Rakétás télapó

Települési érték

kulturális örökség

2020-04-28

Bemutatás:

„Ha a Télapóra gondolunk, sok minden jut az eszünkbe. Csomagot hoz, a kéményen át érkezik, piros ruhát visel, hosszú fehér szakálla van, bojtos a sapkája, az Északi-sarkról jön, ajándékot hoz… Ezt minden Télapóról el lehet mondani, ám azt, hogy rénszarvas-szán helyett rakétával érkezik, azzal csak mi csókaiak büszkélkedhetünk! A mi gyerekeink találkozhatnak vele az utcákon, követhetik jellegzetes csengőjének hangját, amely messze elhallatszik. Talán már meg is szoktuk, nekünk ez természetes jelenség. Ám, ha jól körbenézünk a nagyvilágban, sehol máshol nem tesznek említést hasonlóról sem, még a világhálón sem. Nekünk jutott az a kiváltság, hogy van egy olyan Télapónk, akit erre teremtettek az égiek.” (Horváth Noémi)

A fönti sorokat a Csókai Krónika (havilap) újságírója 2014-ben írta. Ebben az évben kapott új ruhát – mivel a régit már elnyűtte – a csókaiak Rakétás Télapója. Majd negyven évvel korábban kezdte a télapóskodást Frankó Ferenc a csókai szalámigyár lakatosaként, amikor helyettesítenie kellett Szedlacsek bácsit, a vállalati télapót. Saját elmondása szerint az, hogy rakétával jön, egy gyermek ötlete volt. Eleinte vállán (mint egy hátizsákot) hordozta rakétáját, s minden évben újított rajta valamit, kibővítette valamivel, így később két keréken húzta a többrészes rakétát, majd öt keréken tolt egy egész rakéta-rajt. A rakétáit konzervdobozokból, hulladéklemezekből szerkesztette össze, és  piros-fehér színűre festette. Nagyméretű csengőjét maga készítette, hiszen kitanult szakmája szerint fémöntő volt. Frankó Ferenc legutóbbi lakhelyén, a Belgrád utca 3-ban még mindig megvannak a színesfém-öntéshez szükséges eszközei, berendezései.

Megbeszélés alapján intézményekbe, de családokhoz is szívesen ellátogatott télapóként. Decemberben szinte mindennap hallható volt Csókán a csengője. Ha kellett mikulás, ha kellett télapó volt. Szolgálataiért sehol sem kért pénzt. Ha kapott csomagot, csokoládét, cukorkát, azt továbbajándékozta a gyerekeknek.

Nyaranta félmeztelenül járt, leggyakrabban kerékpáron. Megesett, hogy fölismerték a gyerekek, tapsoltak, ugrándoztak, teli torokból kiáltozták: Itt a télapó! Ferenc ilyenkor befordult a legközelebbi boltba, cukorkát, csokit vett, majd visszatért a gyerekekhez, s örömmel osztotta nekik a csemegét.

Sugárzott belőle a gyermekek és az emberek iránti szeretet. A csókaiak pedig viszonozták szeretetét: fényképezkedtek vele, esetenként meghívták ebédre, nyomtatott naptárokat készítettek a Rakétás Télapó képével.

Nem csak a télapóskodással ajándékozta meg embertársait. Házi öntödéjében rengeteg 10-20 cm nagyságú tárgy mintáját tárolta, ha kedve támadt, ezekből öntött ólom vagy alumínium szobrocskákat azért, hogy ezeket is elajándékozhassa. Szélmalmot adott annak, akiről tudta, hogy a felmenője szélmolnár volt, Lehel vezér kürtös-lovas szobrát ajándékozta a múltunkat tisztelőknek. Néhány éve ólomkatonát dugott a zsebembe.

A csókai Rakétás Télapóra, Frankó Ferencre igazán ráillenek Burkus Valéria Szétosztom magam című versének sorai:

„Tékozló kedvvel, nyitott kézzel adok.

Én adhatok.

(Magamnak úgyis sok vagyok.)”

Indoklás:

Frankó Ferenc az 1980-as évektől haláláig (2018) minden év decemberében egyedülálló, jellegzetes módon örvendeztette meg a csókai gyerekeket Rakétás Télapóként, Mikulásként. Csöngetve járta az utcákat, rakétáit hátán hordva vagy kerekeken húzva, utóbb öt keréken tolva. Ilyet csak a csókaiak láthattak. Számos vállalatban, intézményben rendezett csomagosztáson is részt vett, de mindig volt a köpönyege alatt meglepetésként cukorka, csoki a váratlanul útjába kerülő gyerekek számára.

Reménykedem abban, hogy javaslatom értéktárba vételével újjáéledhet a csókaiak Rakétás Télapója.

Javaslattevő: Kónya Sándor