Az adai betlehemes játék

Települési érték

kulturális örökség

2023-10-19

Bemutatás:

A betlehemezés a leginkább elterjedt és legnépszerűbb dramatikus énekes népszokásunk, melynek gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Tájegységek szerint pedig négy nagy típusba sorolhatjuk betlehemes játékainkat: erdélyi, alföldi, dunántúli és felvidéki.

Az adai betlehemes játékot az alföldi típushoz sorolhatjuk. Erre a változatra a tréfás szójátékok, rögtönzésszerű, komolytalan jelenetek egymásutánja jellemző, középpontjában pedig a nevetséges, nagyothalló, öreg pásztor áll, akit a többiek szívesen kifiguráznak. A vidám mókázás és az adományokra való folytonos célozgatás mellett olykor némi erotika is felbukkan ezekben a betlehemesekben.

A Vadvirág Hagyományápoló Kör tagjai 1992-ben gyűjtötték fel a helybéli betlehemes játékot az idősebb lakosoktól. Az ezt követő évben a „vadvirágos” gyerekek már meg is kezdték a betlehemezést a településen. 1996-ban Bartók Ildikó gyűjtötte fel azt a változatot, amelyet a mai napig is játszanak az egyesület fiataljai. Ezt a variánst Bodor Anikó, Kónya Sándor és Resócki Rolland kutatta tovább, egészítette ki és pontosította Molnár Antal, Uram Márton és Lakatos Sándor elmondásai alapján, akik gyerekkorukban maguk is játszották a betlehemes játékot, és jól ismerték az adai népszokásokat.

Lakatos Sándor adai lakos az utolsók közé tartozott, aki még fiatal korában járt betlehemezni. Adán 5-6 betlehemes csoport járt egyidőben, ebből három Ada úgynevezett gunarasi városrészében. Minden társaságnak megvolt a maga területe, amelyen előadhatta saját betlehemes játékát. 1945-ben, a partizán és szovjet seregek megszállását követően két évre megszakadt a betlehemezés a településen, majd újraindulásukat követően, már csak 2-3 betlehemes csoport folytatta a tradíciót. Advent első vasárnapján kezdték a betlehemezést és december huszonharmadikán fejezték be.

Minden év novemberében elkezdték gyakorolni a szövegeket és összepróbálni a teljes játékot. Főként a szereplők gyakori változása miatt volt erre szükség. A helyi Benák-féle kocsma raktárában készültek az idősebbek felügyelete alatt, akik többször is hangsúlyozták számukra, hogy ne színészkedjenek, hanem úgy adják elő a szövegüket és a játékukat, mint az igazi juhászok. Az adatközlő emlékszik olyan társulásokra, amelyekben lányok is szerepeltek, ám az övékében az angyalok szerepét is fiúk töltötték be. Volt egy káplár és három pásztor: Darida, Jakab és az Öreg, valamint két angyal, akik a betlehemet vitték.

A káplárnak nem volt különösebb öltözéke a fején lévő hegyes, 30-40 centiméter magas, fehér csákóján kívül, amelynek a széle csillogó, díszes papírral volt betekerve. Kezében pedig egy fakardot tartott. A pásztorok subát hordtak vagy bundát a szőrösebb felével kifelé fordítva, arcukra szakáll volt készítve, fejükön pedig kiütött tetejű subasapkát hordtak. Botjaikra lánc, vagy valamiféle csörgő alkalmatosság volt erősítve. Az angyalok, a káplárhoz hasonlóan különösebb öltözéket nem viseltek. A szárnyat, melyet viseltek, vastagabb papírból készítették, amely fa szerkezetre volt szögezve, és fényes papír volt rá rögzítve. Fejükön koszorú volt, amit az utcán nem viseltek, csak akkor tették fel, mielőtt a házba léptek volna.

Minden csoport kissé eltérő módon játszotta a saját betlehemes játékát, ami a többféle felgyűjtött változaton is tükröződik. Sándor bácsiék változata a következőképpen zajlott. Az ablakon bekiabáltak, hogy „Beengedik-e a betlehemeseket?” Ha igent mondtak a háziak, akkor a káplár ment be elsőnek. Az udvarról hívta be a szereplőket a szobába, elsőként sorban a három pásztort. A káplár középen állt, a pásztorok pedig körülötte jártak körbe bal menetirányban, a Nap járásával megegyezően. A káplár kezdte az éneket, majd csatlakoztak a többiek. Az angyalok a betlehemmel akkor jöttek be, amikor már a pásztorok „elaludtak”. A gazda gyújtotta meg a gyertyát a betlehemben. Sándor bácsi főként a káplár szerepét töltötte be, és ebből kifolyólag ő volt a felelős a különböző ajándékok megőrzéséért, amelyet a háziak adtak a betlehemeseknek.

Lakatos Sándor édesapja saját kezűleg készítette azt a templomot, amivel ők járták a betlehemet. Lécekből szögezte össze, vastag papírral vonta be, a befestését pedig édesanyja végezte. A templom belsejébe egy gyertya és néhány fából készült és festett figura került: Szűz Mária, Szent József és a kis Jézus jászolban. Ebbe a betlehembe nem kerültek állatfigurák. Ezt a templomot jelenleg is használják az adai Aranykapu Művelődési Egyesület tagjai minden betlehemezés alkalmával.

A szokás elhagyását végül főként a kommunista ideológia terjedése okozta, amely már a gyerekek világában is éreztette hatását: az ideológiailag elkötelezett szülők gyerekei szétverték a betlehemes csoportok betlehemjeit.

Ahány csoport játszotta Adán a betlehemes játékot, annyi változatban történt az előadás, de a fő szerkezet és a szöveg szinte megegyezett. Egyik variációban például a káplár keltegeti a pásztorokat, míg a másikban egymástól kérdezték, hogy ki és mit álmodott. Előfordult, hogy az angyalok mentek be a pásztorok előtt a házba, és volt, amikor ez a jelenet fordítva történt. Néha lányok töltötték be az angyalok szerepét, néha legények. A kutatások azt is felszínre hozták, hogy vannak a játékban olyan elemek, amelyeket már az idősebbek is használtak, és beleépült az általunk ismert változatba.

A korábbiakban már tárgyaltuk, hogy maga a felkészülési folyamat, a szereplők betanítása, illetve a játék bemutatása miként is történt a múlt század közepén. Ennek fő oka az, hogy az egyesületek mind a mai napig hasonló módszerrel, öltözettel és meghatározó gondolatokkal adják át generációról generációra ennek a tradícióját. Ez a hosszú idő lehetőséget biztosít arra, hogy a betlehemes minden évben egyre kiforrottabbá váljon – megmaradva a legkorábbi hiteles változat eredetiségénél.

Javaslattevő: Resócki Rolland néprajzkutató

Indoklás:

Az adai Aranykapu Művelődési Egyesület és a Vadvirág Hagyományápoló Kör fiataljai jelenleg is igyekeznek megőrizni és tovább éltetni ezt a népszokást. Mindkét egyesület évről évre újra feleleveníti a betlehemezés emlékét a település utcáit és a családok otthonait járva.  Mind a szereplők, mind pedig azok, akik befogadják a betlehemezőket nagy izgalommal várják az adventi időszakot.

Összességében elmondhatjuk, hogy a helybeliek egy Kárpát-medence-szerte általánosan ismert népszokást mutatnak be minden évben, ám teszik ezt úgy, hogy nem más vidékek betlehemes játékát dolgozzák fel, hanem az általuk helyben gyűjtött és jól ismert típusra fektetik a hangsúlyt. Ennek visszatanítása és újbóli használatba vétele immár szervezeti keretek között zajlik, azonban maga a szokás mondhatni teljesen régi funkciójában, régi keretei között születik újjá (gondoljunk itt a betlehemes gyerekek házról házra járására). Ez alól csak a színpadon előadott betlehemes játék képez kivételt, amely azonban szintén lehetőséget ad a szokás rekonstruálására.

Kapcsolat az értékhez:

Aranykapu Művelődési Egyesület
sotieva@gmail.com

Vadvirág Hagyományápoló Kör
vadviraghk@gmail.com

Resócki Rolland
roske.ada@gmail.com