Tréfás történetek gyűjteménye

Települési érték

kulturális örökség

2020-05-11

Bemutatás:

E tréfás történetek az elmúlt évszázad Egyházaskérének lakosai hétköznapi életében hangzottak el, ismétlődtek és variálódtak különböző munkatevékenységek végzése során, italozások, beszélgetések és családi összejövetelek alkalmával. Újabban nosztalgikus visszaemlékezések formájában generációs találkozók, véletlenszerű találkozási alkalmak és mindinkább az elköltözött, Szabadkán élő egyházaskériek összejövetelei során kerülnek szóba.

2018-ban egy kiadványban gyűjtötték csokorba e tréfás történeteket. A gyűjtemény összeállításánál a helyi lakosság által ismert és „viccesnek” tartott történetek élveztek prioritást, amelyek, habár eredeti környezetükből kiemelve veszítettek nevettetői funkciójukból, szórakoztatóak és emlékezet-előhívó funkcióval bírnak. 2018-ban jelent meg az Egyházaskér a szívünkben, Tréfás történetgyűjtemény Egyházaskérről című kiadvány az Ötágú Síp Kulturális Egyesület támogatásával. A kötet az ismeretterjesztés szándékával került közreadásra a szegedi és ősszegedi kitelepülők leszármazottainak mulattatására, továbbá az egyházaskériek és a messzire került valamikori egyházaskériek helyi emlékezetének megörökítésére és az elhomályosult történetkockák felelevenítésére. A kötet, amely egy sorozat, az Arankaközi füzetek első száma, a tréfás történetek lejegyzőinek, kézirataik felajánlásával és szerkesztésre bocsájtásával jelenhetett meg. Az Egyházaskéren játszódó vagy a helyiekkel történt esetek mellett olyan történetek is a gyűjtemény részei, amelyek a szomszédos falvakban történtek meg, de olyanok is, amelyeket a történetmondók és lejegyzők az olvasmányélményeik, televíziós élményeik alapján konstruáltak. E 2018-ban megjelent összeállítás két lelkes egyházaskéri gyűjtő, Fehér Mária és Kószó Ferenc történeteiből közöl válogatást

Kószó Ferenc mezőgazdasági szakmunkás és Egyházaskér elöljáróinak egyike volt a titói Jugoszláviában. Költeményeket ír és emlékversgyűjteménnyel is rendelkezik. 2000-ben döntött úgy, megírja visszaemlékezéseit. Kéziratos füzetében így indokolja szándékát: „Mostan 2000-et írnak. Visszaemlékezem az elmúlt 56 évre, múltamra. Eldöntöttem, hogy írásban leírom visszaemlékezésemet. Szeretném, hogy utódjaim is valaha megismerjék az életem múltját. A létezésem múltja így telt el, leírom. Munkásságom, iskolám, gyerekkorom. Születésemtől kezdve. Egészségem, felfogásom, tapasztalatom, munkájim, természetismeretem, emberismeretem, filozófijám, nem utolsó sorban véleményem a múltal és a jövővel kapcsolatban. Minden a legrövidebben, de annál igazabban.”

Fehér Mária hivatalnoki, anyakönyvezeti munkatevékenysége alatt kezdett a tréfás történetek, nóták és népdalok lejegyzésébe. Gyűjteménye néhány darabját az 1999-es kiadású egyházaskéri monográfiában tette közzé Verbicai csalimesék, szólások címmel. 2012-ben szervezett gyűjtést folytatott tizenöt egyházaskéri történetmondónál, azóta pedig kiszélesítette gyűjtötevékenységét és online felületen is jegyez, másol, elsősorban az Egyházaskér a szívünkben című nosztalgikus Facebook-csoport egyházaskéri és elszármazott tagjai körében. Lássunk egy tréfás történetet:

Ez a szólás szorosan kapcsolódik Bicók Gergő (1869-1958) bácsi nevéhez. Több csalimeséjét ma is emlegetik falunkban. Elment egyszer Kanizsamonostorra a búcsúba. Nyár volt, Illés napja. Hazafelé jövet nagy vihar támadt. Megállt a kocsmánál és azt mesélte:

- Úgy hajtottam a lovakat, hogy az eső mindig csak a kocsi sarogjáját verte!

Amikor hazaért büszkén kérdezte feleségét:

- Látod-é hékám? Mög sé áztam!

Felesége persze nem így látta:

- Dehogynem! Jó elázott Kend, csak nem kivűrű, hanem belűrű! (Elmondó: Tóth Antal. Gyűjtő-elbeszélő: Fehér Mária)

Indoklás:

Évtizedek múltak, tréfálkoztunk, röhögtünk. Emberek vettek körül, kiknek lelke élettől volt vidám, kik megtalálták az ellenszert minden bajra, csak egy mosoly kellett hozzá, egy valós vagy kikarikírozott rövid történet, amelynek emléke maradandó. Ezt tanulták elődeiktől, ezt hallották az idősebbektől, mert csak így lehetett egymást jobban megismerni, talpon maradni, a sok gond, baj, a kisebbségi lét nehézségei mellett. Mindez segítséget nyújtott az itt lakóknak, önmaguk, magyarságuk, szülőföldjük tudatos vállalásához, egy egészséges öntudat kifejlődéséhez, amely nem szégyelli múltját, de gyökereiből táplálkozva a jövő felé tekint. Én meg jegyzeteltem, begyűjtöttem mindent és így lett a nevettetők mosolya a falu szívverése, Egyházaskér a szívünkben.

Javaslattevő: Fehér Mária