Kupuszinai szellemi kulturális tájegység

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-01


Bemutatás:


Kupuszina 1751 óta fejlődő, folyamatosan alakuló közösség. Nyelvét a telepesek és a korábban itt élők alakították mai formájára. Ez a nyelvjárás több mint 200 éve él a faluban. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1947 óta folyamatosan ápolja ezt a nyelvben és szokásvilágban megnyilvánuló örökséget. Hagyományőrző néptánccsoport működik a faluban 1934 óta. A Gyöngyösbokrétán, azaz a vajdasági magyarság legnagyobb folklórszemléjén mindig jelen vannak. Kizárólag a helyi hagyományokat mutatják be színpadra állítva: a lakodalmat, a locsolkodást, a táncmulatságot. A táncosokat fúvószenekar, a helyi rezes banda kíséri. A művelődési egyesület keretei között működik a Krajcárka népdalkórus. Tájszólásban éneklik a falu népdalait. A kupuszinai József Attila Általános Iskola tanárai többnyire helybéliek. Ők segítik a gyerekek nyelvi fejlődését és a nyelvtanulást, de a hagyománytanulást is. Hagyományápoló óráikat gyakran a helyi néprajzi gyűjteményben tartják. Ez a gyűjtemény 1991. március 10-én nyílt meg az egykori kupuszinai általános iskola kántortanítói lakásában. A helytörténeti gyűjteményt is a tanulók gyűjtötték össze tanáraik vezetésével. Az állandó néprajzi gyűjteményt az elmúlt évek során több ezer érdeklődő tekintette meg, s Európa számos országából jöttek és jönnek ide a népművészetet kedvelők. A tárlat legrégibb tárgya egy komáromi láda 1817-ből, míg a legfiatalabb a XX. század első negyedéből származó tulipános asztal. A kiállítás legfőbb értékét a festett bútorok képezik. Ilyen komplett szobabelsőket csak itt sikerült megőrizni a Bácskában. A falumúzeumnak becézett gyűjteményben nyomon követhetjük, hogyan változott a parasztbútor ebben a kis közösségben a XIX. század közepétől a XX. század első harmadáig, s milyen egyedi jellemvonásokat teremtettek a festettbútor-készítő asztalosok. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezése ép és kifogástalan, csak a feltétlenül szükséges konzerválásra nem jutott még elég pénz. Az asszonyok viseletét és kelengyéjét bemutató gyűjtemény szinte teljes (szoknyák, kendők, fehérnemű, fityula, babakelengye, ágynemű, konyharuha), a férfiak szerényebb viselete szintén. A kiállítás felépítése a kupuszinai ház berendezésén alapul. A három kiállító szoba a három osztatú ház berendezését tárja elénk. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezési tárgyait gyűjtötték össze a szervezők az 1970-es és ´80-as években.

A faluba érkező vendégeket ámulatba ejti a szabadtéri szakrális emlékművek sokasága (csak a faluban 27 kereszt, szobor, képoszlop, kápolna található, míg a falu határában ugyanennyi).

Kupuszina gasztronómiai különlegességét, a mákos rétest leginkább a lakodalomban ízlelhetik meg, de hagyományosan a nagyünnepek legbecsesebb édessége is ez a rétes. A dióscukorból készített édességek a lakodalmi torták díszei, illetve a vőlegény komája által ajándékozott grilázsbárány.

Javaslattevő: Dr. Silling István nyelvész, néprajzkutató

Previous Next

Indoklás:


A kupuszinai nyelvjárás a magyar nyelvjárások egyik, belső migrációval keletkezett nyelvjárásszigete. Kizárólag ebben a faluban használatos az egész Kárpát-medencében. A magyar nyelvtudomány és a dialektológia igen későn fedezte fel. Benkő Loránd írta 1961-ben a Magyar Nyelvjárások Atlaszának kutatópontjául kijelölt Kupuszina nyelvéről: “…a felgyűjtött jugoszláv kutatópontoknak talán legérdekesebbike, … archaikus nyelvjárást képvisel, a nyelvész a helybeli beszélőket hallva sokszor szinte a kódexek korában érzi magát”. Lakosai a XVIII. század közepén települtek ide. A település nem volt nyelvileg egységes. A kupuszinai nyelvjárás egyedisége a tájnyelvi szókészletben és a hangkészlet köznyelvtől való eltérésében mutatkozik meg. A szókincs és a mondatszerkesztés ugyan hajlik az új hatások befogadására, a hangállomány viszont sokáig bántatlanul él tovább. A falu nyelvét hagyományaiban, szokásaiban őrzi. A falu lakói, ha elköltöznek, integrálódnak az adott közösséghez, íratlan szabály viszont, hogy aki a településre költözik, annak meg kell tanulnia az itteniek nyelvét, alkalmazkodnia kell szokásaikhoz.

A népszokásaiban, folklórjában több egyedi és archaikus elemet őriz a falu. Népviselete, nyelvjárásához hasonlóan, egyedülálló az egész magyar nyelvterületen, s a falu története során alakult mai formájára. Néptáncaiban szerény, de amije van, az csak itt honos: a friss csárdás és az ugrós, valamint a nők forgása (helyi szóval: húlálás). Az igen ritka hagyományos lakodalmakban a vendégek végigtáncolják a falu utcáit a rezesbanda kíséretében, s a nők ilyenkor egyedül is táncolnak, leginkább forognak (ez utóbbi táncmotívum elemzése, ősi jelentéstartalmának felfedése tánckutatóra vár). Archaikus népdalai már közkincsek a televízió műsorainak köszönhetően (pl. Fölszállott a páva). Népi imádságai és a laikus népi szakralizmus hagyományai (pl. a hangos karácsonyi kántálás; a kupuszinai színűre festett megannyi köztéri vallási emlékmű stb.) a hitvilág és a vallás egyedi összefonódását jelképezik. Az ünnepek gasztronómiai különlegessége a mákos és a diós rétes. Hagyományos lakásbelsőjének, bútorzatának megőrzött együttese a kupuszinai asztalosok kézügyességét, rajzkészségét, színérzékét dicséri.

A nyugat-bácskai évszázados interetnikus kapcsolatok tárházát jelenti a kupuszinai magyar faluközösség élete. Az itt eltöltött harmadfélszáz esztendőnél több idő alakította, formázta, gazdagította és szegényítette a kupuszinai emberek nyelvét és életét. Egy olyan mikrotársadalom jött létre, amely a XX. század végére, a XXI. század elejére teljesen egyedülálló elemek birtokosa. Igazi hungarikum. Mindez a magyar örökség része. Megőrzése általános nemzeti érdek.

 

Források listája:

BÁRTH János: Kupuszinára költözött bátyaiak példája. In: Bárth János: Kétvízközi népismeret. Kalocsa, 2005.

BELJANSKI, Milenko: Hetes és Kupuszina története a tizennyolcadik század végégig. Zombor, 1974.

BODOR Anikó: Vajdasági magyar népdalok. Lírai dalok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1997.

DUDÁS Antal: Szülőfalum századjai. Életjel. Életjel Könyvek 53. Szabadka, 1992.

KISS Jenő (szerk.): Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

PAPP Árpád–RAFFAI Judit–TERBÓCS Attila (szerk.): A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. (CD és kommentárkötet). Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka, 2002.

PENAVIN Olga: Bácskai magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, 1988.

PENAVIN Olga: Népi kalendárium. Az esztendő néprajza a jugoszláviai magyarság körében. Újvidék, 1988.

SILLING István: Táji ejtés és regionalitás kupuszinai középiskolások nyelvében. Hungarológiai Közlemények, 1982. 14. évf. 3. (52.) sz. 371–379.

SILLING István: Ismeretlen anyám. Kupuszinai népballadák és balladás dalok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1989.

SILLING István: Boldogasszony ablakában. Népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról. Újvidék, 1992.

SILLING István: Kupuszinai tájszótár. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1992.

SILLING István: A kupuszinaiak kirajzása a XX. század elején. In: Tegnap és ma. Adalék Nyugat-Bácska néprajzához. JMMT, Újvidék, 1998.

SILLING István: Megszentelt jeleink. A 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei. Kiadja a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. 2001.

SILLING István: A kupuszinai nyelvjárás és szótára. Loisir Kiadó, Budapest, 2007.

SILLING István: Barangolások Nyugat-Bácskában. Művelődéstörténeti földrajz szülőföldemről. Forum Könyvkaidó, Újvidék, 2012

SILLING István: Nyugat-bácskai magyar nyelvatlasz. Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka – Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2013.

SILLING Léda: Emlékezések régi piacokra. In: Bárth János szerk.: Szavak szivárványa. Baja, 2004.

SILLING Léda: A kupuszinai rétes és a mákos édességek. Studia Caroliensia, XI. 2010. 3–4. 261 – 274.

SILLING Léda : Dióscukor a kupuszinai ünnepi táplálkozásban. Bácsország, 2011. 3. 63–69.

SZABÓ József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Dél-alföldi Évszázadok 3. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged. 1990.

SZIKORA István: Szülőföld a család- és a ragadványnevek tükrében. Szabadka, 2009.

dr. SZIKORA István szerk.: Kupuszina régi okmányai. Kupuszinai Füzetek 5., Kupuszina, 2010.

2016-01-16

turizmus és vendéglátás | Bajsa


A bajsai Préló egy hagyomány, a régi vendégeskedések hangulatának felelevenítése. Régen, a téli időszakban a családok vendégeskedni mentek a rokonokhoz. A háziasszony kemencében sült zsíros lepénnyel ...

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-02-02

kulturális örökség


A vajdasági tamburazene nem kizárólag magyar szellemi örökség, de szignifikáns módon beleépült, benne van a magyar hangszeres zenei hagyományban. A legújabb hangszertörténeti kutatások (Király Péter, ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával