Az oroszlámosi Templomdomb régészeti lelőhely

Külhoni érték

épített környezet

2016-04-04


Bemutatás:


„A magyar történelem második nevezetes és egyben csodálatos álma Oroszlámoson történt meg. Az elsőt Emese, minden magyarok ősanyja álmodta, ezt a másodikat Csanád, István király hűséges vitéze."
(Bori Imre)

Az oroszlámosi romok Vajdaság azon kevés középkori építészeti emlékei közé tartoznak, melyek pontos helyét maradéktalanul be tudjuk azonosítani. Igaz, nem a mai Oroszlámos (Banatsko Arandjelovo) nevű településen, hanem az attól néhány kilométernyire keletebbre fekvő Majdán falucska Kilisza (Klisa) nevű részén, egy kisebb magaslaton, a susányi dombok egyikén. A mai Majdánt (török eredetű szó, jelentése: vásár, piac, sokadalom, más értelmezés szerint: bánya, kőbánya) 1773-ban a Habsburg kincstár telepítette be szegedi dohánykertészekkel, akik még viszonylag jó állapotú romjaiban láthatták a számukra csak „török templomot” jelentő egykori bazilita monostor maradványait.

A templom keletkezéséről egy igen megbízhatónak mondható forrás tanúskodik, mégpedig Gellért püspök nagy legendája, amely az oroszlámosi monostor eredetéről, általában Ajtony nagyúr (a délvidéki területek birtokosának) országáról, a keleti kereszténység térhódításával és a XI. század elején bekövetkezett nagy fordulatról (István király elkötelezettségéről a katolicizmus iránt) tudósítja az utókort. Ennek alapján állíthatjuk, hogy valamikor az 1020-as évek táján István király hadvezére, Csanád az ún. nagy őszi csatában vereséget mért Ajtony nagyúr seregére és ennek tiszteletére (fogadalomból) felépítette a Szent Györgyről elnevezett oroszlámosi monostort. A bizánci katonaszent, állítólag a csata előtti éjjelen oroszlán képében jelent meg Csanád álmában és megmutatta neki a győzelemhez vezető utat.

A monostor a bazilitákhoz tartozott, mivel a keleti (konstantinápolyi) egyházban ez volt az egyedüli szerzetesrend. Feltehetőleg egészen a tatárjárásig (1241/42), illetve a kunok lázadásáig, amikor az általuk felperzselt egyházi központot a bencések vették át és újították fel. Sőt, a XIV. században kisebb várszerű erőddel megerősítették. Ezt a templomot az északnak terjeszkedő Oszmán birodalom csapatai 1551-ben elfoglalták, és innentől sorsa ismeretlen, egészen a XIX. századig, amikor a „sejtelmes romokra” ismét felfigyelnek. A kor szellemével összhangban Oroszlámossal mind többen foglalkoznak. Ezek közül a legkiemelkedőbb Reizner János a szegedi múzeum igazgatója volt, aki az első régészetinek tekinthető kutatásokat végezte Majdán délkeleti partoldalán. Sajnos, kivétel nélkül mindegyik XIX. századi kutató egy teljesen szétdúlt (felrobbantott) romterületről tesz említést, ahonnan folyamatosan bányásszák az építőanyagot a környező falvak lakosai, illetve birtokosai.

A valós régészeti feltárások 1996-ban kezdődtek és kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig tartanak. Ez idáig három szakrális objektum alapjai kerültek napvilágra. Egy kisebb és egy nagyobb méretű román-kori (minden jel szerint a tatárjárást követően elpusztított illetve újjáépített) templom, valamint egy harmadik, kisebb méretű gótikus objektum. Az épületek egyes részeit a már meglévő temetőre, azaz sírokra emelték, melyekből eddig több mint ötszázat tártak fel a szakemberek.

Javaslattevő: Ricz Péter régész

Previous Next

Indoklás:


Az oroszlámosi romok Vajdaság azon kevés középkori építészeti emlékei közé tartoznak, melyek pontos helyét maradéktalanul be tudjuk azonosítani. A település nevét először Szent Gellért Nagyobb Legendája említi, tehát az minden valószínűség szerint már létezett a XI. század második felében. A környék régészeti örökségének feltárása már a XX. század első éveiben elkezdődött, amikor igen értékes, a honfoglalás utáni évszázadokból származó gazdag tárgyi emlékeket rejtő sírok kerültek elő. Az akkori leletek egy része a szegedi Móra Ferenc Múzeumba, majd az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba került.  Az 1990-es évek óta folyó régészeti feltárások által mind többet tudhatunk meg erről az ezeréves történelemmel rendelkező térségről.

Kapcsolat az értékhez:


A legutóbbi feltárásokat a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet (http://www.heritage-su.org.rs/) és a Szabadkai Városi Múzeum (http://www.gradskimuzej.subotica.rs/?post_id=9628&lang=hu) munkatársai végezték.

 

Források listája:

Bori Imre: Olvasókönyvemből. Álom Oroszlámoson. In: 7 Nap L. évf. 1. sz. (1995. jan. 11.) 44–45.

Kalapis Zoltán: Történelem a föld alatt. Újvidék, 1995.

Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, 10–11. századi leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdan, Rabé, (Csóka) In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1991/92. 37–74. http://epa.oszk.hu/01600/01609/00038/pdf/MFME_EPA01609_1991_1992_1_037-074.pdf

Zvonimir Nedeljković: A Szent György-monostor maradványai (Magyarmajdán). In: Örökségvédelem I. Szabadka, 2006–2008. 87.

Ricz Péter: Az oroszlámosi középkori romok és temető. In: Bácsország 2014/2. (69. szám) 120.

Szent Gellért püspök nagy legendája http://ehumana.hu/arpad/szoveg/eg08-1.htm

Takács Miklós: Az oroszlánosi monostor oroszlánja. In: Archaeologiai Értesítő 120. (1993) 47–61. http://real-j.mtak.hu/400/1/ARCHERT_1993_120.pdf

2016-03-09

kulturális örökség


A zentai csata (1697. szeptember 11.) a törökellenes felszabadító háború egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győze ...

2016-01-30

kulturális örökség | Torontálvásárhely


A debelyacsai Pipacs Nőegylet tagjai évtizedek óta foglalkoznak hímzéssel, azon belül pedig különös figyelmet szentelnek településük hímzéshagyományainak. Nagy Irén nyugdíjazott óvónő és az általa hos ...

2016-04-08

természeti környezet


A báránypirositó az érdeslevelűek (Boraginacae) családjába tartozó lágyszárú évelő növény, mely a homokpuszták jellemző, mediterrán elterjedésű faja. Levelei az apró szőröktől selymes tapintásúak. Vir ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával