A szalánkeméni csata (1691. augusztus 19.)

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-03-24


Bemutatás:


1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburg Birodalom, Lengyelország és a Velencei Köztársaság létrehozta a Szent Ligát, amelyhez 1686-ban csatlakozott Oroszország, Bajorország, a szász, illetve a brandenburgi választófejedelem is. A keresztény szövetség lépésről lépésre kiszorította a törököket Magyarországról, 1686-ban visszafoglalták Buda várát, és a Balkánon is sikereket értek el. A Szent Liga létrehozásával párhuzamosan I. Lipót császár húsz évre fegyverszünetet kötött XIV. Lajos francia királlyal, azonban a francia király 1688-ban a pfalzi örökösödési háború kitörésekor megszegte a békeszerződést. Bár a császári csapatok szeptemberben még el tudták foglalni Belgrádot, az az erőviszonyok átrendeződése miatt csupán rövid ideig maradt Habsburg kézen: 1690 októberében a törökök visszafoglalták.

Ilyen előzmények után 1691-ben már mindkét fél az újabb összecsapásra készült. A császári csapatok július 29-én értek Péterváradra, míg a török fősereg Zimonynál állomásozott. A Habsburg erők parancsnoka, Badeni Lajos felmérve az ellenség túlerejét, elvetette a támadás lehetőségét, s seregét augusztus 16–17. között Szalánkeménnél táboroztatta le. A következő nap viszont a török haderő is a település határába érkezett, s nemsokkal később a francia tanácsadók utasításai alapján megkezdték a Duna partján álló császári tábor körbezárását. A Habsburg csapatok így kényszerhelyzetbe kerülve erőiket nyugati irányba csoportosították át, majd a támadás mellett döntöttek.

Az első támadásra a délutáni órákban került sor, azonban a nehéz terepen az előrehaladás lelassult. A jobbszárnyon pedig a két szemben álló fél között tüzérségi párbaj indult meg. Ezt követően de Souches táborszernagy rohamra parancsolta csapatait, azonban a támadás a janicsárok kemény ellenállásán megtört, s De Souches eleste után a császári csapatok visszavonultak.

A Habsburg erőknél a parancsnoki irányítás megszűnése után kritikussá vált a helyzet. Ezt felismerve a janicsár egységek a jobbszárny ellen intéztek ellentámadást. A sorok rendezésére az elesett De Souches helyét Guido von Starhemberg gróf vette át, aki bár visszavetette a törökök támadását, azonban nem sikerült áttörnie a janicsárok hadrendjét. A csatának ebben a szakaszába a folyami flotta is bekapcsolódott, s az oszmán erők gyorsan szétszórták a császári flottát, elvágva ezzel a császári hadsereg utolsó visszavonulási útvonalát is.

Köprülü Musztafa nagyvezír ekkor a császári erők középső és a balszárnya ellen vezényelt lovassági rohamot, aminek következtében a török lovas egységek egészen a centrumig nyomultak. A már-már reménytelen helyzetben a török lovasság rendezetlenségét kihasználva a császári erőknek végül sikerült átszervezniük a balszárnyon lévő csapataikat, illetve iderendelni a tartalék lovasságot. Az ezt követő ellentámadásban az ellenséges erőket egészen a török védősáncok mögé vetették vissza. A kibontakozó török pánikot fokozta Köprülü Musztafa nagyvezír eleste, így a császári erők végül a maguk javára tudták fordítani a csata végkimenetelét.

A szalánkeméni csatában a török haderő fele, 25 ezer ember veszett oda. A császári seregek is súlyos veszteségeket szenvedtek, mintegy 7 ezren maradtak a csatatéren. A győzelemmel a Habsburg Birodalom bár kitört a kétfrontos háború szorításából (nyugaton a franciákkal harcoltak a pfalzi örökösödési háborúban), azonban a történészek mai értékelése szerint a császári hadvezetés nem tudta maradéktalanul kihasználni a török vereséget: többek között hiba volt lemondani Belgrád visszavételéről, illetve egy esetleges támadó hadjárat folytatásáról.

Javaslattevő: Dr. Dévavári Zoltán

Previous Next

Indoklás:


A szalánkeméni csata a törökellenes küzdelmek utolsó periódusának jelentős összecsapása, melyben mindkét szembenálló fél jelentős emberveszteségeket szenvedett. A hat évvel későbbi, szintén győztes zentai csatával együtt hozzájárult az 1699-es karlócai béke megkötéséhez. Ebből az aspektusból szemlélve fontos helyet foglal el a magyar történelemben.

Források listája:

Bagi Zoltán Péter: A szalánkeméni csata. Bácsország 2014/1. (68. szám) 60–67. (http://www.bacsorszag.rs/pdf/127cd055a328d.pdf)

Bánlaky József: A Magyar nemzet hadtörténelme, 17. kötet, (http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1472.html)

Magyarország hadtörténete (Borus József szerk.) Budapest, 1985. 320-323.

2017-08-25

kulturális örökség | Bácskossuthfalva


  Lestár Zsolt (1972) lelkes fiatal kosárfonó, aki fő foglalkozása, a méhészet mellett leginkább azalkotás öröme végett foglalkozik kosárfonással. Gyerekként sokszor láttanagyapját, amint szalmahordó ...

2020-05-11

kulturális örökség | Egyházaskér


Kálmány Lajos 1875 és 1910 között 15 településen teljesített egyházi szolgálatot az 1920. június 4. előtt fennálló Csanádi egyházmegyében. Ez idő alatt Egyházaskéren járva ismerte meg Borbély Mihályt, ...

2016-04-05

épített környezet | Topolya


Míg a XIX. század elején csak ún. szárazmalmok voltak Topolyán, addig a népes település lakosságának állandó problémái voltak a gabona őrlésével. A század második felének adatai alapján tudjuk, hogy n ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával