Doroszlói és gombosi böjti leánytáncok és népdalok

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-02-01

Bemutatás:

Népi tánckincsünk legarchaikusabb fajtáját képezik a tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő, főleg a böjti időszak és a mulatság nélküli ünnepnapok lánykörtáncai (karikázók). A karikázók csoportjába tartozik a bácskai csirajozás és tüskömtánc; a dél-nyírségi hajlika; Kalocsa vidékéről a férc; a martosi kúria; a mátyusföldi szinala; a sárközi babázás és fárida; a somogyi erdőjárózás, hajaboka, hajrózsázás, kocsikala; valamint a szlavóniai derenka, a kalala és a rezálás. A karikázó zenei kísérete mindig egyszólamú énekszó. Martin György a kétkezes karikázók közé sorolja a bácskai Duna mente lánytáncait. Ez a két tánctípus – a gombosi tüsköm és Doroszlón járt csiraj – is tanúsítja a bácskai Duna mentének a dunántúli (nyugati) népzenei dialektusba tartozását.

Kovács Endre, a táj legjelentősebb néprajzkutatója írja a csirajról:

„Mi hát a csiraj? Böjti leánykörtánc, melyet már a nagyanyáink öreganyái énekeltek és táncoltak a maguk idejében. Más vigalmakra és mulatságokra különféle vallási tilalmak vonatkoztak. A csirajt viszont egész éven át szabad volt táncolni. 
A serdülő leánykák vasárnap meg ünnepnapok délutánjain kiálltak valamelyikük háza elé az utcára táncolni. A kezdésre, amíg kevesen voltak, hárman-négyen kapaszkodtak össze, és énekük ütemére táncoltak. Ilyenkor maga a kör forgott. Később körbe álltak, és függően a kör nagyságától, a körben egy vagy két leánypár forgott. Minden versszak, ill. strófa után a táncoló pár egyike visszaállt a körbe, a bennmaradt pedig a körülállók közül új párt választott, akivel még egy versszakot, nótát táncolt. Így cserélődtek, amíg meg nem unták, vagy rájuk nem sötétedett. A körben állók nem táncoltak, csak énekeltek.”

A szervezett mulatságok rendjében a táncszünetekben és a tánckezdéskor kapnak alkalmi helyet. A Délvidéken egyedülálló a karikázó tánctípus, csak e két változatát tartják nyilván az egyetemes néptánckutatásban. A hagyományos csiraj- és tüskömtánc énekei népzenénk törzsrétegéhez, a dunántúli karikázó dallamokhoz tartoznak. Tempójuk gyors, a karikázók szinte minden dallamváltozata megtalálható. Általában sok versszakkal énekelték, amelyekkel kommunikáltak is egymás közt a fiatalok. Minden elkezdett dalnak tömör mondanivalója volt, segítségükkel fejezte ki énekesük az érzelmeit.

Javaslattevő: Kovács Endre néprajzi gyűjtő

Indoklás:

A hangszeres kíséret nélkül, kizárólag táncolva énekelt műfaj, a csiraj és tüsköm földrajzilag lehatárolt, az egymással szomszédos Doroszló, Gombos és a Dunán túli (Horvátország) Szlavón-hegyhát (Erdőd, Dály és Almás) sajátja. Ugyanezen típusú lehatároltság vonatkozik a dallamkincsre is: a lejegyzett szövegek túlnyomó részét csak a már említett településeken énekelték ilyen dallamra. Többévi kutatás ellenére a magyarság leánytáncai között az említetteken kívül sehol sem ismerik ezt az elnevezést.

Kapcsolat az értékhez:

Arany János Magyar Művelődési Egyesület, Gombos
https://www.facebook.com/Arany-János-Magyar-Művelődési-Egyesület-Gombos-115558538520258/

Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, Doroszló
https://www.facebook.com/profile.php?id=100063598656085
http://www.vajdasag.hu/doroszlo/szervezetek.php

Gomboson és Doroszlón gyűjtött karikázó dallamok a Vamadia Hangtárában:
https://www.vamadia.rs/kereses?search_api_fulltext=&type=hanganyag&f[0]=almufaj:10827&f[1]=kistaj:9266