Hétköznapi hősünk: Moldvai Károly, a gazdasági élet mozgatórugója

Települési érték

kulturális örökség

2024-02-02

Bemutatás:

Moldvai Károly, akit mindenki csak Karcsi bácsinak ismer a faluban, 1938. március 22-én született. Az akkori gazdasági helyzet miatt nem volt alkalma befejezni a gimnáziumot, ugyanis ebben az időben édesapja asztalosként belépett a Novak Pivašević Földműves Szövetkezetbe (Seljačka radna Zadruga). Annak tönkremenetele miatt lefoglalták a munkájához szükséges eszközöket, és egy évre lepecsételték a műhelyt is. A pénzhiány miatt abbahagyta tanulmányait, majd igazi pályafutása 1956-ban kezdődött, amikor asztalosként dolgozott apja újonnan megnyitott műhelyében. Később munkaerő hiányában apósánál is segédkezett, ahol eltanulta a kőfaragó mesterséget. A gimnáziumból szerzett rajztudását alkalmazva a betűvésést is elsajátította, majd a későbbiekben jól is keresett vele, és szerette is a munkáját.

A faluért tett erőfeszítéseit és munkáját a politikai pályafutásának köszönheti, ami 1966-1967 táján kezdődött, ugyanis a népgyűlésen javasolták a felvételét a szavazólistára, mert gimnáziumi eredményei magas képzettségnek számítottak. Rengeteg szavazatot kapott, így azonnal a helyi közösség tanácsának tagja lett. Maja Stevicanak, a helyi közösség elnökének helyettesévé választották. 1971-ben, a következő választáson kimagasló eredménnyel, a szavaztok száma szerint első helyen végzett, és a helyi közösség elnökévé választották. Ekkor kezdett a falu éledezni. Első mandátuma alatt bevezette a helyi járulékot, és ebből a pénzből, kihasználva az inflációt, kölcsönök felvételével leaszfaltozták az akkori Danka Mitrova és Kossuth Lajos utcákat a lakosok kérésére. Akkoriban már működött a tiszakálmánfalvi szövetkezet. A település hatalmas előnyévé vált, hogy vasúttal is rendelkezett, hiszen az áruforgalom itt bonyolódott le. A környező falvakból a termelők kénytelenek voltak Budiszavára hozni a terményeiket, és az itteni szövetkezetbe beadni. A gazdaság fejlesztésének céljából megépítették az erre szolgáló raktárakat, így a falu egy központi gazdasági hellyé vált. Az évek alatt a helyi közösség koordinálásával tatarozták az óvodát, kiépítették az általános iskolát és az egészségházat is.

1977-ben, amellett, hogy elnök volt, népvédelmi előadóként is dolgozott.  Ekkor a falunak csak 25 telefonszáma volt, majd a posta nagylelkűségéből megajándékozták a falut még 25-tel. Látva, hogy a településen szükség van a telefonhálózat kiépítésére, többszörös próbálkozással, alkudozással 120 telefonszámmal bővítették a központot, amelyek föld alatti kábelekkel működtek. Végül a posta a nagyszámú kérvényező előtt meghajolt, és egy 1000 számos központot helyeztek el helyben, amely kábelvezetékeit oszlopokkal rögzítették. 

Karcsi bácsi nem elégedett meg a helyben történő politikai munkával és fejlődéssel, egy lépcsőfokkal magasabbra szeretett volna jutni, hiszen tudta azt, hogy városi székből többet lehet a falunak odaítélni. Számára a gazdasági fejlődés jelentette a falu megmaradását a községben, így 1978-ban az újvidéki képviselő-testület tagja lett. Akkoriban a helyi közösség a saját kasszájából gazdálkodott. A villamosáram-hálózat bővítése és fejlesztése volt a következő célkitűzés. Az ország villanyfejlesztésére összegyűjtött pénzt a Szocialista Szövetség szétosztotta a helyi közösségek megsegítésére. Budiszava Moldvai Károly közbenjárásával 400 millió dinárt szerzett. Később az életbiztosítást szorgalmazta a faluban, a lakosok mintegy 70%-val sikerült tíz évre szerződést köttetnie az OZ Novi Sad biztosító intézettel. Az erre a célra fordított összeget az akkori törvények és rendeletek értelmében kölcsönként felvette, majd beruházásokba fektette.

Az 1980-as évek második felében a faluban levő rossz állapotú ásott kutakat szerették volna felszámolni, hiszen fontosnak tartották az egészséges ivóvíz biztosítását a lakosoknak. Újra helyi járulékból gyűjtötték a pénzt a tervdokumentációra, amit az illetékes vállalat szakemberei átvizsgáltak, és javaslatokat tettek a kivitelezésre. A költségek lefaragása érdekében a falu vezetősége úgy döntött, hogy a háztulajdonosok saját portája előtt kiássa a vízvezetékárkot. A rendszer kiépítése ellenére 2 évig nem lett bevezetve a víz, mert a kiásott kút nem felelt meg az egészségügyi feltételeknek. Hosszú próbálkozások után az egyetlen működő és megfizethető megoldás a Káty városi vízellátására való rákapcsolódás volt.

Harmadik mandátuma alatt, amely 2000-től kezdődött, gyenge, 150–160 V feszültség volt a faluban, a szélein pedig még gyengébb. A régi ismeretségeknek és jó baráti viszonyoknak köszönhetően transzformátorokat építettek, és megoldódtak a falu áramproblémái. A környező települések sokszor csodálkoztak azon, hogyan lehet ennyi pénze a falunak a fejlesztésekre. Sokszor kölcsön is kaptak más faluk Tiszakálmáfalvától az elnöksége alatt. A sok pénz a példaértékű pénzszerzési módok és a jó ismeretségeknek volt köszönhető. A helyi járulék volt a pénzszerzés alapja, ezenkívül minden évben pályázott a telekrendezési érdekközösség pályázataira, amelyeknek célja a településeken levő fontos munkálatok megsegítése volt. A pályázatok megnyerésével megkétszereződött a falu pénze.

A politikai életből végérvényesen 2004-ben vonult ki, ennek ellenére nem fordított hátat a közösségi életnek. A mai napig aktív tagja a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek, illetve az egyesület kórusának is. Ezek mellett 15 éve részt vesz a tiszakálmánfalvi lakodalmas színrevitelében, és kántorkodik is. Az utóbbi néhány évben a gyerekekkel felelevenítette a betlehemes pásztorjátékot, amivel az adventi időszakban járják a falut. 2019-ben Debrecenbe is kijutottak a Betlehemes Találkozóra, ahol külön elismerést kaptak.

(Részlet a pályamunkából)

A javaslat a Hétköznapi hőseink – Írjunk történelmet! elnevezésű mintaprojekt keretében készült.
Készítette: Barna-Sára Dávid, tiszakálmánfalvi harmadikos gimnazista

Indoklás:

Kőfargói tevékenységét még ma is aktívan űzi, és nemcsak a megrendeléseknek, hanem az önkéntes munkának is szán időt, ugyanis munkájának egyedi alkotásai ott díszelegnek a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület falán és a Tájház udvarán. Milánovity Ottília elnök asszony kezdeményezésére az egyesület 2015. október 24-én emléktáblát avatott Tisza Kálmán, a falualapító tiszteletére abból az alkalomból, hogy 140 évvel korábban, 1875-ben Ferenc József király a magyar kormány miniszterelnökévé nevezte ki. Fontos döntés az emléktábla felállítása, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon kevés, Délvidéken pedig ez az egyetlen műemlék őrzi Tisza Kálmán emlékét.

Pályafutása alatt összefogta a lakosokat, és egy összetartó közösséget hozott létre, nem hiába volt a „Ha együtt kell élnünk, azt tegyük békében” a mottója. Amit elsőnek kellett volna, azt csinálták meg utoljára, ugyanis mindig hallgatott a lakosok kérésére, ezzel akart kedvezni nekik. A lakosok támogatták és tisztelték a munkáját. Mai napig is értékelik tenni akarását a közösségért.