Kupuszinai szellemi kulturális tájegység

Vajdasági értéktár–Külhoni nemzetrész értéktár érték

kulturális örökség

2016-02-01

Bemutatás:

Kupuszina 1751 óta fejlődő, folyamatosan alakuló közösség. Nyelvét a telepesek és a korábban itt élők alakították mai formájára. Ez a nyelvjárás több mint 200 éve él a faluban. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1947 óta folyamatosan ápolja ezt a nyelvben és szokásvilágban megnyilvánuló örökséget. Hagyományőrző néptánccsoport működik a faluban 1934 óta. A Gyöngyösbokrétán, azaz a vajdasági magyarság legnagyobb folklórszemléjén mindig jelen vannak. Kizárólag a helyi hagyományokat mutatják be színpadra állítva: a lakodalmat, a locsolkodást, a táncmulatságot. A táncosokat fúvószenekar, a helyi rezes banda kíséri. A művelődési egyesület keretei között működik a Krajcárka népdalkórus. Tájszólásban éneklik a falu népdalait. A kupuszinai József Attila Általános Iskola tanárai többnyire helybéliek. Ők segítik a gyerekek nyelvi fejlődését és a nyelvtanulást, de a hagyománytanulást is. Hagyományápoló óráikat gyakran a helyi néprajzi gyűjteményben tartják. Ez a gyűjtemény 1991. március 10-én nyílt meg az egykori kupuszinai általános iskola kántortanítói lakásában. A helytörténeti gyűjteményt is a tanulók gyűjtötték össze tanáraik vezetésével. Az állandó néprajzi gyűjteményt az elmúlt évek során több ezer érdeklődő tekintette meg, s Európa számos országából jöttek és jönnek ide a népművészetet kedvelők. A tárlat legrégibb tárgya egy komáromi láda 1817-ből, míg a legfiatalabb a XX. század első negyedéből származó tulipános asztal. A kiállítás legfőbb értékét a festett bútorok képezik. Ilyen komplett szobabelsőket csak itt sikerült megőrizni a Bácskában. A falumúzeumnak becézett gyűjteményben nyomon követhetjük, hogyan változott a parasztbútor ebben a kis közösségben a XIX. század közepétől a XX. század első harmadáig, s milyen egyedi jellemvonásokat teremtettek a festettbútor-készítő asztalosok. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezése ép és kifogástalan, csak a feltétlenül szükséges konzerválásra nem jutott még elég pénz. Az asszonyok viseletét és kelengyéjét bemutató gyűjtemény szinte teljes (szoknyák, kendők, fehérnemű, fityula, babakelengye, ágynemű, konyharuha), a férfiak szerényebb viselete szintén. A kiállítás felépítése a kupuszinai ház berendezésén alapul. A három kiállító szoba a három osztatú ház berendezését tárja elénk. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezési tárgyait gyűjtötték össze a szervezők az 1970-es és ´80-as években.

A faluba érkező vendégeket ámulatba ejti a szabadtéri szakrális emlékművek sokasága (csak a faluban 27 kereszt, szobor, képoszlop, kápolna található, míg a falu határában ugyanennyi).

Kupuszina gasztronómiai különlegességét, a mákos rétest leginkább a lakodalomban ízlelhetik meg, de hagyományosan a nagyünnepek legbecsesebb édessége is ez a rétes. A dióscukorból készített édességek a lakodalmi torták díszei, illetve a vőlegény komája által ajándékozott grilázsbárány.

Javaslattevő: Dr. Silling István nyelvész, néprajzkutató

Indoklás:

A kupuszinai nyelvjárás a magyar nyelvjárások egyik, belső migrációval keletkezett nyelvjárásszigete. Kizárólag ebben a faluban használatos az egész Kárpát-medencében. A magyar nyelvtudomány és a dialektológia igen későn fedezte fel. Benkő Loránd írta 1961-ben a Magyar Nyelvjárások Atlaszának kutatópontjául kijelölt Kupuszina nyelvéről: “…a felgyűjtött jugoszláv kutatópontoknak talán legérdekesebbike, … archaikus nyelvjárást képvisel, a nyelvész a helybeli beszélőket hallva sokszor szinte a kódexek korában érzi magát”. Lakosai a XVIII. század közepén települtek ide. A település nem volt nyelvileg egységes. A kupuszinai nyelvjárás egyedisége a tájnyelvi szókészletben és a hangkészlet köznyelvtől való eltérésében mutatkozik meg. A szókincs és a mondatszerkesztés ugyan hajlik az új hatások befogadására, a hangállomány viszont sokáig bántatlanul él tovább. A falu nyelvét hagyományaiban, szokásaiban őrzi. A falu lakói, ha elköltöznek, integrálódnak az adott közösséghez, íratlan szabály viszont, hogy aki a településre költözik, annak meg kell tanulnia az itteniek nyelvét, alkalmazkodnia kell szokásaikhoz.

A népszokásaiban, folklórjában több egyedi és archaikus elemet őriz a falu. Népviselete, nyelvjárásához hasonlóan, egyedülálló az egész magyar nyelvterületen, s a falu története során alakult mai formájára. Néptáncaiban szerény, de amije van, az csak itt honos: a friss csárdás és az ugrós, valamint a nők forgása (helyi szóval: húlálás). Az igen ritka hagyományos lakodalmakban a vendégek végigtáncolják a falu utcáit a rezesbanda kíséretében, s a nők ilyenkor egyedül is táncolnak, leginkább forognak (ez utóbbi táncmotívum elemzése, ősi jelentéstartalmának felfedése tánckutatóra vár). Archaikus népdalai már közkincsek a televízió műsorainak köszönhetően (pl. Fölszállott a páva). Népi imádságai és a laikus népi szakralizmus hagyományai (pl. a hangos karácsonyi kántálás; a kupuszinai színűre festett megannyi köztéri vallási emlékmű stb.) a hitvilág és a vallás egyedi összefonódását jelképezik. Az ünnepek gasztronómiai különlegessége a mákos és a diós rétes. Hagyományos lakásbelsőjének, bútorzatának megőrzött együttese a kupuszinai asztalosok kézügyességét, rajzkészségét, színérzékét dicséri.

A nyugat-bácskai évszázados interetnikus kapcsolatok tárházát jelenti a kupuszinai magyar faluközösség élete. Az itt eltöltött harmadfélszáz esztendőnél több idő alakította, formázta, gazdagította és szegényítette a kupuszinai emberek nyelvét és életét. Egy olyan mikrotársadalom jött létre, amely a XX. század végére, a XXI. század elejére teljesen egyedülálló elemek birtokosa. Igazi hungarikum. Mindez a magyar örökség része. Megőrzése általános nemzeti érdek.

Kapcsolat az értékhez:

Petőfi Sándor Művelődési Egyesület
http://www.kupusina.org/main/index.php?id=cikk97
https://www.facebook.com/Petőfi-Sándor-Művelődési-Egyesület-Kupuszina-193406240672335/