Szentháromság-szobor

Települési érték

kulturális örökség

2018-09-05

Bemutatás:

Míg a Magyar Királyság nyugati részein a XVII–XVIII. században megjelentek a barokk stílusú Szentháromság-szobrok, addig az alföldi és tiszántúli térségben, így tájunkon is csak a XIX. század második felében jelentek meg az ilyen típusú köztéri szobrok.

Topolyán 1872-ben Szatmári János jóvoltából állították fel a Szentháromság-szobrot a város központjában. Ott, ahol az utak kereszteződésében a topolyai polgárok mindenkori gyülekező helye volt: ott volt a piac, a városháza, ott beszélték meg a munkaadók a napszámosokkal az ügyeiket, ott gyülekeztek a választási beszédek meghallgatására és ott találkoztak egymással ügyes-bajos ügyeik intézésekor. A szobor a város középpontját képezte.

A Szentháromság-szobor sértetlenül vészelte át a XX. század viharos első felét, azonban az 1950-es évek közepén a városközpont átépítésének következtében a helyi hatalom eltávolíttatta addigi helyéről. Az egyház képviselőivel úgy egyeztek meg, hogy a Kálváriára szállítják. Miután ez megtörtént, ugyanazon éj folyamán valakik (bizonyára megrendelésre) szétverték és megcsonkították. Darabjai évekig ott hevertek a Kálvária-dombon.

Indoklás:

A fél évszázadnyi elfeledettség után a szobrot 2010-ben egy helyi civil szervezet kezdeményezésére restaurálták és újra felállították város szívében, az eredeti helyétől nem messze egy másik szakrális objektummal együtt. Bár mindez már nem ugyanaz, ami egykor volt, de a szobor mégiscsak újból áll, amellyel „sikerült visszaadni Topolya lelkének egy morzsáját”.

Javaslattevő: Cservenák Pál