A vajdasági tamburazene nem kizárólag magyar szellemi örökség, de szignifikáns módon beleépült, benne van a magyar hangszeres zenei hagyományban. A legújabb hangszertörténeti kutatások (Király Péter, ...
Míg a XIX. század elején csak ún. szárazmalmok voltak Topolyán, addig a népes település lakosságának állandó problémái voltak a gabona őrlésével. A század második felének adatai alapján tudjuk, hogy négy szélmalom épült a széljárta dombokon a négy égtájon.
Az utolsó topolyai szélmalom építési helyének pontos idejét nem tudjuk, de azt igen, hogy az 1857-es térképen már helyrajzi számmal jelölték a szélmalmot a kishegyesi út feletti dombon (a mai laktanya felett).
A Győri Dömötör-féle szélmalom 1963-ig dolgozott, búzát és végül már csak kukoricát őröltek 8 százalékos vám mellett.
A malom tipikus Pannon-alföldi szélmalom volt, négyszintes, tornyos, felül hajtós, változtatható vitorlával, ami lécezett volt és két kőpárral volt ellátva. 1976-ban a község hozott egy olyan határozatot, hogy a szélmalmot meg kell vásárolni és egy új, látogatható helyre kell telepíteni. 1982-ben ezt a határozatot felelevenítették és a patronáló Žitokombinat és a tervezők munkacsoportja az áttelepítés helyének a topolyai tó és a nemzetközi út közötti dombot jelölte meg. Figyelmes áttelepítéssel 1987. október 16-án, teljesen berendezve, a topolyai szélmalom mint múzeum megnyílt a látogatók előtt.
A Žitokombinat magánosításakor (habár az épület állami védelem alatt áll), a kultúrtörténeti objektum magánkézbe (érdekcsoport) került. Majd másfél évtizede nincs nyitva a látogatók előtt és a további sorsa kérdéses.
Az egykori kamarai birtokfalu, később mezőváros (1806–1870), majd nagyközség, illetve járásközpont újkori történelme alatt több olyan építészeti emléket hoztak létre a település lakosai, amelyek időközben megsemmisültek, de néhányat sikerült megmenteni. Ezek az objektumok ma már Topolya jelképeivé váltak, és talán most már jobban is vigyáznak rájuk.
Harkai Imre: Egy szélmalom kapcsán. Híd, LII. évf. 1988. 4. sz. 494–499. (http://adattar.vmmi.org/cikkek/14127/hid_1988_04_10_harkai.pdf)
A vajdasági tamburazene nem kizárólag magyar szellemi örökség, de szignifikáns módon beleépült, benne van a magyar hangszeres zenei hagyományban. A legújabb hangszertörténeti kutatások (Király Péter, ...
1890-ben az egyik helyi újság, a Zenta és Vidéke arról írt, hogy a várostól néhány kilométerre, nyugatra húzódó Orompart alatti Kerekszék néven ismert sziksós tavat, naponta sokan keresik fel, mivel é ...
A Művelődési egyesület 1977–ben alakult, lelkes helybeli nótafák, citerások és tamburások szólaltatták meg a faluban valaha ismert népdalokat. Az eltelt közel négy évtized során a tagság összetétele k ...