Zentai Művésztelep

Települési érték

kulturális örökség

2019-01-23

Bemutatás:

A zentai Művésztelep 1952 nyarán alakult Ács József festőművész ötlete alapján, aki Tripolszky Géza múzeumigazgató személyében lelkes társat talált ötlete megvalósításához, amelynek sikeréhez nem kevésbé járult hozzá az akkori városvezetés támogató hozzáállása.

Ács József festő és Tripolszky Géza múzeumigazgató néhány festőt hívtak meg Zentára 1952 júliusában. A következő hónapban újabb festők érkeztek, és a szabadtéren, az utcán, illetve többnyire a Tisza-parton megfestett képekből augusztus elején egy képbemutatót szerveztek, amelyen a festők elbeszélgettek az érdeklődőkkel, akik kérdéseket is feltehettek a művészeknek.

Ez a bemutató annyira sikeres volt, hogy szeptemberben kiállítást nyitottak a nyáron itt alkotott képekből, amely kizárólag zentai motívumokról, házakról, utcákról és más jellegzetes épületekről megfestett képekből állt (leggyakrabban a legjellegzetesebb zentai táj, a Tisza-part volt megfestve: 58 képből 36 a folyót vagy partszakaszát ábrázolta).

Ez volt Jugoszlávia első művésztelepe. Alapítói és első résztvevői: Ács József, Boschán György, Milan Konjović, Stevan Maksimović, Milivoj Nikolajević és Sáfrány Imre, vezetője pedig Tripolszky Géza lett, aki 1970-ig állt a Művésztelep élén.

A zentai kezdeményezés hamar visszhangra talált vidékünkön, s 1953-ban Topolyán, 1954-ben pedig Becsén is megalakult a művésztelep.

1957-ben öt éves fennállását ünnepelte a zentai Művésztelep. Az ünnepi alkalomra 25 művész alkotásait állították ki. Korábban alig láthatott a város lakossága ilyen színvonalas kiállítást. Nagyszámű közönség jelent meg az új kiállítási teremben, amelyet az előző évben nyitottak meg.

Az 1960-as évek elején a Nemanja utcában, közel az Alsó Tisza-parthoz, egy házat vettek meg a Művésztelep céljaira, melyben kemence, konyha és régi bútorokból hangulatos berendezés szolgálta az ideérkező és itt munkálkodó vendégművészeket. Korábban, közel tíz évig a Városi fürdő szállásán (ma a Kommunális vállalat épülete) laktak a művészek. Ezzel jobb munkakörülmények és feltételek teremtődtek meg a vendégek számára. A vendégművészek általában egy-vagy több megfestett képet itt hagytak – ez volt a fizetség a művésztelepi ellátásért és szállásért.

1962-ben tízéves lett a művésztelep, s a nyár folyamán nyílt meg az első kiállítás a fiatal festők képeiből (a művésztelep nagyon sok fiatal festőt karolt fel: Benes József, Deák Ferenc, Markulik József, Faragó Endre, Kapitány László, Mojak Petar és Szilágyi Gábor). A tízéves évfordulót ünnepi tanácskozással, új programpontok elfogadásával és nagyszabású képkiállítással tették emlékezetessé: 100 képet állítottak ki a kiállítási teremben és a színházteremben. A látogatók száma 16 553 volt.

Ugyancsak Ács József kezdeményezte 1966-ban az első tiszai akvarell-festést, melynek képeiből többet is kisorsoltak az érdeklődőknek (az akvarellfestés ezután hagyományossá vált). A festők munkáját mindig is nagy érdeklődés kísérte, s ilyenkor a város apraja-nagyja a Tisza-parton volt, amíg a művészek dolgoztak.

1968-ban a művésztelepi találkozón már írók is résztvettek. Az írókkal való kapcsolattartás továbbra is folytatódott. 1969-ben megrendezték a Kép és vers című kiállítást, amely a két művészeti ág összekapcsolódásának eredményeit mutatta be.

Tripolszky Géza 1970-ig vezetette a Művésztelepet, amelynek több évtizedes sikeres és tartalmas működése nagy befolyást gyakorolt a város képzőművészeti életére, s nem kis szerepe volt abban, hogy 1972-től a múzeumban megnyílt az állandó képtár.

A művésztelep évről évre neves művészeket látott vendégül, s találkozóin hazai és külföldi művészek, valamint képzőművészeti kritikusok, irodalmárok, fotó- és filmművészek stb. is részt vesznek. A telep évente csoportos kiállítást rendez, amelyről katalógus is megjelenik. A művésztelep adminisztratív és műszaki ügyeit a Zentai Városi Múzeum intézi, melynek keretébe tartozik a művésztelep Képtára is. A telep szoros kapcsolatban áll a hódmezővásárhelyi Művészteleppel.

Az 1990-es években a művésztelep addig folyamatos működése a mélyreható társadalmi változások, a balkáni háborúk és politikai behatások miatt visszaesett, s sokat veszített eredeti fényéből és lendületéből, de ennek ellenére tovább él és új utakat keres a képzőművészet világában. Az utóbbi évek, évtizedek alatt, előbb Kovačev–Ninkov Olga, majd Mezei Erzsébet vette át a Művésztelep vezetését, s irányítja mind a mai napig.

Javaslattevők:

• A Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói (Zyntha csapat) és Kormányos Katona Gyöngyi felkészítő pedagógus
• Tari László helytörténész

Indoklás:

A Zentai Művésztelep 1952-es megalakulásakor Jugoszlávia első művésztelepe volt, és azóta is – már 6 évtizede – minden évben lehetőséget ad a térség magyar és más nemzetiségű művészeinek a találkozásra, a közös alkotásra,  művészi párbeszédre.

Az alapító művészek a művésztelep zentai megalakulását azzal indokolták, hogya város „kolorisztikusabbnak”, témákban és festőiségben gazdagabbnak tűnt sok más vajdasági városnál. Kacskaringós utcái, szabálytalan terei, a rakpart gesztenyefái és a Tisza folyó száz évig is elegendő témát szolgáltat a művészek számára.

Herceg János a Híd folyóiratban így írt a Művésztelepről: „Talán valóban arra az útra léptek ezek a festők ott Zentán, amely idővel nem csupán tematikailag, hanem karakterekben is egységes közösség felé viszi képzőművészetünket. Talán éppen Zentán alakul ki idővel egy sajátos vajdasági festészet, amelyről eddig sajnos nem beszélhettünk.”

Neves íróink is elmondják, hogy a művésztelep valami olyan plusz dolgot adott és ad a vajdasági embereknek, azon belül pedig a magyarságnak, ami érdemessé teszi a Zentai Művésztelepet arra, hogy felvételt nyerjen a nemzeti értékeink közé.

Kapcsolat az értékhez:

Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ

Zentai Városi Múzeum

Fő tér 5.

024811348