A tornyosi Magyarok Nagyasszonya-templomot 1901. szeptember 9-én szentelték fel. A templom hossza 34,75 méter, szélessége 12,75 méter, magassága 47 méter, négytraverzes, ötszög záródású, neoromán stíl ...
Doroszlói és gombosi böjti leánytáncok és népdalok
Bemutatás:
Népi tánckincsünk legarchaikusabb fajtáját képezik a tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő, főleg a böjti időszak és a mulatság nélküli ünnepnapok lánykörtáncai (karikázók). A karikázók csoportjába tartozik a bácskai csirajozás és tüskömtánc; a dél-nyírségi hajlika; Kalocsa vidékéről a férc; a martosi kúria; a mátyusföldi szinala; a sárközi babázás és fárida; a somogyi erdőjárózás, hajaboka, hajrózsázás, kocsikala; valamint a szlavóniai derenka, a kalala és a rezálás. A karikázó zenei kísérete mindig egyszólamú énekszó. Martin György a kétkezes karikázók közé sorolja a bácskai Duna mente lánytáncait. Ez a két tánctípus – a gombosi tüsköm és Doroszlón járt csiraj – is tanúsítja a bácskai Duna mentének a dunántúli (nyugati) népzenei dialektusba tartozását.
Kovács Endre, a táj legjelentősebb néprajzkutatója írja a csirajról:
„Mi hát a csiraj? Böjti leánykörtánc, melyet már a nagyanyáink öreganyái énekeltek és táncoltak a maguk idejében. Más vigalmakra és mulatságokra különféle vallási tilalmak vonatkoztak. A csirajt viszont egész éven át szabad volt táncolni.
A serdülő leánykák vasárnap meg ünnepnapok délutánjain kiálltak valamelyikük háza elé az utcára táncolni. A kezdésre, amíg kevesen voltak, hárman-négyen kapaszkodtak össze, és énekük ütemére táncoltak. Ilyenkor maga a kör forgott. Később körbe álltak, és függően a kör nagyságától, a körben egy vagy két leánypár forgott. Minden versszak, ill. strófa után a táncoló pár egyike visszaállt a körbe, a bennmaradt pedig a körülállók közül új párt választott, akivel még egy versszakot, nótát táncolt. Így cserélődtek, amíg meg nem unták, vagy rájuk nem sötétedett. A körben állók nem táncoltak, csak énekeltek.”
A szervezett mulatságok rendjében a táncszünetekben és a tánckezdéskor kapnak alkalmi helyet. A Délvidéken egyedülálló a karikázó tánctípus, csak e két változatát tartják nyilván az egyetemes néptánckutatásban. A hagyományos csiraj- és tüskömtánc énekei népzenénk törzsrétegéhez, a dunántúli karikázó dallamokhoz tartoznak. Tempójuk gyors, a karikázók szinte minden dallamváltozata megtalálható. Általában sok versszakkal énekelték, amelyekkel kommunikáltak is egymás közt a fiatalok. Minden elkezdett dalnak tömör mondanivalója volt, segítségükkel fejezte ki énekesük az érzelmeit.
Javaslattevő: Kovács Endre néprajzi gyűjtő
Indoklás:
A hangszeres kíséret nélkül, kizárólag táncolva énekelt műfaj, a csiraj és tüsköm földrajzilag lehatárolt, az egymással szomszédos Doroszló, Gombos és a Dunán túli (Horvátország) Szlavón-hegyhát (Erdőd, Dály és Almás) sajátja. Ugyanezen típusú lehatároltság vonatkozik a dallamkincsre is: a lejegyzett szövegek túlnyomó részét csak a már említett településeken énekelték ilyen dallamra. Többévi kutatás ellenére a magyarság leánytáncai között az említetteken kívül sehol sem ismerik ezt az elnevezést.
Kapcsolat az értékhez:
Arany János Magyar Művelődési Egyesület, Gombos
https://www.facebook.com/Arany-János-Magyar-Művelődési-Egyesület-Gombos-115558538520258/
Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, Doroszló
https://www.facebook.com/profile.php?id=100063598656085
http://www.vajdasag.hu/doroszlo/szervezetek.php
Gomboson és Doroszlón gyűjtött karikázó dallamok a Vamadia Hangtárában:
https://www.vamadia.rs/kereses?search_api_fulltext=&type=hanganyag&f[0]=almufaj:10827&f[1]=kistaj:9266
Források listája:
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok. Lírai dalok. Katonadalok. A hétköznapok dalai. Szerelmi, tréfás és egyéb dalok. Újvidék, 1997, Forum Könyvkiadó.
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. Párosítók, lakodalmasok, szerelmi dalok. Újvidék–Zenta, 2003, Forum Könyvkiadó – Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
Jung Károly: Gombos népzenéjéről. In uő. szerk.: Gombos (Bogojevo). Írások egy nyugat-bácskai falu jelenéről és múltjáról. Gombos, 1978, Arany János Művelődési Egyesület, 143–147.
Jung Károly: Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék, 1978, Forum Könyvkiadó.
Kiss Lajos: Gombos és Doroszló népzenéje. Újvidék, 1982, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. /A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára, 1./
Kiss Lajos: Délvidéki daloskönyv. 108 magyar népdal. Budapest, 1943, Magyar Kórus.
Kovács Endre: Bölcsőtől a koporsóig. Az emberélet fordulóinak népszokásai Doroszlón. Újvidék, 1988, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete.
Kovács Endre: Körül csillagos az ég. Doroszlói csirajnóták gyűjteménye. Szabadka, 2003, Grafoprodukt.
Magyar néprajzi lexikon. 1. köt. A–E. Csirajozás, csiraj, búbos szócikk [online]. Budapest, 1977 [2013. 06. 17.], Akadémiai Kiadó, 519. (http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1364.html)
Martin György: A magyar körtánc és európai rokonsága. Budapest, 1979, Akadémiai Könyvkiadó.
Székely Mária: A Duna menti lánytáncok gyűjtése. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1980. 42–43. sz. 89–109.
Székely Mária: Föld, föld… Gyűjtés a Dunatáj magyarságának szellemi néprajzi hagyományaiból. Apatin, 1981, Apatini Irodalmi Kör.
Székely Mária: Úgy szalattunk be a körbe… Magyar Szó [Dunatáj], 1973. február 14. 157. sz. 7.
Szügyi Judit: Gombosi táncok. Gyűjtés és a táncok tanításának módszertana. Kézirat. 2007.
Tél József: Tüskömugrás. Híd, XV. évf. 1951. 12. sz. 804–813.
Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Budapest, 2002, Planétás Kiadó.
Bodor Anikó szerk.: Vajdasági magyar népdalok. LPX 18215. Budapest, 1992, Hungaroton.
Bodor Anikó szerk.: Vajdasági magyar népdalok III. CD-lemez. Zenta, 2003, Thurzó Lajos Közművelődési Központ.
Csalóka zenekar: Lement a nap a szokott járásán. Duna menti lakodalmas. CD-lemez. Budapest, 2003, X-produkció
Paksa Katalin – Németh István szerk.: Magyar Népzenei Antológia 4. Alföld. LP. Budapest, 1989, Hungaroton.
A vajdasági Tisza mente gazdag folklórhagyományát a számos néprajzi gyűjtésnek hála jól ismerhetjük – nagy szerencsénkre ezek az anyagok jó része már publikált formában is elérhető mindenki számára. E ...
A zentai Városháza a település egyik legrégebbi, leglátványosabb épülete, az összes itt élő polgár számára sokat jelent, és a város lelkét, múltját és jelenét szimbolizálja. Az épület 1912–1914 között ...
