Bácsi királyi és érseki lovagvár

Külhoni érték

épített környezet

2016-02-01

Bemutatás:

A Bácsi vár a Délvidék (mai Vajdaság) legnagyobb jelentőségű középkori várromja. A Bácsi várat 1948-ban nyilvánították műemlékké, majd 1990-ben kiemelt jelentőségű műemlékké. A péterváradi székhelyű Tartományi Műemlékvédelmi Intézet fennhatósága alá tartozik, akik ásatási és állagmegóvási munkálatokat végeznek rajta. Első régészeti kutatója Henszlmann Imre volt 1870-ben. A nagy kiterjedésű rom Bács városa mellett, Dél-Nyugat Bácskában található, egykor a várárokba belevezetett Mosztonga patak teljesen körülvette, a 19. század eleje óta azonban, amikor megépítették a Duna-Tisza-Duna csatornát, ez az árok kiszáradt. A város felől gyalogosan, egy betonhídon keresztül lehet megközelíteni, a gótikus vizivárosi kapun áthaladva. Járművel csak a várost megkerülve egy töltésen lehet odajutni. A kiemelkedő várdomb a neolitikum óta lakott hely, a feltételezések szerint egykor avar, majd szláv földvár állt itt, Szent István kora óta püspöki székhely, egyházi birtok, Szent László király a kalocsai érsekség déli székhelyévé emelte (kalocsa-bácsi érsekség). A kisebb román kori téglavár állapotáról nincs pontos adat, viszont II. Géza király 1158-ban itt töltötte a húsvéti ünnepeket. A téglavár nagyszabású kiépítésére Károly Róbert uralkodása idején, a 14. század elején (1338–1342) került sor. Az erődítmény a korabeli francia várak mintájára készült, a lakótornyot és a vár többi épületét bástyákkal megerősített ötszögű várfal vette körül. A várba a viziváros felől felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A várfalakat további háromszoros sáncrendszer vette körül. Egy 18. századi leírás szerint a váron belül két templom volt, az egyik a gótikus érseki kápolna, amelynek romjai ma is állnak, de a Szent Pál tiszteletére felszentelt székesegyház helyét ma nem ismerik, valószínűleg a viziváros területén állhatott. Várday István (1457–1471) és Váradi Péter (1481–1501) érsekek idején további vármegerősítések történtek a közelgő oszmán veszedelem elhárítására. 1494-ben II. Ulászló király három hónapig vendégeskedett Bácsott. 1500-ban és 1518-ban fegyveres országgyűlésre került itt sor. Utolsó birtokosa Tomori Pál (1475 k.–1526) érsek volt, aki mint a magyar seregek egyik vezére Mohácsnál veszette életét.

A török árulással vette be 1529-ben, s 1686-ig birtokukban volt. Jelentősebb átalakításokat nem eszközöltek. A Bácsi vár sorsát a Rákóczi-féle szabadságharc pecsételte meg, Funck osztrák alezredes 1705-ben felrobbantotta.

A gótikus lakótornyot az 1970-es években fedette be a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet, s rekonstruálták az emeleteket. A 90-es években egy tűzeset után újra befedték a tetőt cseréppel. A régészeti feltárások folyamatosak, a kutatásokat a Vajdasági Múzeum régésze, Nebojša Stanojev végzi. A lakótorony alagsorában kicsiny bemutatóteret rendeztek be.

Javaslattevő: Dr. Papp Korhecz Zsuzsanna festő-restaurátorművész

Indoklás:

A bácsi vár a Délvidék (mai Vajdaság) legnagyobb jelentőségű középkori várromja (a becsei és titeli a Duan alá került, Péterváradot a barokk korban újjáépítették, Versecen csak egy kisebb lakótorony romja áll). 1948-ban nyilvánították műemlékké, majd 1990-ben kiemelt jelentőségű műemlékké. A bácsi vár a magyar nemzeti történelem fontos emlékhelye. Kiemelkedő mérete és gótikus jellege miatt is fontos, hogy nemzeti értékeink között számon tartsák.