Doroszlói és gombosi böjti leánytáncok és népdalok

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-01


Bemutatás:


Népi tánckincsünk legarchaikusabb fajtáját képezik a tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő, főleg a böjti időszak és a mulatság nélküli ünnepnapok lánykörtáncai (karikázók). A karikázók csoportjába tartozik a bácskai csirajozás és tüskömtánc; a dél-nyírségi hajlika; Kalocsa vidékéről a férc; a martosi kúria; a mátyusföldi szinala; a sárközi babázás és fárida; a somogyi erdőjárózás, hajaboka, hajrózsázás, kocsikala; valamint a szlavóniai derenka, a kalala és a rezálás. A karikázó zenei kísérete mindig egyszólamú énekszó. Martin György a kétkezes karikázók közé sorolja a bácskai Duna mente lánytáncait. Ez a két tánctípus – a gombosi tüsköm és Doroszlón járt csiraj – is tanúsítja a bácskai Duna mentének a dunántúli (nyugati) népzenei dialektusba tartozását.

Kovács Endre, a táj legjelentősebb néprajzkutatója írja a csirajról:

„Mi hát a csiraj? Böjti leánykörtánc, melyet már a nagyanyáink öreganyái énekeltek és táncoltak a maguk idejében. Más vigalmakra és mulatságokra különféle vallási tilalmak vonatkoztak. A csirajt viszont egész éven át szabad volt táncolni. 
A serdülő leánykák vasárnap meg ünnepnapok délutánjain kiálltak valamelyikük háza elé az utcára táncolni. A kezdésre, amíg kevesen voltak, hárman-négyen kapaszkodtak össze, és énekük ütemére táncoltak. Ilyenkor maga a kör forgott. Később körbe álltak, és függően a kör nagyságától, a körben egy vagy két leánypár forgott. Minden versszak, ill. strófa után a táncoló pár egyike visszaállt a körbe, a bennmaradt pedig a körülállók közül új párt választott, akivel még egy versszakot, nótát táncolt. Így cserélődtek, amíg meg nem unták, vagy rájuk nem sötétedett. A körben állók nem táncoltak, csak énekeltek.”

A szervezett mulatságok rendjében a táncszünetekben és a tánckezdéskor kapnak alkalmi helyet. A Délvidéken egyedülálló a karikázó tánctípus, csak e két változatát tartják nyilván az egyetemes néptánckutatásban. A hagyományos csiraj- és tüskömtánc énekei népzenénk törzsrétegéhez, a dunántúli karikázó dallamokhoz tartoznak. Tempójuk gyors, a karikázók szinte minden dallamváltozata megtalálható. Általában sok versszakkal énekelték, amelyekkel kommunikáltak is egymás közt a fiatalok. Minden elkezdett dalnak tömör mondanivalója volt, segítségükkel fejezte ki énekesük az érzelmeit.

Javaslattevő: Kovács Endre néprajzi gyűjtő

Indoklás:


A hangszeres kíséret nélkül, kizárólag táncolva énekelt műfaj, a csiraj és tüsköm földrajzilag lehatárolt, az egymással szomszédos Doroszló, Gombos és a Dunán túli (Horvátország) Szlavón-hegyhát (Erdőd, Dály és Almás) sajátja. Ugyanezen típusú lehatároltság vonatkozik a dallamkincsre is: a lejegyzett szövegek túlnyomó részét csak a már említett településeken énekelték ilyen dallamra. Többévi kutatás ellenére a magyarság leánytáncai között az említetteken kívül sehol sem ismerik ezt az elnevezést.

 

Kapcsolat az értékhez:


Arany János Magyar Művelődési Egyesület, Gombos
https://www.facebook.com/Arany-János-Magyar-Művelődési-Egyesület-Gombos-115558538520258/

Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, Doroszló
http://www.vajdasag.hu/doroszlo/szervezetek.php

Források listája:

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok. Lírai dalok. Katonadalok. A hétköznapok dalai. Szerelmi, tréfás és egyéb dalok. Újvidék, 1997, Forum Könyvkiadó.

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok III. Párosítók, lakodalmasok, szerelmi dalok. Újvidék–Zenta, 2003, Forum Könyvkiadó – Thurzó Lajos Közművelődési Központ.

Jung Károly: Gombos népzenéjéről. In uő. szerk.: Gombos (Bogojevo). Írások egy nyugat-bácskai falu jelenéről és múltjáról. Gombos, 1978, Arany János Művelődési Egyesület, 143–147.

Jung Károly: Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék, 1978, Forum Könyvkiadó.

Kiss Lajos: Gombos és Doroszló népzenéje. Újvidék, 1982, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. /A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára, 1./

Kiss Lajos: Délvidéki daloskönyv. 108 magyar népdal. Budapest, 1943, Magyar Kórus.

Kovács Endre: Bölcsőtől a koporsóig. Az emberélet fordulóinak népszokásai Doroszlón. Újvidék, 1988, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete.

Kovács Endre: Körül csillagos az ég. Doroszlói csirajnóták gyűjteménye. Szabadka, 2003, Grafoprodukt.

Magyar néprajzi lexikon. 1. köt. A–E. Csirajozás, csiraj, búbos szócikk [online]. Budapest, 1977 [2013. 06. 17.], Akadémiai Kiadó, 519. (http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1364.html)

Martin György: A magyar körtánc és európai rokonsága. Budapest, 1979, Akadémiai Könyvkiadó.

Székely Mária: A Duna menti lánytáncok gyűjtése. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 1980. 42–43. sz. 89–109.

Székely Mária: Föld, föld… Gyűjtés a Dunatáj magyarságának szellemi néprajzi hagyományaiból. Apatin, 1981, Apatini Irodalmi Kör.

Székely Mária: Úgy szalattunk be a körbe… Magyar Szó [Dunatáj], 1973. február 14. 157. sz. 7.

Szügyi Judit: Gombosi táncok. Gyűjtés és a táncok tanításának módszertana. Kézirat. 2007.

Tél József: Tüskömugrás. Híd, XV. évf. 1951. 12. sz. 804–813.

Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Budapest, 2002, Planétás Kiadó.

Bodor Anikó szerk.: Vajdasági magyar népdalok. LPX 18215. Budapest, 1992, Hungaroton.

Bodor Anikó szerk.: Vajdasági magyar népdalok III. CD-lemez. Zenta, 2003, Thurzó Lajos Közművelődési Központ.

Csalóka zenekar: Lement a nap a szokott járásán. Duna menti lakodalmas. CD-lemez. Budapest, 2003, X-produkció

Paksa Katalin – Németh István szerk.: Magyar Népzenei Antológia 4. Alföld. LP. Budapest, 1989, Hungaroton.

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-03-09

kulturális örökség


„A vajdasági magyarság fontos szent helye az elméri Szent Ágoston katolikus templom, annak ellenére, hogy nincsen állandó plébánosa. A faluban a katolikusok száma folyamatosan csökken. Kétezerben még ...

2016-03-17

kulturális örökség


Az 1848–49-es szabadságharc első győztes csatáját Pákozd és Sukoró között vívta a magyar sereg Jelačić bán csapatai ellen 1848. szeptember 29-én, s történetesen 1849. július 14-én, az utolsónál is Jel ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával