A doroszlói szüretbál

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-01-29

Bemutatás:

Doroszló, a nyugat-bácskai, zömében magyarok lakta, viseletéről ismert település éves közösségi eseményeinek sorában kiemelkedő szerepet tölt be a helyiek által szüretbálnak nevezett esemény. Minden olyan elemet tartalmaz, amely által a doroszlóiak a saját identitásukat alakították és a maguk megítélése szerint az önmeghatározás sarkalatos pontja. Az ünnepség időzítése – a régebben még tekintélyes mennyiségben előforduló szőlőskertekben történt szüret egyenes következménye mellett – más értelmezést is nyerhet: miután a helyben szervezett „bajkúti” búcsú a délvidéki katolikus magyarság középkor óta legnagyobb fontossággal bíró szakrális közösségi eseménye, úgy a búcsút követő három héten belül megrendezett szüretbál akár a búcsú profanizált feloldásának is tekinthető.

A szüretbál – miként azt a helyiek nevezik – helyi hagyományokként számon tartott, a környező magyar településektől és a más nemzetiségű településektől is egyszerre megkülönböztető hagyományos és új szokás elemét és jegyét magába foglalja, mely alapján a XX. századi Doroszló önmagát definiálta és identifikálta.

Az szüretbál ezért – a szüreti bálok, mulatságok általánosan leírt elemei mellett – a közösségi identifikáció elemét, a doroszlói viseletet, illetve az anyaországi Bokréta Mozgalom kétségtelen hatása alatt a XX. század harmincas éveiben kialakuló Gyöngyösbokréta fellépéseire megőrzött „hagyományos” táncait is tartalmazza. Ezek nélkül a szüretbál nem lenne több és más, mint bármely bortermő vidék őszi betakarítási ünnepe. Amik észrevehetően és érezhetően más jelleget biztosítanak a szüretbálnak, azok az elemek helyi változatai.

A szüretbálat megelőzi a felvonulás az elmondottak alapján a korábbi, Gyöngyösbokréta-csoport által is preferált kommunikációs útvonalon, az útvonalakon található megállókon, csomópontokon pedig rövid szünetet tartanak. A megállókon a hagyományos táncokat, tánclépéseket mutatják be kedvcsinálóként és azok kedvéért, akik hajlott korukra való tekintettel bizonyosan nem vesznek majd részt az esti mulatságon: a rezesbanda által megkezdett dallamnak megfelelő táncot járják. A táncosok (táncolók) a doroszlói utcákat lovas kocsikkal járják kettős hagyomány előtt tisztelegve: egyrészt az első, néhány nyugat-bácskai település közösen megszervezett lovasbandériumainak emlékét idézik meg, másrészt a hagyományok rögzítésére is törekednek. A szüretbál előzetesének újabb eleme a szüretbál bírójának (házigazdájának) házánál szervezett megvendégelés, amikor sütemények és italok kerülnek a vendégek, tehát a táncosok elé.

A doroszlói művelődési otthonban tartott szüretbál első részében a Gyöngyösbokrétán korábbi években bemutatott koreográfiákat adják elő korosztályonként: először a legkisebbek táncolják el a „galambház” nevű táncukat, majd a szemlékre betanult, idősebb korosztály által előadott táncrend következik. A hivatalos rész után a „hagyományos” csősztánc veszi kezdetét. Ennek végén hangzik el az a felkiáltás a bíró szájából, amely a mennyezetre erősített, lécekre felaggatott cukorkák, szőlőfürtök, apróbb ajándékok elcsenésének kezdetét jelzi.

A „szőlőlopás” folyamán a szőlőcsőszök igyekeznek a tolvajt tetten érni: akit nyakon csípnek, azt a bíró díszhelye mellett kialakított „áristomba” zárják. Innen csak váltságdíjjal lehet szabadulni: ezt a családtagok, a fogoly kedvese fizeti ki. Az így összegyűjtött pénzt a művelődési otthon fenntartására fordítják.

A szüretbálnak két olyan eleme figyelhető meg, melyek a helyi jelleget erősítik: az elsőként tárgyalt elemegyüttes a viselet, a másik pedig a Gyöngyösbokréta és a Bokréta Mozgalom hatása és helyi változata, amelyek együttesen hatottak a közösségi ünnep jellegére és ezzel együtt a szüretbálra is.

Javaslattevő: Dr. Papp Árpád néprajzkutató, kulturális antropológus

Indoklás:

Miután a doroszlói viselet, tánchagyományok egy bizonyos értelemben az „aranykor ideáját” rögzítik, így a hagyományoktól való teljes elfordulással egyidőben – és legalább annyira tömegesen – figyelhető meg a nyilvános és látványos, olykor igen csillogó ragaszkodás is: ez a szüretbál mellett az „ünnepi” viseletben figyelhető meg, amely a hamincas években alakult ki. A szüretbál az az ünnep, amikor a település lakosai éves rendszerességgel „felcserélik” a lakodalmat a szüretbállal: az elemek leírt módon történő alkalmazása mellett a lakodalmi ünnepélyesség bizonyos elemei is megfigyelhetők. Miután a településen az ünnepek, így az emberélet fordulóihoz köthető lakodalom, illetve az éves rendszerességgel megrendezett szüretbál az ünneplés sorában kiemelkedő helyet foglal el, a szakrális–profán ellentétpár mentén mindig is szükség lesz a szüretbálhoz hasonló esményekhez az egész település megítélése szerint.

A megőrzés legnagyobb veszélye a kivetkőzés folyamata mellett a passzívan kollektív (tehát az elemekre nem emlékező, azt a feledésbe taszító) globalizáció. A szüretbál kollektív éltetője, aktív megőrzője a település lakossága mellett a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, amely az elmúlt hat évtized alatt – részben mivel a tánccsoportvezető sosem képzett koreográfus – nem változtatott a koreográfián, ezzel együtt nem adott lehetőséget a romlásra, de az eredeti táncokhoz való visszatérésre sem. Ilyen értelemben a közösség a hagyománynak egy olyan időszak és tánckultúra összességét tartja, amely tartalmazza ugyan a Gyöngyösbokréta-mozgalom előtti elemeket, de az esetleges „régihez” való visszatérés lehetősége korlátolt.