A Tisza mente

Külhoni érték

természeti környezet

2017-04-04


Bemutatás:


A Tisza, síkvidékünk nagy folyója, Vajdaságon 151 km hosszúságban folyik keresztül, míg Zalánkeménnél a Dunába nem torkollik.

Folyása meghatározza a partján létrejött települések elhelyezkedését, hiszen a folyó nem csak életet ad, de medréből kilépve rombolni is tud. Az átkelésre alkalmas helyeken általában rév, a rév mellett pedig település jött létre. A tiszai hidak megépülése előtt csak csónakkal vagy komppal tudtak átkelni a túlpartra, de a kompon való közlekedés és a révészkedés mint foglalkozás ma sem vesztette el teljesen jelentőségét. A vasúthálózat kiépülése előtt a kereskedelemben a vízi közlekedés játszott legnagyobb szerepet: dereglyéken szállították a sót, a búzát, a bort és egyéb árukat. Az Erdélyben és a Felvidéken kitermelt faanyagot tutajokba kötve úsztatták le vidékünkig, hogy épületfaként vagy épp a napsugaras deszkaoromzatok alapanyagaként használják fel. Így válhattak a Tisza parti mezővárosok, mint Óbecse, Zenta, Magyarkanizsa a 19. század végén a fában szegény vidék faipari központjaivá.

A folyószabályozás előtt az a mondás járta, hogy a Tiszában több a hal, mint a víz. A középkorban az árterületeken halastavakat létesítettek, melyeket a Tisza minden áradáskor friss vízzel töltött meg, és amelyek nagyban hozzájárultak a halbőséghez, hiszen kiváló szaporodó helyet biztosítottak a halaknak. Még a 19. században is csak Zentán ötszázan éltek meg a halászatból. A régi halászoknak, akik a maguk készítette eszközökkel dolgoztak, rendkívül jól kellett ismerniük a természetet, a folyót és a halakat, hogy sikerrel halászhassanak. Változatos eszközkészletüket a zentai Városi Múzeum gazdag néprajzi kiállítása mutatja be.

A Tisza azonban nem csak halat adott az itt élőknek. A Tisza vizét hajdanában ivóvízként és főzésre is használták. Az emberek a Tiszában fürdőzve tisztálkodtak és jószágaikat is megúsztatták, megfürdették az erre kijelölt partszakaszokon. Az asszonyok a folyóban mostak. A feldolgozásra váró gyapjút szintén a Tiszában mosták, illetve a kendert itt áztatták. Az ártér termékeny talaja dús legelőket nyújtott a jószágoknak. Az itt növő gyékényből és fűzfavesszőből kosarakat és más használati eszközöket készítettek, a nádat pedig tetőfedésre használták. A folyószabályozás azonban jelentős területeket hódított el a Tiszától, így az ártéren való gyűjtögetést és egyéb apróbb haszonvételeket egy intenzívebb gazdálkodási forma szorította háttérbe. Az ármentesített réteken gyakran faiskolákat, fatenyészeteket, veteményeseket, gyümölcsösöket, esetenként közparkokat hoztak létre. Szintén a szabályozás által jött létre a Bácsföldvár és Csúrog közt elterülő Gyöngysziget. A Tisza és a Holt-Tisza által körülvett, homokos talajú, speciális mikroklímájú terület az Észak-Afrikából származó krokán muskotály szőlőfajta egyedüli európai termőhelye.

Bár a nagymértékű szabályozás, az árterület minimálisra csökkentése és a duzzasztógátak sok kárt tettek a Tisza eredeti flórájában és faunájában, a Tisza mente természeti értékei napjainkban is figyelemre méltóak. Vajdaság erdőinek nagy része például a folyók mentén húzódó árterekben található. A tiszavirág Európa legnagyobb kérészfaja a folyómeder agyagos, iszaplerakódástól megkímélt szakaszain tud megélni. A tiszavirágzás, a kérészek évenkénti, néhány órán át tartó rajzása páratlan természeti tünemény, melyet az itteni lakosság nagy érdeklődéssel követ.

Javaslattevő: Hulló István biológus

Previous Next

Indoklás:


A Tisza, melyet általában a legmagyarabb folyónak tartunk, Vajdaságnak is a legmagyarabb részén, a magyarok által legnagyobb arányban lakott területen folyik. Nagy szerepet tölt be az itt élők életében, a múltban pedig még inkább meghatározta az emberek teljes életmódját: élelmet adott, foglalkozást biztosított, megihlette a népköltészetet, éltette a hagyományokat, örök témát ad a művészeteknek. Nem hiába mondogatják végig a folyó mentén: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.

 

Források listája:

Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. 2000/9-10. sz. ("A város, amelyben élek, folyó mellett fekszik" - tematikus szám)

Bellon Tibor: A Tisza néprajza. Ártéri gazdálkodás a tiszai Alföldön. Budapest, 2003.

Nagy Abonyi Ágnes: A zentai Városi Múzeum állandó néprajzi kiállítása. Zenta, 2004.

Tripolsky Géza: Város, folyó, emberek. Zenta, 1998.

2016-01-29

kulturális örökség | Óbecse


Beretka család, Blazsanik Sándor zenekara és Rabóckai János bandája. Ők mind Óbecse múlt századból ránk maradt zenei hagyatékának jelentős, ám nem egyedüli képviselői. Óbecsét a 1900-as években a zene ...

2016-03-09

kulturális örökség


A zentai csata (1697. szeptember 11.) a törökellenes felszabadító háború egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győze ...

2016-04-12

épített környezet | Törökfalu


A kereszt a pogány világban szégyent, a bűnösök megbüntetését, a halál ítéletét jelentette, melyre elborzadva néztek az emberek. Jézus keresztre feszítése óta azonban a keresztény hívők számára a megv ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával