, északkelet−dé ...

2016-01-22

természeti környezet


A földikutyák az alföldi füves puszták jellegzetes lakói. Szerbiában, Észak-Bácskában a Szabadka–Horgosi-homokpuszta néhány pontján fordul elő bizonyítottan. A delibláti és a tarcali (Fruška Gora) áll ...

2016-03-17

kulturális örökség


Az 1848–49-es szabadságharc első győztes csatáját Pákozd és Sukoró között vívta a magyar sereg Jelačić bán csapatai ellen 1848. szeptember 29-én, s történetesen 1849. július 14-én, az utolsónál is Jel ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával