Báránypirositó (Alcanna tinctoria)


Bemutatás:


A báránypirositó az érdeslevelűek (Boraginacae) családjába tartozó lágyszárú évelő növény, mely a homokpuszták jellemző, mediterrán elterjedésű faja. Levelei az apró szőröktől selymes tapintásúak. Virágai forrt szirmúak, élénk kék színűek, kunkor virágzatot alkotnak. Példányai a legszárazabb élőhelyeken fordulnak elő, a homokdűnék magaslatain. Nevét a mélyre nyúló karógyökeréből nyert festékanyagról kapta, amellyet a juhászok használtak a jószágaik megjelölésére: az eleven birkák gyapját festették vele. Vajdaságban a Szabadka–Horgosi- és a Delibláti-homokpusztán fordul elő. Állománya megerősödött mióta nem gyűjtik nagy mennyiségben, de fennmaradásának feltétele sérülékeny élőhelyének teljes fokú védelme és fenntartása.

Javaslattevő: Hulló István, biológus

Indoklás:


A báránypirosító a pásztorkodó magyarság körében általánosan ismert volt. A korabeli beszámolók arról tanúskodnak, hogy a „gyökérásók” szinte teljesen kiirtották, hogy hozzájuthassanak a növény gyöktörzsének festékanyagához. A Szabadka–Horgosi- és a Delibláti-homokpusztán  előforduló növény a fokozottan védett fajok közé tartozik Szerbiában.

Kapcsolat az értékhez:


A Szabadka–Horgosi-homokpuszta egy része a Szelevényi-puszták Speciális Természeti Rezervátumhoz tartozik.
A terület kezelője a Palics–Ludas Közvállalat.
24413 Palics
Kanizsai út 17a.
Tel: 753-121
Fax: 753-474
http://www.palic-ludas.rs/

Források listája:

Forrás nem érhető el.

2016-05-26

kulturális örökség | Sándoregyháza


A popikázás csapatjáték, kell hozzá a fából készült ún. blána, amelynek szélessége és vastagsága 20 cm, hosszúsága pedig 1,20 cm. Az elején 10 mm-es vágás található, és ferdén ki van pucolva, oda felá ...

2016-04-07

épített környezet


Észak Bácska területén a legfrissebben (részben) feltárt középkori szakrális emlékhely a Kaponyának és Skenderevonak elnevezett határrészek között található. A jellegzetes „pusztatemplom” kategóriába ...

2018-09-05

kulturális örökség | Topolya


Míg a Magyar Királyság nyugati részein a XVII–XVIII. században megjelentek a barokk stílusú Szentháromság-szobrok, addig az alföldi és tiszántúli térségben, így tájunkon is csak a XIX. század második ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával