Németh Mátyás fotóművész, fotóriporter munkássága

Települési érték

kulturális örökség

2026-01-05

Bemutatás:

Németh Mátyás fotóművész, fotóriporter, festőművész 1939. november 13.-án született Temerinben. Iskoláit is itt végezte. Több kitanult szakma után került révbe, vagyis a képző és fotóművészet közelébe. A vizuális élmény mindig vonzó volt számára, fotózással 1952-tól foglalkozott. Volt mozigépész és kirakattervező is, majd 1970-tól az 1993-as nyugdíjba vonulásáig a Magyar Szó napilap fotóriportereként dolgozott.
Németh Mátyás a hagyományos fotográfiafilmtekercses változatának szerelmese volt, a 70-es, 80-as években fényképészkurzusokat is vezetett, kezdő fotósokat tanított Temerin egykori fotó- és filmklubjában.
Fotói, grafikái és reprodukciói nemcsak a Magyar Szóban, hanem könyvekben és különféle kiadványokban is megjelentek. A napilap szerkesztőségében ismerkedett meg Ács Józseffel, a vajdasági képzőművészet kiváló alkotójával, aki állandó alkotásra buzdította.
Megközelítőleg ezer bel- és külföldi (jugoszláviai, magyar és nemzetközi) kiállításon vett részt.
Fotóriporterként számos elismerésben részesült. Néhány közülük: 1984-ben elnyerte a jugoszláviai hírszolgálati iroda, a Tanjug első díját, majd 1984-es különdíját az év legjobb újságfotójáért. 1986-ban a Kínai nagy fal nemzetközi sportfotó-kiállítás nagydíját nyerte el. 1989-ben második alkalommal választották meg a Tanjug legjobb fotóriporterévé. 2019-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját vehette át.
Elmondása szerint a fényképészet szerepe témától függetlenül a megörökítés. A megörökítés pedig az elmúlás és az elfeledés elleni csodaszer. Mindig szívesen emlékezett vissza azokra a körülményekre, amelyekben születtek a képei, a tanyasi életre, a falusi udvarokon folytatott kellemes beszélgetésekre, a hagymát ültető házaspárra, s egy-egy lencsevégre kapott nádfödélről, gémeskútról, szobabelsőről, zsalugáterról felismerte a házat, tudta, ki volt a lakója, nemcsak a szülőfalujában, Temerinben, de szinte a teljes régióban. Útjai során számtalan módon örökítette meg a végnapjaikat élő vajdasági tanyákat és faluvégeket, a vajdasági tájat. „A népéletet megörökítő témák izgalmasságát, élményszerűségét hamar felfedezte, a kitüntetett pillanatok megörökítésével ritka ünnepéllyé tette számunkra az egykori népélet gyötrelmesen szép mindennapi hangulatait. Az ó szemével láthatjuk ma a délvidéki múlt, közelmúlt hagyományos, érzelmileg gazdag tárházát” — írja róla Péter László Tollrajzok című kötetében.
Utolsó éveiben egészségügyi gondok gyötörték, kerekesszékbe kényszerült, ennek ellenére mindvégig — 2021-ben bekövetkezett haláláig — alkotott, akvarelleket festett, és a Vajdasá gi Magyar Művelődési Intézet fotótára részére fáradhatatlanul válogatta és adatolta a fényképeit.

Indoklás:

Németh Mátyást a fotóművészet kiemelkedő alkotójaként tarthatjuk számon, aki soha nem elégedett meg a dolgok puszta dokumentálásával, mindig a kiváló, kiemelkedő, az adott pillanatra jellemző hangulatot próbálta megragadni. Képein tovább élteti a mára már letűnt paraszti életformát. A fényképezés mellett Németh Mátyás kitartó gyűjtő és kutató is volt. Régi fényképeket mentett meg az enyészettől. Évtizedek óta tartó szenvedélyének köszönhetően rengeteg értéket gyűjtött össze néprajzosaink és helytörténészek örömére. Gyűjteménye egész Vajdaságra kiterjeded, de természetesen kiemelkedő a Temerinhez kapcsolódó fotódokumentumok gazdagsága. 

Hagyatékának egy része digitálisan hozzáférhető a Vajdasági Magyar Digitális Archívumban, ahol saját alkotásai és az általa gyűjtött és reprodukált régi fényképek egyaránt elérhetőek. 

A javaslat Kovács Nádi Karolina szövege (Felterjesztés a Magyar Életfa-díjra) alapján készült.