Sremac, Stevan életműve

Települési érték

kulturális örökség

2024-08-01

Bemutatás:

Sremac, Stevan (1855–1906) kiemelkedő szerb prózaíró. Családja ősei valószínűleg a Čarnojević vezetette népvándorláskor, a 17. században kerültek a Szerémségbe és Bácskán keresztül Zentára. Sremac szülei 1853-ban házasodtak össze, s ebből a házasságból három fiúgyermek született (Stevan, Jovan és Andrej). Elsőként Stevan látta meg a napvilágot Zentán 1855. november 19-én. Az apa szeretett kávéházakba, kocsmákba járni, ahol szerencsejátékon (kockázás) sok pénzt vesztett, ami nagy feszültséget okozott a családban. Édesanyja 24 évesen 1858-ban meghalt, apja Avram pedig 1867-ben, így anyai nagybátyja, Jovan Đordević veszi át a gyermekek neveltetését. Amikor nagybátyját, Jovan Đorđevićot a szerb fejedelem Belgrádba hívja, hogy megalakítsa az ottani szerb Nemzeti Színházat, Đorđević 1868-ban Belgrádba költözik, s magával viszi a három árván maradt Sremac fivért és a nővérét Mártát. Sremac az elemi iskoláit még Zentán, de a gimnáziumot már Belgrádban fejezi be. Nyelvi és történettudományi tanulmányait a belgrádi egyetemen végzi, majd középiskolai tanárként dolgozik a szerbiai Pirot és Niš városában majd visszakerül Belgrádba. Önkéntesként részt vesz a törökök elleni háborúkban (1876-1878) majd Niš városába költözik és tanulmányozza az ottani szerbség kultúráját, életmódját. Viszonylag későn, a harmincas évei elején kezd el irodalommal foglalkozni, s témáit a szerb neves történelmi események és azok hősei ihletik. Első prózáját 1888-ban jelenteti meg az ottani újságokban „zentai” (Senćanin) álnév alatt, majd a következő évben megjelenik első szatirikus elbeszélése. Az igazi irodalmi áttörést 1895-ben éri el az „Ivkova slava” c. elbeszélésével. A nagy siker meghozza kedvét, s ez után sorozatban adja ki műveit (itt eltekintünk ezek felsorolásától). Valójában niši tartózkodása alatt (1879 – 1892) jelennek meg legjelentősebb alkotásai. Ezek közöl említhetjük az Ivkova slava, Pop Ćira i pop Spira, és a Zona Zanfirova c. műveket Ez utóbbit tartják az irodalomkritikusok a legjelentősebb alkotásának. Mint kiemelkedő prózaírót 1906 elején a Szerb Királyi Akadémia tagjává választják, de még akadémiai bemutatkozó beszéde előtt váratlanul elhunyt fertőzés következtében a Niš városához közeli Sokobanján augusztus 12-én. Írásaiban az egészséges humor, a szatíra dominál. Sremac új fejezetet nyitott a realizmus fejlődésében, s kitűnő megfigyelőképességével, jellemábrázolásával jelentősen kitágította az elbeszélő irodalom életábrázolását. A Fő térhez közeli szülőháza ma emlékház, melyet emléktábla jelöl. Az emlékházban megtalálhatók családi vonatkozású iratai, fényképek, kitüntetései és más dokumentumok. Nem messze szülőházától a Tisza parton áll mellszobra, Jelena Jovanović belgrádi szobrász alkotása, melyet 1950-ben állítottak fel. (Korábban, 1928-ban Jovan Pešić belgrádi szobrász készítette el mellszobrát, amit a második világháború alatt eltávolítottak.) Sremac, az elköltözésük után (1868) soha többet nem jött vissza szülővárosába Zentára. Idejét a szerb nép kultúrájának kutatásával töltötte. Öccse Andrej – aki kivándorolt Amerikába – 1894-ben Zentára látogatott és itt kereszteltette meg gyermekeit a szerb templomban. Rendbe hozatta szülei sírját és alapítványt tett a szegény sorsú gyermekek tanulmányi költségeire. Stevan Sremac nem nősült meg, nem alapított családot. Idejét a kutatásai és más aktuálpolitikai események töltötték ki. s liberális felfogása révén pl. rövid idei tagja volt a szabadkőműves páholynak is. Ennek ellenére konzervatív nézeteket vallott sok kérdésben. Síremléke a belgrádi újtemetőben van.

Indoklás:

Stevan Sremac Zentán született 1855-ben, és bár élete nagy részét máshol töltötte, Zentához fűződő kötődése jelentős a családi gyökerei miatt. Szülőháza ma emlékházként működik, amelyet emléktábla jelöl, és mellszobra is megtalálható a Tisza-parton, ami a város elismerését tükrözi.

Sremac kiemelkedő szerb prózaíróként vált ismertté, és írásaiban az egészséges humor, a szatíra dominál. Műveivel, mint például az Ivkova slava, Pop Ćira i pop Spira, és a Zona Zanfirova, jelentősen hozzájárult a szerb irodalom fejlődéséhez, és új fejezetet nyitott a realizmusban.

Annak ellenére, hogy Sremac nem tért vissza Zentára, életműve és öröksége fontos része a zentai közösség történetének. A települési értéktárba való felvétele biztosítaná, hogy Sremac munkássága és öröksége hosszú távon megmaradjon a jövő generációi számára, erősítve a helyi kulturális identitást és ápolva a város történelmi örökségét.