Kupuszinai szellemi kulturális tájegység

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-01


Bemutatás:


Kupuszina 1751 óta fejlődő, folyamatosan alakuló közösség. Nyelvét a telepesek és a korábban itt élők alakították mai formájára. Ez a nyelvjárás több mint 200 éve él a faluban. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1947 óta folyamatosan ápolja ezt a nyelvben és szokásvilágban megnyilvánuló örökséget. Hagyományőrző néptánccsoport működik a faluban 1934 óta. A Gyöngyösbokrétán, azaz a vajdasági magyarság legnagyobb folklórszemléjén mindig jelen vannak. Kizárólag a helyi hagyományokat mutatják be színpadra állítva: a lakodalmat, a locsolkodást, a táncmulatságot. A táncosokat fúvószenekar, a helyi rezes banda kíséri. A művelődési egyesület keretei között működik a Krajcárka népdalkórus. Tájszólásban éneklik a falu népdalait. A kupuszinai József Attila Általános Iskola tanárai többnyire helybéliek. Ők segítik a gyerekek nyelvi fejlődését és a nyelvtanulást, de a hagyománytanulást is. Hagyományápoló óráikat gyakran a helyi néprajzi gyűjteményben tartják. Ez a gyűjtemény 1991. március 10-én nyílt meg az egykori kupuszinai általános iskola kántortanítói lakásában. A helytörténeti gyűjteményt is a tanulók gyűjtötték össze tanáraik vezetésével. Az állandó néprajzi gyűjteményt az elmúlt évek során több ezer érdeklődő tekintette meg, s Európa számos országából jöttek és jönnek ide a népművészetet kedvelők. A tárlat legrégibb tárgya egy komáromi láda 1817-ből, míg a legfiatalabb a XX. század első negyedéből származó tulipános asztal. A kiállítás legfőbb értékét a festett bútorok képezik. Ilyen komplett szobabelsőket csak itt sikerült megőrizni a Bácskában. A falumúzeumnak becézett gyűjteményben nyomon követhetjük, hogyan változott a parasztbútor ebben a kis közösségben a XIX. század közepétől a XX. század első harmadáig, s milyen egyedi jellemvonásokat teremtettek a festettbútor-készítő asztalosok. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezése ép és kifogástalan, csak a feltétlenül szükséges konzerválásra nem jutott még elég pénz. Az asszonyok viseletét és kelengyéjét bemutató gyűjtemény szinte teljes (szoknyák, kendők, fehérnemű, fityula, babakelengye, ágynemű, konyharuha), a férfiak szerényebb viselete szintén. A kiállítás felépítése a kupuszinai ház berendezésén alapul. A három kiállító szoba a három osztatú ház berendezését tárja elénk. A konyha, a lakószoba és a tisztaszoba berendezési tárgyait gyűjtötték össze a szervezők az 1970-es és ´80-as években.

A faluba érkező vendégeket ámulatba ejti a szabadtéri szakrális emlékművek sokasága (csak a faluban 27 kereszt, szobor, képoszlop, kápolna található, míg a falu határában ugyanennyi).

Kupuszina gasztronómiai különlegességét, a mákos rétest leginkább a lakodalomban ízlelhetik meg, de hagyományosan a nagyünnepek legbecsesebb édessége is ez a rétes. A dióscukorból készített édességek a lakodalmi torták díszei, illetve a vőlegény komája által ajándékozott grilázsbárány.

Javaslattevő: Dr. Silling István nyelvész, néprajzkutató

Previous Next

Indoklás:


A kupuszinai nyelvjárás a magyar nyelvjárások egyik, belső migrációval keletkezett nyelvjárásszigete. Kizárólag ebben a faluban használatos az egész Kárpát-medencében. A magyar nyelvtudomány és a dialektológia igen későn fedezte fel. Benkő Loránd írta 1961-ben a Magyar Nyelvjárások Atlaszának kutatópontjául kijelölt Kupuszina nyelvéről: “…a felgyűjtött jugoszláv kutatópontoknak talán legérdekesebbike, … archaikus nyelvjárást képvisel, a nyelvész a helybeli beszélőket hallva sokszor szinte a kódexek korában érzi magát”. Lakosai a XVIII. század közepén települtek ide. A település nem volt nyelvileg egységes. A kupuszinai nyelvjárás egyedisége a tájnyelvi szókészletben és a hangkészlet köznyelvtől való eltérésében mutatkozik meg. A szókincs és a mondatszerkesztés ugyan hajlik az új hatások befogadására, a hangállomány viszont sokáig bántatlanul él tovább. A falu nyelvét hagyományaiban, szokásaiban őrzi. A falu lakói, ha elköltöznek, integrálódnak az adott közösséghez, íratlan szabály viszont, hogy aki a településre költözik, annak meg kell tanulnia az itteniek nyelvét, alkalmazkodnia kell szokásaikhoz.

A népszokásaiban, folklórjában több egyedi és archaikus elemet őriz a falu. Népviselete, nyelvjárásához hasonlóan, egyedülálló az egész magyar nyelvterületen, s a falu története során alakult mai formájára. Néptáncaiban szerény, de amije van, az csak itt honos: a friss csárdás és az ugrós, valamint a nők forgása (helyi szóval: húlálás). Az igen ritka hagyományos lakodalmakban a vendégek végigtáncolják a falu utcáit a rezesbanda kíséretében, s a nők ilyenkor egyedül is táncolnak, leginkább forognak (ez utóbbi táncmotívum elemzése, ősi jelentéstartalmának felfedése tánckutatóra vár). Archaikus népdalai már közkincsek a televízió műsorainak köszönhetően (pl. Fölszállott a páva). Népi imádságai és a laikus népi szakralizmus hagyományai (pl. a hangos karácsonyi kántálás; a kupuszinai színűre festett megannyi köztéri vallási emlékmű stb.) a hitvilág és a vallás egyedi összefonódását jelképezik. Az ünnepek gasztronómiai különlegessége a mákos és a diós rétes. Hagyományos lakásbelsőjének, bútorzatának megőrzött együttese a kupuszinai asztalosok kézügyességét, rajzkészségét, színérzékét dicséri.

A nyugat-bácskai évszázados interetnikus kapcsolatok tárházát jelenti a kupuszinai magyar faluközösség élete. Az itt eltöltött harmadfélszáz esztendőnél több idő alakította, formázta, gazdagította és szegényítette a kupuszinai emberek nyelvét és életét. Egy olyan mikrotársadalom jött létre, amely a XX. század végére, a XXI. század elejére teljesen egyedülálló elemek birtokosa. Igazi hungarikum. Mindez a magyar örökség része. Megőrzése általános nemzeti érdek.

 

Források listája:

BÁRTH János: Kupuszinára költözött bátyaiak példája. In: Bárth János: Kétvízközi népismeret. Kalocsa, 2005.

BELJANSKI, Milenko: Hetes és Kupuszina története a tizennyolcadik század végégig. Zombor, 1974.

BODOR Anikó: Vajdasági magyar népdalok. Lírai dalok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1997.

DUDÁS Antal: Szülőfalum századjai. Életjel. Életjel Könyvek 53. Szabadka, 1992.

KISS Jenő (szerk.): Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

PAPP Árpád–RAFFAI Judit–TERBÓCS Attila (szerk.): A Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza. (CD és kommentárkötet). Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka, 2002.

PENAVIN Olga: Bácskai magyar nyelvjárási atlasz. Újvidék, 1988.

PENAVIN Olga: Népi kalendárium. Az esztendő néprajza a jugoszláviai magyarság körében. Újvidék, 1988.

SILLING István: Táji ejtés és regionalitás kupuszinai középiskolások nyelvében. Hungarológiai Közlemények, 1982. 14. évf. 3. (52.) sz. 371–379.

SILLING István: Ismeretlen anyám. Kupuszinai népballadák és balladás dalok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1989.

SILLING István: Boldogasszony ablakában. Népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról. Újvidék, 1992.

SILLING István: Kupuszinai tájszótár. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1992.

SILLING István: A kupuszinaiak kirajzása a XX. század elején. In: Tegnap és ma. Adalék Nyugat-Bácska néprajzához. JMMT, Újvidék, 1998.

SILLING István: Megszentelt jeleink. A 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei. Kiadja a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. 2001.

SILLING István: A kupuszinai nyelvjárás és szótára. Loisir Kiadó, Budapest, 2007.

SILLING István: Barangolások Nyugat-Bácskában. Művelődéstörténeti földrajz szülőföldemről. Forum Könyvkaidó, Újvidék, 2012

SILLING István: Nyugat-bácskai magyar nyelvatlasz. Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka – Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2013.

SILLING Léda: Emlékezések régi piacokra. In: Bárth János szerk.: Szavak szivárványa. Baja, 2004.

SILLING Léda: A kupuszinai rétes és a mákos édességek. Studia Caroliensia, XI. 2010. 3–4. 261 – 274.

SILLING Léda : Dióscukor a kupuszinai ünnepi táplálkozásban. Bácsország, 2011. 3. 63–69.

SZABÓ József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Dél-alföldi Évszázadok 3. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged. 1990.

SZIKORA István: Szülőföld a család- és a ragadványnevek tükrében. Szabadka, 2009.

dr. SZIKORA István szerk.: Kupuszina régi okmányai. Kupuszinai Füzetek 5., Kupuszina, 2010.

2016-04-06

épített környezet


A mai Nosza falu nyugati részén, viszonylag közel a Ludasi-tóhoz található Hinga régészeti lelőhely több szempontból is rendhagyónak mondható. Első helyen talán azt kell kiemelni, hogy 1948/49 folyamá ...

2016-01-27

kulturális örökség | Mohol


Úrnapja a pünkösd után következő második hét csütörtökjén tartott ünnep, az oltáriszentség ünnepe. Ilyenkor díszes körmenetben hordozták végig az egész településen az oltáriszentséget, melynek a néphi ...

2016-02-03

agrár- és élelmiszergazdaság


A paprikatermesztést Magyarkanizsa község egész területén ismerik ugyan, de a táji adottságoknak megfelelően csak Horgos, Martonos, valamint Magyarkanizsa és Adorján településeken foglalkoznak a fűsze ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával