A tornyosi Magyarok Nagyasszonya-templomot 1901. szeptember 9-én szentelték fel. A templom hossza 34,75 méter, szélessége 12,75 méter, magassága 47 méter, négytraverzes, ötszög záródású, neoromán stíl ...
Kovács Jolánka hosszú éveken át meghatározó szereplője volt a helyi művelődési életnek és a Szervó Mihály Általános Iskola rendezvényeinek. Nyugdíjazásáig az iskola könyvtárosa volt, anyanyelvápolást tanított, valamint íróként, költőként és műfordítóként is aktív.
Gyermekként csendes, olvasás iránt érdeklődő kislány volt, aki ötéves korára már megtanult olvasni. Bátyja leckéit figyelve kezdte felismerni a betűket, majd addig nyaggatta, míg meg nem tanította neki az olvasás alapjait. Vasárnaponként izgatottan látogatta a helyi könyvtárat, ahol minden alkalommal új mesekönyvet kölcsönzött. Tanulmányai során hamar kiderült, hogy a magyar nyelv és irodalom a legnagyobb szenvedélye. A nagybecskereki gimnázium nyelvi szakán tanult, majd a Magyar Tanszékre iratkozott.
1981-től 1998-ig Erzsébetlakon tanított anyanyelvápolást, szerb tannyelvű osztályokban igyekezett elültetni a magyar nyelv szeretetét. Az iskola és a faluközösség kezdetben idegennek tűnt számára, de végül nagyon megszerette. Az első tanévben egy diák szavalóversenyen elért sikere és a szülők lelkes támogatása mély nyomot hagyott benne, és rájött, hogy itt is szerető közösségre talált. Tanítványait versenyekre készítette fel, drámai szakkört vezetett.
1998-ban a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolába került, ahol előbb tanárként, majd 2000-től könyvtárosként dolgozott. A könyvtárban baráti légkört teremtett, ahol minden diák jól érezhette magát. Szavalókat készített fel versenyekre, és részt vett a Körtemuzsika című gyermekrádióműsor szerkesztésében.
Írói pályája később bontakozott ki. Az első novelláit az iskolai könyvtárban töltött csendes órák ihlették, amikor a gyerekek történetei és a mindennapi megfigyelései formálódtak irodalommá. 2011-ben jelent meg első novelláskötete, a „Takard ki a kakadut”, majd további kötetek követték. Több mesekönyve is megjelent, és számos műfordítást készített magyar és szerb nyelven. Fordításai között szerepelnek Gion Nándor ifjúsági regényei is.
A Sziveri János Művészeti Színpad tagjaként aktívan szervezett irodalmi és kulturális eseményeket, például a Sziveri János-emlékesteket és fiatal írók számára rendezett verspályázatokat, amelyek segítették a pályakezdő alkotókat. Esszé- és verspályázatokat támogattak, amelyekből több későbbi sikeres író és költő is kikerült.
Nyugdíjazása után is aktív maradt: továbbra is ír, fordít és szerkeszt. Jelenleg egy sajátos nevelési igényű kisfiút segít az iskolában, amely új kihívást és tanulási lehetőséget is jelent számára. A mindennapok során megtapasztalta, mennyire fontos a türelem és az egyéni igényekre szabott támogatás, valamint azt is, hogy a kis sikerek mekkora örömet jelenthetnek mind a gyermek, mind az ő számára.
Interjúnk során egy olyan embert ismerhettünk meg, aki mindig elkötelezetten szolgálta a kultúrát és az oktatást, és különösen érzékeny a hátrányos helyzetű gyermekek iránt.
Kovács Jolánka évtizedeken át meghatározó szereplője volt a vajdasági magyar művelődési és oktatási életnek, így méltó a kulturális értéktárba való felvételre. Anyanyelvápolóként és könyvtárosként generációkat nevelt a magyar nyelv és irodalom szeretetére, versenyekre készítette tanítványait, és barátságos közösséget teremtett az iskolai könyvtárban. Íróként, műfordítóként és szerkesztőként gazdagítja az irodalmi életet, miközben aktívan szervezett irodalmi eseményeket, amelyek segítették a fiatal alkotókat. Nyugdíjas éveiben is elkötelezetten dolgozik, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek támogatásán. Munkássága maradandó értéket képvisel a közösség számára.
A forrás nem érhető el
A tornyosi Magyarok Nagyasszonya-templomot 1901. szeptember 9-én szentelték fel. A templom hossza 34,75 méter, szélessége 12,75 méter, magassága 47 méter, négytraverzes, ötszög záródású, neoromán stíl ...
A templom felépítésére már 1892-ben megkezdődtek az előkészületek. A település tervrajzának elkészülésekor a telep központjában tervezték megépítését, amely megközelítőleg egyforma távolságra volt a t ...
Az 1848–49-es szabadságharc első győztes csatáját Pákozd és Sukoró között vívta a magyar sereg Jelačić bán csapatai ellen 1848. szeptember 29-én, s történetesen 1849. július 14-én, az utolsónál is Jel ...