A győzedelmes zentai csata (1697. szeptember 11.)

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-03-09


Bemutatás:


A zentai csata (1697. szeptember 11.) a törökellenes felszabadító háború egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet aratott a török hadakon. Ezzel a csatával az európai összefogás megdöntötte Magyarországon a török uralmat, és elkezdődtek a béketárgyalások a törökkel, amelyek az 1699-ben megkötött karlócai békéhez vezettek.

„II. Musztafa (1664–1703) török szultán a Habsburgok diplomáciai és harcászati – kétfrontos – elszigetelődését Magyarország területének visszafoglalására szerette volna kihasználni. A szultáni sereg nem minden előzmény nélkül 1697. június 17-én indult meg újra Magyarország ellen. A császári csapatok összevonását közben nehezítette a nem sokkal később, júliusban kitört hegyaljai felkelés, illetve a francia hadszíntér eseményei is, ahonnét így nem tudtak újabb ezredeket átcsoportosítani a keleti frontra, s ezért jelentős számbeli hátrányból voltak kénytelenek felvenni a küzdelmet a török erőkkel szemben. A harci cselekmények az első időszakban Bosznia területén kulminálódtak, azonban a túlerőben lévő török sereg hírére a császári erők abbahagyták Bihács ostromát, s ezt követően a háború a Délvidékre tevődött át.

A túlerőben lévő törökök augusztus 28-án elfoglalták Titelt, majd Thököly Imre tanácsára az eredeti haditervet felülírva, nem Pétervárad irányába vonultak tovább, hanem a Maros völgyén keresztül egy erdélyi támadásra tettek kísérletet. A megváltoztatott haditerv miatt a török sereg így a Tisza mentén vonult északra, s Zentánál vert hajóhidat az átkeléshez, ahol a császári erők – Savoyai Jenő vezetésével szeptember 10-én érték el török egységeket.

Másnap, szeptember 11-én a szövetséges császári erők egy kisebb összecsapásban elfogták a török lovasság vezetőjét, Dzsefeár pasát, akitől olyan információkat szereztek, hogy maga a szultán, II. Musztafa seregének nagy részével már átkelt a Tisztán, s hasonló híreket hoztak a felderítő egységek is, amelyek azt is megerősítették, hogy a török gyalogság még nem foglalta el a folyó mellett kiépített sáncvonalakat. Mindez azt jelentette, hogy az eredetileg 100-150 ezer fős török sereg jelentős része már a Tisza bal partján, a mai Bánságban állomásozott, a jobb, a bácskai oldalon pedig nagyjából kiegyenlítődtek az erőviszonyok, így nem lehetett tovább várni az esetleges támadásra.

A császári csapatok délután 5 órakor a gyalogság rohamával kezdték meg a hídfő elleni támadást, ezzel párhuzamosan pedig a lovasság a szárnyakon sikeresen verte vissza a török lovas egységek kitörési kísérletét. Bár egy rövid időre patthelyzet alakult ki, a császári erőknek végül a jobbszárnyon sikerült áttörniük a védősáncokat, s nem sokkal később a balszárnyon is sikerült felmorzsolni Elmas Mehmed nagyvezír lovastámadását. Ezt követően a török védelemben zavar támadt, s a császári erőknek sikerült bekeríteniük a török egységeket. A csata ezzel gyakorlatilag el is dőlt: a menekülő török katonák nagy része vagy a vízbe fulladt, vagy a rájuk leadott lövésektől vesztette életét.

A török veszteségeket 20-30 ezer főre tették, ezzel szemben a császári erők mindössze 699 embert vesztettek, s 1934-en sebesültek meg. A Habsburg győzelmet jelzi a császári erők kezére került hadizsákmány nagysága is: Savoyai Jenő 160 ágyú, több tízezer vágómarha mellett a szultán hadipénztárát, pecsétjét és kardját is zsákmányul ejtette.”

Mint magának a csatának, a róla való emlékezésnek is külön története van. A zentai nép változatos mondakört alakított ki a történelmi eseményről, és természetesen a helytörténetírók is behatóan foglalkoztak vele. A város lakói már 1816-tól kezdve többé-kevésbé rendszeresen megünnepelték a csata évfordulóját, s ma is ehhez a dátumhoz kötődik Zenta város napja. Az ütközet jelentőségét több emlékhely is hirdeti a városban. A Tisza parti sétányon található emléktáblát eredetileg az Eugén-szigeten (pontosabban félszigeten) állították fel még 1895-ben, majd 1990-ben áthelyezték a sétányra, és egy harangtoronnyal is kiegészítették. A csata történetét részletesen bemutatja a Városi Múzeum állandó kiállítása eredeti tárgyakkal, dokumentumokkal, a csata által ihletett képzőművészeti alkotásokkal. A Zentai csata Emlékkilátó egy igazán különleges helyen, a városháza tornyában lett kialakítva. A látogatók itt egy nagyméretű, 2000 figurával elkészített maketten, térképeken, festményeken, korhű viseleteken keresztül ismerkedhetnek meg a sorsfordító zentai ütközettel.

Javaslattevő: Dr. Dévavári Zoltán

Previous Next

Indoklás:


A zentai csatának fontos szerepe volt a törökellenes küzdelem utolsó szakaszában. A Habsurg-seregek zentai győzelme megalapozta a karlócai békekötést, amely a Temesköz és a Szerémség egyes területeit leszámítva megszüntette a történelmi Magyarország területén az oszmán impériumot. Tehát a csata jelentős helyet foglal el a magyar történelemben, ezen kívül kiemelten fontos eleme a zentaiak identitástudatának.

Kapcsolat az értékhez:


Városi Múzeum
24400 Zenta, Fő tér 5.
Tel: 024/811-348 
http://www.tlkk.org/

Zentai csata Emlékkilátó
Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete
24400 Zenta, Fő tér 1. 
Tel/fax: +381 24 817-818
Mobil: +381 63 55 32 32 vagy +381 62 118 18 68
info@sentainfo.org
http://www.sentainfo.org/hu/p/4/2015/08/18/Zentai-csata-emlekkilato.html

Források listája:

Bánlaky József: A Magyar nemzet hadtörténelme, I-XXII. Budapest, 1928-1942, 17. kötet (http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1516.html)

Magyarország hadtörténete (Borus József szerk. ) Budapest, 1985, I. kötet, 324-325.

A magyarok krónikája (Glatz Ferenc szerk), Budapest, 1996, 283.

Pejin Attila: A zentai csata emlékezete. Az állandó kiállítás katalógusa. Zenta, 2001.

Andruskó Károly: A zentai csata képei. Zenta, 2003. (http://dda.vmmi.org/konyvek/andrusko.pdf)

2016-02-29

épített környezet | Ada


„Az adai római katolikus templom tornyához hasonlót máshol aligha látnak az emberek. Az átutazóban lévők úgy nézik, hogy nincs befejezve. Az adaiak azonban tudják, hogy be van fejezve, de azt már igaz ...

2016-06-24

agrár- és élelmiszergazdaság | Bácsfeketehegy


A Telecskai-dombok löszös talaján fekszik Bácsfeketehegy – Feketics, melyet 1785-ben kunhegyesi telepesek alapítottak újra. A falu új lakói anyaközségükből magukkal hozták a szőlő és a gyümölcs szeret ...

2016-03-18

kulturális örökség


Zimony ma Belgrád városrésze, egykor azonban önálló város volt, mely a trianoni békeszerződésig Szerém vármegyéhez tartozott. A 12. században a magyar-bizánci határ legfontosabb városa volt, majd a 14 ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával