A doroszlói szüretbál

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-01-29


Bemutatás:


Doroszló, a nyugat-bácskai, zömében magyarok lakta, viseletéről ismert település éves közösségi eseményeinek sorában kiemelkedő szerepet tölt be a helyiek által szüretbálnak nevezett esemény. Minden olyan elemet tartalmaz, amely által a doroszlóiak a saját identitásukat alakították és a maguk megítélése szerint az önmeghatározás sarkalatos pontja. Az ünnepség időzítése – a régebben még tekintélyes mennyiségben előforduló szőlőskertekben történt szüret egyenes következménye mellett – más értelmezést is nyerhet: miután a helyben szervezett „bajkúti” búcsú a délvidéki katolikus magyarság középkor óta legnagyobb fontossággal bíró szakrális közösségi eseménye, úgy a búcsút követő három héten belül megrendezett szüretbál akár a búcsú profanizált feloldásának is tekinthető.

A szüretbál – miként azt a helyiek nevezik – helyi hagyományokként számon tartott, a környező magyar településektől és a más nemzetiségű településektől is egyszerre megkülönböztető hagyományos és új szokás elemét és jegyét magába foglalja, mely alapján a XX. századi Doroszló önmagát definiálta és identifikálta.

Az szüretbál ezért – a szüreti bálok, mulatságok általánosan leírt elemei mellett – a közösségi identifikáció elemét, a doroszlói viseletet, illetve az anyaországi Bokréta Mozgalom kétségtelen hatása alatt a XX. század harmincas éveiben kialakuló Gyöngyösbokréta fellépéseire megőrzött „hagyományos” táncait is tartalmazza. Ezek nélkül a szüretbál nem lenne több és más, mint bármely bortermő vidék őszi betakarítási ünnepe. Amik észrevehetően és érezhetően más jelleget biztosítanak a szüretbálnak, azok az elemek helyi változatai.

A szüretbálat megelőzi a felvonulás az elmondottak alapján a korábbi, Gyöngyösbokréta-csoport által is preferált kommunikációs útvonalon, az útvonalakon található megállókon, csomópontokon pedig rövid szünetet tartanak. A megállókon a hagyományos táncokat, tánclépéseket mutatják be kedvcsinálóként és azok kedvéért, akik hajlott korukra való tekintettel bizonyosan nem vesznek majd részt az esti mulatságon: a rezesbanda által megkezdett dallamnak megfelelő táncot járják. A táncosok (táncolók) a doroszlói utcákat lovas kocsikkal járják kettős hagyomány előtt tisztelegve: egyrészt az első, néhány nyugat-bácskai település közösen megszervezett lovasbandériumainak emlékét idézik meg, másrészt a hagyományok rögzítésére is törekednek. A szüretbál előzetesének újabb eleme a szüretbál bírójának (házigazdájának) házánál szervezett megvendégelés, amikor sütemények és italok kerülnek a vendégek, tehát a táncosok elé.

A doroszlói művelődési otthonban tartott szüretbál első részében a Gyöngyösbokrétán korábbi években bemutatott koreográfiákat adják elő korosztályonként: először a legkisebbek táncolják el a „galambház” nevű táncukat, majd a szemlékre betanult, idősebb korosztály által előadott táncrend következik. A hivatalos rész után a „hagyományos” csősztánc veszi kezdetét. Ennek végén hangzik el az a felkiáltás a bíró szájából, amely a mennyezetre erősített, lécekre felaggatott cukorkák, szőlőfürtök, apróbb ajándékok elcsenésének kezdetét jelzi.

A „szőlőlopás” folyamán a szőlőcsőszök igyekeznek a tolvajt tetten érni: akit nyakon csípnek, azt a bíró díszhelye mellett kialakított „áristomba” zárják. Innen csak váltságdíjjal lehet szabadulni: ezt a családtagok, a fogoly kedvese fizeti ki. Az így összegyűjtött pénzt a művelődési otthon fenntartására fordítják.

A szüretbálnak két olyan eleme figyelhető meg, melyek a helyi jelleget erősítik: az elsőként tárgyalt elemegyüttes a viselet, a másik pedig a Gyöngyösbokréta és a Bokréta Mozgalom hatása és helyi változata, amelyek együttesen hatottak a közösségi ünnep jellegére és ezzel együtt a szüretbálra is.

Javaslattevő: Dr. Papp Árpád néprajzkutató, kulturális antropológus

Indoklás:


Miután a doroszlói viselet, tánchagyományok egy bizonyos értelemben az „aranykor ideáját” rögzítik, így a hagyományoktól való teljes elfordulással egyidőben – és legalább annyira tömegesen – figyelhető meg a nyilvános és látványos, olykor igen csillogó ragaszkodás is: ez a szüretbál mellett az „ünnepi” viseletben figyelhető meg, amely a hamincas években alakult ki. A szüretbál az az ünnep, amikor a település lakosai éves rendszerességgel „felcserélik” a lakodalmat a szüretbállal: az elemek leírt módon történő alkalmazása mellett a lakodalmi ünnepélyesség bizonyos elemei is megfigyelhetők. Miután a településen az ünnepek, így az emberélet fordulóihoz köthető lakodalom, illetve az éves rendszerességgel megrendezett szüretbál az ünneplés sorában kiemelkedő helyet foglal el, a szakrális–profán ellentétpár mentén mindig is szükség lesz a szüretbálhoz hasonló esményekhez az egész település megítélése szerint.

A megőrzés legnagyobb veszélye a kivetkőzés folyamata mellett a passzívan kollektív (tehát az elemekre nem emlékező, azt a feledésbe taszító) globalizáció. A szüretbál kollektív éltetője, aktív megőrzője a település lakossága mellett a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, amely az elmúlt hat évtized alatt – részben mivel a tánccsoportvezető sosem képzett koreográfus – nem változtatott a koreográfián, ezzel együtt nem adott lehetőséget a romlásra, de az eredeti táncokhoz való visszatérésre sem. Ilyen értelemben a közösség a hagyománynak egy olyan időszak és tánckultúra összességét tartja, amely tartalmazza ugyan a Gyöngyösbokréta-mozgalom előtti elemeket, de az esetleges „régihez” való visszatérés lehetősége korlátolt.

 

Források listája:

Forrás nem érhető el.

2016-01-27

kulturális örökség | Bácskossuthfalva


„A libatoll üreges részéből levágunk 7-8 cm darabot. Ez a puskacső. Keményfa ágából tolót készítünk. Ennek hosszabbnak kell lennie a libatollcsőtől és könnyen járni a csőben. Működési elve hasonló a b ...

2016-01-29

kulturális örökség


A magyar népi vallásosság mindmáig legnagyobb kutatójának, Bálint Sándornak a véleménye szerint Illés próféta kultusza Árpád-kori szakrális népéletünk öröksége. Nyomai szórványosan mindmáig fellelhető ...

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával