Dr. Egyházaskéri Böngyik Árpád (1930–2015) kertészmérnök munkássága

Települési érték

kulturális örökség

2020-05-11

Bemutatás:

Dr. Egyházaskéri Böngyik Árpád (1930–2015) 1930. szeptember 3-án született Egyházaskéren. Apjának nagybirtoka volt és gazdálkodott, anyja, Simon Erzsébet pedig vezette a háztartást és nevelte három gyermeküket: Józsefet, Árpádot és Jánost. “Hálás szívvel gondolok elhunyt szüleimre, mert szeretettel fölneveltek és példát adtak a szorgalmas munkához. Szüleim gondviselésének köszönhetően a színtiszta magyar szülőfalumban indultam el az életutamon” – nyilatkozta egyszer.. Az elemi iskolát itthon végezte el, 1937-1941. év időszakában. Majd tanítója Farkas Péter ajánlására, a tőle kapott tudás birtokában, tanulmányait Nagykikindán, a Főgimnáziumban folytatta, ahol kiváló tudású tanárok tanították és személyes példamutatással nevelték diákjaikat a II. világháború befejezéséig. Sajnos a háború után a származásuk és vagyoni helyzetük miatt szüneteltetni kellett a tanulást. Miután megszűnt a megkülönböztetett korlátozás időszaka, beiratkozhatott Szabadkán a Mezőgazdasági Középiskolába, ahol 1951-ben érettségizett.

1954 ősszén megkezdte az egyetemi tanulmányait Zágrábban, az Agrártudományi Egyetem szőlőtermesztési szakán, és 1960-ban diplomázott. Mint okleveles kertészmérnök 1964-ben tanulmányútra ment Magyarországra, hogy megvédje az egyetemi doktori disszertációját. Közben megnősült, Havasi Erzsébet tanárnőt vette feleségül. Doktorandusz éveit a Badacsonyban töltötte és 1965-ben doktorált a budapesti kertészeti egyetemen.

A doktorátus megszerzését követően áthelyezéssel Bajára ment, a Bereczki Máté Kertészeti Technikumban a szőlészet-borászat tantárgyat tanítani. A tanításhoz szükséges mérnök-tanári oklevelet 1967-ben szerezte meg Budapesten, a Mérnöktovábbképző Intézet Tanárképző Szakán. Több nyelven: franciául, németül, szerbhorvétul is beszélt.

A mérnök-tanári munkával párhuzamosan tudományos kutatással is foglalkozott. 1975-1978-ban Rabatban (Marokkó) az Agrártudományi Kutatóintézet szőlészeti osztályának szakértője volt, ahol egyebek között a szőlőfajták gazdasági értékének vizsgálatával foglalkozott. 1979-ben Málta szigetén végzett a kormány meghívására kutatásokat. Ugyanebben az évben az oktatási miniszter “Kiváló Munkájáért” és “Bereczki Máté Jubileumi Emlékplakett“ kitüntetésben részesítette. A  Magyar Tudományos Akadémián 1983-ban védte meg a „Borszőlőfajták ökonómiai értékelése a dél-alföldi tájkörzetben“ c. kandidátusi értekezését. 1984-ben felvették a FAQ szakértői listájára. 1987-től a MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának tagja volt. 1988-tól 1991-ig Algériában a Tizi-Uzu-I Agrártudományi Egyetem szőlészprofesszora. Több évtizedes oktatói, nevelői munkájáért 1991-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott. 1992-ben Biokertész Klubot szervezett Baján, s ugyanekkor alapított cégén keresztül biobort exportál a nyugati országokba. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének és biotechnológiai Bizottságának tagja. A bajai BioVino Borlovagrend alapitó nagymestere.

Dr. Egyházaskéri Böngyik Árpád részt vett az egyházaskéri monográfia megírásában. Magyarországi közgyűjteményekben gyűjtött adatokat és megírta a falu történetét. Erről a következőket mondta egyszer: „szülőfalunk legrégibb múltjának megírására az a felismerés is ösztönzött, hogy a XX. század elidegenedő és eltárstalanodó világában az emberek a múltjukkal, az őseikkel, a gyökereikkel, azaz a szülőföldjükkel szeretnének szorosabb kapcsolatba kerülni. Ez igen fontos törekvés, hiszen mindez az önbecsülést, az identitástudatot, a család fontosságát, sőt a szülőföldhöz tartozás érzését erősíti.”  

Indoklás:

Az Egyházaskérről induló tudós szülőfaluja és vidékünk iránti szeretetét azzal is kifejezte, hogy neve elé illesztette a település nevét. 2015-ben egy gazdag életút szakadt meg, s mi tisztelettel meghajtjuk fejünket a pedagógus, a kutató, a tudós előtt, kinek példája igazolja az élethosszig tartó tanulást, ugyanis 73 éves korában szerezte meg a legmagasabb tudományos fokozatot. Kötődése településünkhöz, céltudatossága, kitartása, segítőkészsége, követendő életútja példaértékű, mellyel bebizonyította, hogy elindulva, erről az észak-bánáti szurokföldről is lehet nagyokat álmodni és azokat megvalósítani. Tisztelettel fogunk emlékezni rá, hiszen az „egyetlen“ verbiczai, verbicai, egyházaskéri, aki vezetéknevéhez csatolva születési helyét, büszkén vállalta és hírnevesítette gyökereit.

Javaslattevő: Fehér Viktor