A noszai Hinga-domb

Külhoni érték

épített környezet

2016-04-06


Bemutatás:


A mai Nosza falu nyugati részén, viszonylag közel a Ludasi-tóhoz található Hinga régészeti lelőhely több szempontból is rendhagyónak mondható. Első helyen talán azt kell kiemelni, hogy 1948/49 folyamán itt zajlott az újonnan megalakult Szabadkai Városi Múzeum egyik nagyobb szabású feltárása, Dr. Schulman Imre múzeumigazgató, illetve Olga Šafarik (Belgrádi Nemzeti Múzeum) régésznő vezetésével, szép számú tekintélyes kutató részvételével Zomborból, Újvidékről, Belgrádból, Zágrábból stb. Nem véletlenül, hisz az eredetileg őskori halom felületét igen sok épületanyag törmelék és emberi csontok borították. Sajnos a dombot a 30-as években katonai célokra használták, így a felső, valamint az északi (a magyar határ felé néző) oldala erősen sérült volt. Egyébként a Hinga mellett a Ludasi tó tágabb környezetében a szél fújta, természetes homokdűnéktől függetlenül jó néhány őskorból származó „kunhalom” található, melyek közül egyesek, a szakavatatlan beavatkozások következtében ma már szabad szemmel nem is láthatóak. Szerencsére a Hingát ez a veszély nem fenyegeti. Magáról a névről ez idáig semmi kézzelfogható adattal nem rendelkezünk. Eredetéről vannak elméletek, de az tény, hogy középkori kútfők ilyen nevű települést nem említenek ebben a kistérségben. Ludasegyháza helynevet (több féle változatban írva) igen, ám ezt nem tudjuk a Hingán temetkezőkhöz kötni, mivel a Ludasi tó partján további két temetkezőhely is található. Az egyik már feltárt (Hajdújárás – Kővágó), a másik csak erősen bolygatott (Alsó Ludas – Baba-halom).

     A két éves kampányban szakrális objektum nyomaira nem bukkantak, hiába voltak kecsegtetőek a felszíni épülettörmelék maradványok. Ha volt templom a halom tetején az megsemmisült a katonai védőmű (bunker) építésekor. Ezzel szemben a halom mintegy harmadnyi részén, melyet az ásatások érintettek, sikerült 133 csontvázas sírt feltárni, bennük szakmai szempontból igen értékes leletekkel. Ezek közül első helyen a több mint 40 db. középkori magyar királyi pénzveretet (érmét) kell említeni, hisz ezek a főleg ezüstből készült érmék kitűnően datálják a temető használati idejét. A Salamontól (1063-1064) Albert királyig (1437-1439) tartó közel négy évszázadot kitevő időszak nagyon hosszúnak nevezhető, még ha a magyar középkorról (több mint fél évezrednyi történelmi periódus) van is szó. A pénzek egy viszonylag hosszú életű, stabil település létezéséről árulkodnak, amely minden jel szerint a falu Jankóhegynek nevezett részén helyezkedett el. Nemkülönben fontosak a hingai sírokban talált egyéb régészeti leletek, elsősorban ékszerek, illetve ruhákra erősített apró dísztárgyak. Minden jel szerint a temetőhöz tartozó, ma még névtelen települést legalább egy meghatározott időszakban (feltehetőleg a XII-XV. században) kunok lakták, akik rátelepedtek a korábba itt élőkre. A kérdés csak az, milyen módon. Erőszakkal, vagy békés betelepüléssel, birtokfoglalással. Erre, és a többi nyitott kérdésre a Hinga teljes feltárása után kaphatunk választ.

Javaslattevő: Ricz Péter, régész

Indoklás:


A Ludasi-tó környezete jelentős természeti értékekkel rendelkezik, a partján elterülő falvak egy életrevaló, összetartó kistérségi közösséget alkotnak. A környéken számon tartott több kisebb régészeti lelőhely közül a Hinga a legfontosabb, az itt feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy a középkorban egy hosszú életű, stabil település létezett itt. A noszai Hinga-domb az egyik legjelentősebb magyar vonatkozású vajdasági régészeti lelőhely.

Kapcsolat az értékhez:


Városi Múzeum, Szabadka, Régészeti gyűjtemény
http://www.gradskimuzej.subotica.rs/?page_id=343&lang=hu

Források listája:

Olga Šafarik-Dr.Mirko Šulman: Hinga, srednjovekovna nekropola kod Subotice, Rad vojvodjanskih muzeja 3, Novi Sad 1954

Szekeres László: Középkori települések észak-kelet Bácskában. Újvidék, 1983.

2016-01-29

kulturális örökség


Az Alsó-Tisza-vidék falvaiban a mai napig élő foglalkozás a juhászat. A hajdan sokkal szebb időket is megélt, jól jövedelmező külterjes pusztai jószágtartás mára kihalófélben van vidékünkön. Az áll ...

2016-04-08

természeti környezet


A szikes talajon található füves társulások egyik legfontosabb jellegzetessége a nagy kiterjedésük. A vajdasági gyepek többségére annyira jellemző elaprózódottság a sziki típusokra kevésbé érvényes. A ...

2016-02-09

kulturális örökség


Az 1764. évi madéfalvi történések, a „siculicidium” (székelyölés) utáni években a csíki, háromszéki és aranyosszéki falvakból elmenekült lakosságból, a ma már Romániához és Ukrajnához tartozó Bukovina ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával