Művelődési Ház

Települési érték

kulturális örökség

2024-07-30

Bemutatás:

Zenta művelődési életének kezdete a XIX. század első évtizedeire tehető, amikor a földművelés, a gabonakereskedelem és az iparos társadalom fejlődése, valamint a város több 10 ezer holdas birtoka megfelelő anyagi hátteret biztosított a társadalmi szerveződések kibontakozásának, s ezen belül a kultúra fejlődésének.

A társasági élet első és legegyszerűbb találkozóhelyeként az akkori italmérő helyeket, kocsmákat említhetjük. A legrégebben datált zentai községi vendéglőről (kocsmáról), az első latin nyelvű bejegyzés (Educillum Oppidiana) az 1785/86. évi Rovatos összeírásban található, melyben két külön vendéglő is fel van tüntetve a fenti latin nevén, tehát két belvárosi italmérő is működött. Mindkét helyszín a Főtér közelében volt: az egyik az 515-ös, a másik az 525-ös házszámon. Az egyik közülük bizonyosan a Főtéren, a későbbi Nagyvendéglő helyén állt. Az 1809-ben készült Repitzky-féle térképen, mely Zenta szűk belvárosát ábrázolja, szerepel a főtérre néző épület, vagyis a vendéglő (kocsma), a mai Művelődési Ház és bírósági épület helyén. Az 1824–25-ös összeírásban már nem községi, hanem kerületi vendéglőként, kocsmaként (Educillum Districtualis) írták be.

A zentai főtéren álló Nagyvendéglő 1825-ben leégett, majd 1826-ban újjáépítették. Erre a tényre több történelmi adat is rávilágít. Egy 1852-es dokumentumban olvasható, hogy Aradszki Szofia asszonyság, az általa a Nagyvendéglő építésére adott 18 ezer tégla elszámolását kéri az elöljáróságtól. E tárgy iratanyagában említik, hogy 26 évvel azelőtt a fogadó leégett és újjá kellett építeni. A dokumentumban Nagy Vendégfogadónak, Nagy Vendéglői Háznak nevezik az épületet. Szerb nyelven Senćanska Velika Gostilnica néven jelenik meg az iratokban, melyekben szintén az 1825–26-os évet jelölték meg a vendéglő leégésének, illetve újjáépítésének.

A vendéglő említésre kerül továbbá egy 1851. április 8-án kiadott polgármesteri körlevélben is, melyet Jovan Dimitrijević kerületi polgármester küldött szét a környékbeli elöljáróknak az 1849 elején történt atrocitások kapcsán, a Zentán, Adán, Moholon és Péterrévén leégett, illetve megrongálódott épületek, templomok helyreállításának ügyében. Zentára vonatkozóan ez áll a levélben: „…a legutóbbi forradalom alatt leégett kerületi emeletes vendégfogadó /:kávéház:/ és a szerb községi templom helyreállítása iránt…” Fontos információ az idézetben, hogy a Nagyvendéglő is leégett az 1849. februári zentai események során, amikor a gyújtogatások miatt 404 ház vált a tűz martalékává. Ugyanitt a kerületi vendégfogadót emeletes épületként említik, ebből következik, hogy a Nagyvendéglő 1826. évi helyreállításakor már emeletes épületet emeltek a leégett helyére. Minden bizonnyal ez volt az első emeletes épület Zentán.

A főtéri Kerületi kocsma, később a Nagy Vendéglő, az idők folyamán a legmeghatározóbb helyévé vált a város társadalmi és kulturális életének. Végül1861-ben elbontották, helyére pedig új, szintén emeletes, klasszikus stílusú vendégfogadót emeltek, mely1862-től a zentai kaszinó törzshelye lett, ezáltal pedig a városi értelmiség kedvenc találkozóhelye. Az épület udvari szárnyaként emelt Üvegterem helyetadott társas összejöveteleknek, hangversenyeknek, 1863-tól pedig színielőadásokat is tartottak itt. 1871-ig a Tiszai Korona-kerület tartotta a vendégfogadót, a kerület megszűnése után pedig a város tulajdonába került, majd a város kiadta vállalkozóknak, akik csinosították és berendezték a vendéglőt.

A vendéglő 1883-ban felvette a hangzatos Eugén Herczeg Szálloda nevet (Savoyai Eugén hercegről, a zentai csata győztes hadvezéréről). Az Eugén-szálló jelentősebb renoválására, I. Ferenc József 1895. évi zentai látogatása kapcsán került sor, majd 1900-ig a kor haladó szellemét is tükröző átalakításokon ment keresztül. 1902–1903 folyamán az Üvegterem helyén új 440 ülőhelyes, állandó színpaddal ellátott díszterem épült (a mai színházterem).

A századforduló után az Eugén-szálló vendéglője és kaszinója továbbra is a társasági élet központja maradt mindaddig, amíg meg nem épült a főtéri Royal-szálló (1911) és a Tisza-parti Amerika-szálló (1925). A város tulajdonában lévő Eugén-szálló nemcsak a megjelenő konkurenciát, hanem az első világháborút lezáró Trianoni békét is megsínylette. A háborús évek utáni gazdasági helyzet miatt a város vezetősége 1928-ban elhatározta, hogy az Eugén-szálló kávéházát és kaszinóját megszünteti, s az adóhivatalt helyezik el az épületében. Végül a döntést módosították, melynek értelmében a földszinten megmaradt az étterem és a kávéház, az emeleten pedig helyet kapott az adóhivatal és a szolgabíróság.

1933-ban kezdetét vette a szálló évekig tartó átépítése, viszont a földszinten továbbra is megmaradt a vendéglői rész, az emeleten pedig az adóhivatal mellett a kataszteri igazgatóságnak ígértek helyet. Nem sokkal később ezt a tervet is módosították azzal, hogy még egy emeletet húztak a meglévőre, mellyel 1938-ban végeztek.

Indoklás:

A városi múzeum az 1950-es évek elején a Tisza-parti régi Pfeiffer-villába költözött, megalakultak részlegei, azonban sem raktárak, sem mellékhelyiségek, sem megfelelő kiállítóterem nem állt rendelkezésre. Miután 1956 nyarán felszámolták az Eugén-vendéglőt, felmerült az ötlet, hogy a volt vendéglő utcai nagytermét kiállítási teremmé alakítsák át. Az Eugén vendéglő nagyterméből átalakított Kiállítási terem, 1956. november 29-én, a köztársaság ünnepén nyílt meg, a zentai Művésztelep ötödik jubiláris tárlatával. Az elmúlt évtizedek alatt, vagyis az 1956. évi megnyitása óta, a kiállítási terem szinte már megszámlálhatatlan kulturális, művészeti, irodalmi, zenei, társadalmi és más jellegű rendezvények közkedvelt színhelyévé vált, amelynek 1970-ig, már 800 ezer látogatója volt.

Külön említést érdemel a második világháború utáni korszakban működő Oktatási és Művelődési Tanács, mely testület a város, illetve az egész község tanügyi és kulturális életét irányította. A tanács emberfeletti munkát végzett az oktatás és a kultúra szervezése és fejlesztése területén. Később különvált oktatási és kulturális tanácsra, mely utóbbi számos pozitív kezdeményezésnek volt a mozgatórugója és koordinálója, egyszóval pótolhatatlan munkát végzett a közművelődés terén. Ez a tanács tette le az alapjait a mai zentai művelődési intézményeknek, s gondoskodott a fejlesztésükről (levéltár, városi múzeum, bábszínház, Festő-(Művész)telep, Kiállítási terem, Művelődési Ház, Képgaléria).

1957 decemberének utolsó napján a Községi Népbizottság Községi Tanácsa megalapította a Művelődési Házat, azzal a feladattal, hogy serkentse a művelődést és oktatást, illetve emelje a művészeti ízlést és szervezze a kulturális időtöltést.

A korábbi nagyvendéglő és Eugén-szálló, a színházterem és kiállítási terem, illetve az ebből később kialakult Művelődési Ház kétségkívül a legjelentősebb intézmény Zenta művelődéstörténetében, s mondhatni központja, s egyben tengelye lett a kulturális életnek, mely manapság épp olyan jelentőséggel és súllyal bír, mint bármikor az elmúlt közel két évszázad alatt. Az Eugén (Euzsén) név, még évtizedekig használtban volt a szálló, illetve vendéglő megszűnése után (és még van, aki ma is használja). Nemcsak a köznyelvben, hanem pl. hivatalos meghívókon is megjelent helyszínként, mely alatt a zentaiak a Művelődési Házat értették, akár a kiállítási teremről, akár patinás színházteremről volt szó.

Örvendetes, hogy az 1990-es években helyreállították a volt Eugén-szálló, vagyis a Művelődési Ház homlokzatát – az eredeti homlokzati díszítés alapján – s a „korszakokat” meghatározó ikonikus épület ismét a régi szépségében ékesíti a Főteret, illetve a szűk belvárost.

A fenn említett művelődéstörténeti évfordulók, s a hozzájuk kapcsolódó események, helyszínek, különös jelentőséggel bírnak. Hiszen a legújabb kor, illetve az utóbbi közel két évszázad művelődéssel kapcsolatos történései, közéleti eseménysorozatai zajlottak itt le – alkalmanként híres közéleti szereplőkkel –, a város talán legismertebb és legkedveltebb intézményében, az egykori községi, majd kerületi Nagyvendéglő, és Eugén-szálló nagytermében, a Művelődési Ház bölcsőjében, s annak kulturális szentélyeiben.

Javaslat:

A színház folyosóján elhelyezendő emléktábla (vagy emlék-pannó) szövege:

Az Eugén-szálló átépítésével, s az utcai homlokzat leegyszerűsítésével, illetve megbontásával nemcsak az épület, hanem a szűk belváros látképe is megváltozott. Mindennek ellenére az Eugén-szálló továbbra is a figyelem középpontjában maradt, ugyanis az Amerika szállóból 1942-ben leventeotthon lett, majd diákotthon, illetve később egészségügyi rendelő.

A vendéglő a második világháború után is tovább működött kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nagytermében összejöveteleket, egyesületi gyűléseket, s más társas rendezvényeket tartottak. A zentai Testvériség c. hetilap az 1952. március 5-i számában reklám jelent meg, hogy másnaptól megnyílik az Eugén vendéglője, ahol augusztustól elő lehetett fizetni étkezésre. A vendéglő előtti széles járdán, a nyári időszakban ún. Kert-helyiség volt asztalokkal, székekkel. 1956. július 31-én az Eugén-szálló végleg megszűnt a vendéglátó-hálózat átszervezése miatt, melyről a Községi Népbizottság június 15-i ülésén egyhangúlag döntött.

Az 1826-ban épült Nagyvendéglő, az idők folyamán a legmeghatározóbb helyévé vált a város társadalmi és kulturális életének. Az 1860-as évek elején átépítettek, s folyamatosan csinosították, majd 1883-ban felvette az Eugén Herceg Szálloda nevet. Az épület udvari szárnyaként emelt Üvegterem (Díszterem) adott helyet a társas összejöveteleknek, hangversenyeknek, amelyben 1863-tól színielőadásokat is tartottak. Ebben az épületben, illetve a korábbi Nagyvendéglő, majd Eugén-szálló dísztermében szerepelt 1865. március 16-án és 18-án Kölesi (Blaha) Lujza színésznő, a nemzet csalogánya, s 1893. június 14-én itt lépett fel Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagyasszonya, korának legismertebb színésznője. Vendégként megfordult itt 1846-ban gróf Széchenyi István politikus és 1895-ben I. Ferenc József császár és király. Az Eugén-szálló Üvegterme helyén, 1903-ban új színpaddal ellátott díszterem (színházterem) épült. 1957 végén megalakult a Művelődési Ház, hogy serkentse a művelődést és oktatást, illetve emelje a művészeti ízlést és szervezze a kulturális időtöltést, mely intézmény, a korábbi gazdag kultúrtörténeti hagyományok folytatásának a letéteményese.

Kapcsolat az értékhez:

Zenta, Fő tér 2.

024 812603

https://tlkk.org/muvelodesi-haz/