Zenta ártézi kútjai

Települési érték

természeti környezet

2024-07-31


Bemutatás:


A közel harminc ártézi kútból, melyeket a XIX. század végén és a XX. század elején fúrtak a város területén, ma már egy sem működik. Az ártézi kutak részben elapadtak, részben eltömődtek, ugyanis nem gondoskodtak a folyamatos tisztításukról. A folyamat a városi vízvezetékhálózat kiépítésével párhuzamosan történt, az 1960-as évek második felében. Ahogy bővült a városi hálózat, úgy „apadtak el” az ártézi kutak…

A kutak mindenkori jelentőségére utal, hogy Zentán több utcát is elneveztek róluk, mint pl. a Nagykút, illetve az Újkút utcák. Előbbi a mai ŽarkoZrenjanin, az utóbbi pedig a Posta utca egy szakasza volt, de a nevüket még az ártézi kutak fúrása előtt, az 1870-es években kapták.

Említést érdemel még a várostól északra fekvő Népkertben, a 33x15 méteres úszómedence, amelynek megépítéséről még 1943-ban határoztak, s a Zentai Atlétikai Klub, 1944 áprilisában ki is írta a földmunkákra a pályázatot, de 1944 őszén, a háborús front közeledtével a munkálatok abbamaradtak. Majd csak az 1950-es évek elején láttak hozzá ismét a munkálatok folytatásához, illetve a medence kiépítéséhez, amely 1951. augusztus 24-én nyílt meg, s azóta egyaránt használja a lakosság rekreációs célokra, illetve a zentai úszó- és vízilabda klub sportcélokra. (Egyébként ez volt akkor Szerbiában a belgrádi után a második nyílt terű fürdő- és úszómedence.)

A legjelentősebb és ma is működő ártézi kutat a Népkertben 1972-ben fúrták, mely 335 m mély és 400 liter vizet ad percenként, kifolyóvize pedig 29 Celsius fok. Vizét az 1953-ban megépült medencébe, illetve egy másik kisebb, zárt medencébe vezették, amely télen is működik. Az úszók és vízilabdázók az edzéseiket itt tartják. A kút vízét balneológiai vizsgálatoknak nem vetették alá, vegyi analízis viszont készült, az alábbi értékekkel:

 

Száraz maradék:         927 mg/l

Ammónia:                   7,3 mg/l

Kloridok:                    71,0 mg/l

Vas összesen:              0,6 mg/l

KMnO2:                     41.2 mg/l

Keménység:                4,7 dH

Ph érték:                     8,0

Szulfátok SO4:           44.2 mg/l

 

A kút működésének beindulásával párhuzamosan a polgárok köréből is sokan lejártak a Népkertbe a jó minőségű és „puha” ártézi ivóvízért. Az ártézi vízhez csak úgy volt lehetőségük hozzájutni, ha a medencébe ömlő vízből merítettek, ez azonban zavarta az úszóedzéseket. Az 1990-es évek vége felé a kútból, amely a medencét táplálta, egy vékonyabb csövön a vizet kivezették a kerítésen kívülre, azaz a medence területén kívülre, hogy a polgárok is szabadon hozzájuthassanak az ártézi vízhez.

Ez a népkerti kút manapság az egyetlen működő ártézi kútja a városnak, s közkedvelt a lakosság körében, ugyanis sokan onnan látják el magukat ivóvízzel.

2010-ben a Népkert északkeleti részén ismét fúrtak egy közel 1000 m mély kutat, amely egy leendő termálfürdő szükségleteit látta volna el. Ennek kifolyóvize 49-50 Celsius fok meleg volt. A gyógyfürdő azonban nem épült fel, a kutat pedig egyelőre lezárták. Vizének összetétele hasonló az 1972-ben fúrt népkerti ártézi kútéhoz.

Habár a város területén kívül esik, de fontos megemlíteni, hiszen a zentai ártézi kutak sorába tartozik, a településtől néhány km-re északra – az egykori kedvelt kirándulóhely – a Keresztes-erdő területén lévő ártézi kutat. A kút állatitatóval ellátott, így a környékben élő és jószágokat nevelő/őrző gazdák/pásztorok gyakran jártak oda itatni.

Indoklás:


Zentán és környékén egykor harminc ártézi kút működött, melyből következik, hogy igen nagy igény volt az ilyen kutakra. A XIX. század végi és a XX. század eleji kútfúrásoktól egészen a 60-as évek végéig jelentős szerepet töltöttek be a zentaiak életében, mivel a víz, mint tudjuk létszükséglet embernek, állatnak, növénynek egyaránt. A város lakói saját vízigényük kielégítésére és jószágaik itatására is használták az ártézi kutak vizét, ugyanis a vízvezetékhálózat csak az 1960-as évek második felében került kiépítésre. Néhány kút még a későbbi időszakokban is működött, amelyek az itt élők számára folyamatosan kiapadhatatlan forrásai voltak az egészséges ivóvíznek és előszeretettel látogatták azokat.

Kapcsolat az értékhez:


Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete

Fő tér 1.

Zenta, +381/(0)24/817-818

Források listája:

Valkay Zoltán: Zenta építészete. Forum kiadó, Újvidék, 2002.

Guelmino János: Zenta és környékének állatvilága I. Gerinces állatok. Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1991.

Tari László helytörténeti-kutató összefoglalása alapján

2020-04-17

kulturális örökség | Csóka


A csókai római katolikus templom a Marczibányi földbirtokos család áldozatkészségének köszönhetően 1803—1809 között épült, majd 1813-ban Kőszeghy László temesvári püspök a Szentháromság tiszteletére s ...

2020-02-11

épített környezet | Kispiac


Szalatornya a martonosi szállásokkal, Ostorak és Kőröspart nevekkel jelölt vidékekkel kerül együtt említésre a 19-20. században, a tanyavilág további gyarapodásával. Itt jelenik meg az első iskola is, ...

2016-01-31

kulturális örökség | Lukácsfalva


Kisboldogasszony ünnepén, Lukácsfalva templombúcsúja keretében már hagyománnyá nőtte ki magát a közkedvelt rendezvény, a Paradicsomnap, amelyet eddig tizenegy alkalommal szervezett meg a helyi Fehér t ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával