Az ómorovici bádogszelence

Települési érték

kulturális örökség

2018-06-19


Bemutatás:


A bádogszelence története
A falualapítás századik évfordulóján, 1886. szeptember 5-én a „községháza falába szürkemárvány emlékkő tétetett, az emlékkő háta megé” pedig cinbádog szelencébe zárva üzenetet hagytak az utódoknak. Az sajnos nem derült ki, milyen felirat szerepelhetett a márványtáblán, és a tábla későbbi sorsa is ismeretlen.
A községházát több alkalommal tatarozták. Az egyik ilyen munkálatok során, az 1960-as években fedezték fel az utcai homlokzaton, annak két ablaka között az üreget és annak tartalmát. A megtalált bádogszelencét egy ideig a helyi iroda vezetője őrizte. Nem is sokan tudtak létezéséről. 1983-ban átadta a helyi közösség Monográfiabizottságának. A bizottsági elnökök váltakozásával igencsak sok helyen megfordult a bádogszelence, mígnem 2016-ban, az újratelepülés évfordulója ürügyén a legbiztosabbnak látták az újbóli befalazást.

A bádogszelence tartalma
A helytörténetírás szempontjából rendkívül értékes dokumentumokat őriz a szelence. Adatokat kapunk a falu addigi történetéről és hiteles leírást a befalazás idejéről.
Az évfordulóra készülve Máté László, 42 éves leányiskolai tanító, a falu első krónikása, megírta a település első 100 évének történetét, amit 32 oldalas füzet formájában nyomtatásban is megjelentettek. Ez, az „Emléklapok Ómorovicza község 100 éves multjából” c. kiadvány is benne volt a szelencében, ám ma már nincs ott. Időközben valahol elkallódott. Szerencsére más példányok fennmaradtak, így ismerjük tartalmát.
A monográfia mellé a bádogszelencébe került több „a telepítést tárgyázó érdekes okirat”, így az „Emlékül az utókornak” címmel két ív selyempappírra írott névjegyzék és annak másolata, valamint a községi jegyzők külön névjegyzéke is. A jegyzékből megismerjük Magyarország akkori királyi családját, a kormány tagjait, Bács-Bodrog megye és a II. telecskai vagy topolyai járás akkori tisztségviselőit, és végül a helyi első emberek adatait. A bíró Varjas Sándor református, 53 éves, az albíró pedig Scheffer József rom. katolikus, 55 éves lakos volt. Az esküdtek öten voltak, a legfiatalabb 35 éves, a legidősebb pedig 54. Közülük egy volt katolikus, a többi református. A faluban volt királyi adószedő, községi pénztárnok, valamint közgyám. A képviselőtestület 19 virilistából (akik vagyoni helyzetük alapján, a legtöbb adót fizető polgárként kerültek a helyi önkormányzat tagjai közé) és 20 választott tagból állt. Református, katolikus és izraelita iskola, valamint óvoda működött. Megismerjük a református és a katolikus lelkészeket és helyettes lelkészt, valamint a községben tevékenykedő 8 tanító nevét, beosztását és életkorát. A legfiatalabb tanító 23 éves, a legidősebb pedig 71 éves volt. A községnek volt orvosa, állatorvosa és gyógyszerésze is.
Különös figyelmet érdemel az úrbéri per eseményeinek részletes bemutatása. Megtudjuk, hogy a falualapítást követő harmadik évtől, 1789-től voltak úrbéri kötelezettségiek. 1801-ben azonban a kincstár 10 földbirtokosnak adományozta a falut (más források szerint eladták), akik önkényesen újramérették a határt. A megkárosított jobbágyok 1817-ben úrbéri perbe kezdtek. A per eredményeképpen 1824-ben ismét újramérték a határt. A továbbra is elégedetlen jobbágyok a testi fenyítések ellenére is fellebbeztek. 1829-ben a jobbágyokra nézve kedvező ítélet született, amit azonban a közbirtokosok nem hajtottak végre. Az ilyen úrbéri sérelmeket az 1853. március 2-án kibocsátott királyi rendelet szerint úgy kívánták rendezni, hogy rendelkeztek az úrbéri viszony bevezetésekor meghatározott állapotok visszaállításáról. A feljegyzés szerint 1886-ban erre még nem került sor. A leíráshoz csatoltak több okiratot: V. szám alatt „Felvilágosítási Jegyzeményt”, a IV. számú iratot, ami a kiosztott jobbágytelkek tulajdonosainak jegyzéke latin nyelven, valamint a kamarai jegyzőkönyv másolatát latin nyelven.
A szelence tartalmazza a község első Számadását is az 1786/7-ik esztendőre, amiből kitűnik, milyen jövedelmei voltak. Külön figyelmet érdemel a felsoroltakat tartalmazó sárga boríték, hiszen rajta van a település viasz pecsétlenyomata is, igaz, sérülten.
Hiányzik a XX. számú dokumentum és az „Emléklapok Ómorovicza község 100 éves multjából” című nyomtatvány. Ez utóbbit 2016-ban fénymásolat formájában helyezték vissza a bádogszelencébe.
A bádogszelencébe került az a jegyzőkönyv is, amivel a helyi iroda vezetője a dokumentumokat átadta, 1983-ban.

Az újbóli befalazás

A 130 éves bádogszelence időtálló védőburokban került ismét a falba, benne az eredeti tartalmából máig meglévő dokumentumok kerültek elhelyezésre. S mellé került a 2016-os ünnepségre megjelent legújabb helytörténeti kiadvány „Az utókornak” címmel, szintén gondosan választott burkolatban. A 128 oldalas könyv első része a falutörténet kronológiája, ahol 801 tételben mutatják be a legjelentősebb eseményeket. Az összefoglalót régi fényképek teszik szemléletesebbé. A második részben a falu jelen állapotát mutatják be színes fotókkal illusztrálva. A falba került továbbá a Magyar Szó napilap, a Hét Nap és a Családi Kör hetilapok legfrissebb száma, a falu jelenéről készült fényképválogatás, és a bádogszelence történetéről fennebb közölt összefoglaló is.
A befalazásra 2016. május 28-án, a Falunap és a 230 éves évforduló alkalmából került sor.

Indoklás:


A bádogszelence helytörténeti szempontból kiemelten fontos. Tartalma üzenet az utókornak, mintegy időkapszula őrzi a település 100. évfordulóját ünneplők üzenetét. Adatokat tartalmaz a falu múltjáról. Az 1886-ban behelyezett dokumentumokat 130 évvel később, 2016-ban újabbakkal egészítették ki, és befalazták a faluháza falába. Az elképzelés szerint újabb 130 évre vált hozzáférhetetlenné.

Kapcsolat az értékhez:


Bácskossuthfalva Helyi Közösség

Bácskossuthfalva, Pacséri út 2.

tel: 024/741-127 

honlap: http://staramoravica.com

Források listája:

Besnyi Károly (szerk.) Az utókornak. Ómorovica/Bácskossuthfalva település múltjáról és jelenéről összeállítva és kinyomtatva, egy példánya a faluházán befalazva a falu újratelepülésének 230. évfordulója alkalmából. Monográfia Helytörténeti Egyesület – Hel

Kapcsolattartó személy:

Név: Besnyi Károly
Telefonszám: 0637887650
Email: besnyikaroly@hotmail.com

2016-01-29

épített környezet


Az aracsi településről elnevezett templom romjai, amelyet a nép pusztatemplomnak nevez, a szerbiai Törökbecse, Beodra-Karlova és Basahíd határolta terület lakatlan pusztáján helyezkedik el. A romok eg ...

2016-04-14

természeti környezet


A több mint 800 hektár kiterjedésű Speciális Természeti Rezervátum magában foglalja a Ludasi-tóhoz tartozó vízjárta területeket is. Elsősorban a Pannon-alföld vizes élőhelyeinek élővilágát hivatott me ...

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával