Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének helyszínei

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-03-30

Bemutatás:

Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye Sárszegen játszódik, melynek mintájául a szülőváros, Szabadka szolgált. A regénybeli Sárszeg mintegy irodalmi mása a valódi Szabadkának, a regényben szereplő helyek és személyek mind megfeleltethetőek a valóságnak. A Pacsirtában, mint Kosztolányi több más művében, az író elénk vetíti a korabeli Szabadka képét, a népes, de elmaradott vidéki városét, annak épületeivel, intézményeivel, hangulatával, lakosainak életmódjával, mentalitásával. A Pacsirtában megörökített város az idők folyamán sok változáson esett át, de a regény sok helyszíne még ma is létezik. Ilyen a Magyar Király vendéglő, vagyis a valamikori Arany Bárány Szálló, melyet ma leginkább Hadseregotthonként ismernek a szabadkaiak, a Széchenyi utca, avagy az egykori Kossuth utca, a mai Korzó. A főtéren található, oszlopos Népszínház a Kisfaludy Színház nevet kapta a regényben, a mai Városi Könyvtárnak otthont adó Nemzeti Kaszinó pedig a regénybeli párducok asztaltársaságának törzshelye, az Úri Kaszinó.

Magyar Király vendéglő/ Arany Bárány Szálló/Hadseregotthon

„Már hetekkel ezelőtt elhatározták Pacsirtával együtt, hogy erre a pár napra – hiszen csak egy hét az egész – nem főznek otthon. Pacsirta, ki a konyhát vezette, a Magyar Királyt ajánlotta, Sárszeg legnagyobb vendéglőjét, mint ahol még legtűrhetőbb a koszt. […]
Patyolatfehér abrosz terült eléje, középütt csokor virág állt, mellette sótartó, frissen púpozott sóval, paprikával, borstartó, mustáros üveg, ecet, olaj, oldalt ezüstszárú üvegtálon almák, őszibarackok, fonott kosárkákban frissen sütött, ropogós császárzsemlyék, sóskiflik, mákkal hintett cipócskák. Épp akkor lépett be két fehérsipkás cukrászfiú is, hosszú deszkán rengeteg krémeslepényt hozva, melynek dús, tojásos tölteléke csudásan aranylott a cukorral vastagon szórt, barnapirosra sült, omlatagnak látszó vajastészta kérge alatt.”
(Pacsirta, Negyedik fejezet, melyben fölvonulnak Sárszeg nevezetesebb alakjai a Magyar Király éttermében, köztük Környey Bálint is)

Széchenyi utca/Kossuth utca/Korzó

„Nem iparkodtak. Lassacskán, módosan sétáltak, lépegettek a söpört aszfalton, melyet keramit-téglák kereteztek, fogadták a sétálók üdvözlését, kik a hőség múltán mintha nyájasabban köszöntenék őket. Átadták magukat a délután hangulatának.
Harangoztak. Bim-bam, Sárszegen folyton harangoztak. Reggeli misére, vecsernyére, temetésre, nagyon sok temetésre. A Széchenyi utcán három koporsós-üzlet is volt egymás mellett és két sírköves-bolt. Aki először járt itt, s hallotta ezt a fülsiketítő harangozást, és látta ezeket a koporsós- meg sírköves-boltokat, azt hihette, hogy az emberek nem is élnek itt, csak meghalnak. A kereskedők pedig benn ültek boltjukban, a koporsók, sírkövek mellett, minden kereskedő vakbuzgó hitével, hogy az embereknek épp az ő árujuk kell, s ebből a boldogító rögeszméből meggazdagodtak, fölnevelték gyermekeiket, úrian eltartották családjaikat. […]
Aztán a többi kirakat, minden kirakat, hogy csábított, mennyi ígéretet, mennyi üzenetet küldött feléjük. Tessék, kérem, az élet kínálta holmit, tessék vásárolni. Vadonatúj áruk, melyeket még nem használtak, a régiek, kopottak helyett, selyempénztárcák, ízléses halmokban bársonyok és ruhaszövetek, zsebkendők és sétapálcák, illatszeres üvegek, átkötve selyemszalaggal, pipák és szopókák, ropogós szivarok és aranyhüvelyes cigaretták.”
(Pacsirta, Negyedik fejezet, melyben fölvonulnak Sárszeg nevezetesebb alakjai a Magyar Király éttermében, köztük Környey Bálint is)

Kisfaludy Színház/Népszínház

„A Kisfaludy Színház a város egyik legnagyobb épületében volt, melynek egyik felét a Széchenyi fogadó és a Széchenyi kávéház, fönn a bálterem foglalta el, másik felét pedig a színház, melynek egyik bejárata a kis mellékutcába nyílt. […] Bár a közönség még gyéren mutatkozott, füllesztő levegő borította a nézőteret. Vasárnap két előadást is tartottak, délután és este, s ezeknek elviharzott emléke, forró párázata ráfeküdt a mellekre. A páholyok sötét sarkaiban ott hevertek az elhajigált jegyek, a cukorkák papírjai, narancshéjak. Nem szellőztettek és nem söpörtek. Aztán a sárszegi színházban, szégyenszemre - a helyi sajtó sürgető cikkeinek ellenére - még mindig nem vezették be a villanyvilágítást, petróleumlámpással világítottak, és azokat valahányszor meggyújtották, nehéz füstöt bocsátottak, valami bús szagot, melyet ők „színházszag”-nak neveztek.”
(Pacsirta, Hatodik fejezet, melyben Vajkayék a Gésák sárszegi előadását nézik végig)

Úri Kaszinó/ Nemzeti Kaszinó/Városi Könyvtár

„Ezüstfogantyús botjával kezében, galambszín bőrkesztyűben lépett be a kaszinó épületébe, kinyitotta a nagy üvegajtót, fölballagott az emeletre. Az előcsarnokban régi ismerősével találkozott, Bástával, a városi hajdúval, ki a könyvtárba épp két rengeteg tálat vitt, melynek ecetes vizében fejessaláták s keménytojás szeletkék áztak. Letette az üres könyvespolcra - mert csütörtökön itt álltak az esti étkek -, majd összeütötte csizmáit, megállt a nagyságos úr előtt, elvette botját, kalauzolta befelé. Erre nem volt szükség. Ákos ismerte a járást. Minden úgy volt, mint régen. Az olvasóteremben, akár évekkel ezelőtt, csak Sárcsevits görnyedt, valami gazdag magánzó, szófukar agglegény, ki most is a Le Figarot olvasta. Mindig a Le Figarot olvasta. Ezért városszerte európai műveltségű férfiúnak tartották. Balra volt a társalgó, nagyobb terem, melyben bőrdíványok terpeszkedtek. Már messziről hallani lehetett, hogy társalognak a párducok.”
(Pacsirta, Kilencedik fejezet, melyben a kanzsúr leírása foglaltatik, a párducok híres mulatozása)

Javaslattevő: Hicsik Dóra

Indoklás:

Kosztolányi Dezső regénye valós helyszínen játszódik, az épületek állnak, s ma is hirdetik azt a kort, amikor Szabadka a Magyar Királyság 3. legnagyobb városa volt. Kosztolányi szellemi hagyatékának ápolásában nagy szerepe van a Szabadkai Városi Könyvtárnak. Minden évben megszervezik Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok rendezvénysorozatot, amely tudományos tanácskozások és a fiataloknak szóló, népszerű Kosztolányi-talány vetélkedő által igyekszik elevenen tartani az író életművét.

Kapcsolat az értékhez:

Szabadkai Városi Könyvtár – Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok
http://www.subiblioteka.rs/hu/dani-dezea-kostolanjija/
https://www.facebook.com/kosztolanyi.napok/?fref=ts