Lele József citerás, a Népművészet Mestere, a muzslyai citerazenekar vezetője, aki évtizedek óta aktívan ápolja és továbbadja a vajdasági citerázás hagyományát. 1945-ben született Magyarcsernyén, a ...
A vajdasági magyar tamburazene
Bemutatás:
A vajdasági tamburazene nem kizárólag magyar szellemi örökség, de szignifikáns módon beleépült, benne van a magyar hangszeres zenei hagyományban. A legújabb hangszertörténeti kutatások (Király Péter, Barvich Iván, Borsi Ferenc) hiteles dokumentumokkal alátámasztva, meggyőzően bizonyítják, hogy a tambura ősét nem a délszlávok közvetítésével, hanem közvetlenül a törököktől vette át a magyarság.
Mint azt Citeratambura című tanulmányomban megállapítottam, az egy hangsorra kialakított burdonkíséretes érintő-, illetve kötésbeosztás átalakulásában szerepet játszott az alföldi asztali citera is. A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).
Az 1950-es években szinte minden magyarlakta vajdasági településen működött hosszabb-rövidebb ideig tamburazenekar. Erről tanúskodik az Újvidéki Rádió számos archív felvétele.
Az írott dokumentumokban, fotókon, hangfelvételeken félszáznál is több tamburazenekar emlékét őrizzük. A leghíresebb tamburásközpontok – a teljesség igénye nélkül – a Bánságban: Törökkanizsa, Csóka, Hódegyháza, Padé, Nagykikinda, Torontáloroszi, Tóba, Törökbecse, Magyarszentmihály, Muzslya; a Bácskában: Szabadka, Csantavér, Magyarkanizsa, Zenta, Felsőhegy, Mohol, Péterréve, Óbecse, Topolya, Bácsfeketehegy és Temerin.
Javaslattevő: Borsi Ferenc népzene-oktatási szakértő, az Óbudai Népzenei Iskola tanára
Indoklás:
A tamburazene annak ellenére, hogy más nemzeteknél (szerbeknél, horvátoknál, bunyevácoknál) és Magyarország más területein (Kiskunság, Sárköz, Tolna, Baranya, Somogy, Mezőföld, Győr-Sopron megye) is föllelhető, a vajdasági magyarságban gyökerezik legmélyebben, és ez a közösség érzi ma is leginkább eredeti zenei hagyományának.
Források listája:
Barvich Iván: A tamburabrácsa. Budapest, 2010, Hagyományok Háza.
Bálint Sándor: A szögedi nemzet. In A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. Szeged, 1980, 592–593.
Bodor Anikó: A vajdasági magyar népzenei mozgalmak alakulása a legutóbbi években. In Jankovics József – Nyerges Judit szerk.: Hatalom és Kultúra I. Budapest, 2004, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 403–410.
Borsi Ferenc: A tambura és a citera. Kézirat. Budapest, 1996.
Njikoš, Julije: Tamburaška muzika u Vojvodini. Novi Sad, 1985, Savez muzičkih društava Vojvodine.
Ökrös László: A szőregi tökciterások. Az Alföldi Tudományos Intézet évkönyve 1946–1947. Szeged, 1948.
Radulovački, Ljiljana: Hogyan készül a tambura Mitrovicán? [Ford. Kartag Nándor.] Létünk, XXVII. évf. 1997. 1–2. sz. 171–175.
Rencsár Dezső: A szenttamási zenekarok története. In Horváth Futó Hargita szerk.: De historia urbis nostrae II. Srbobran – Szenttamás – St. Thomas. Szenttamás, 2012, Szenttamási Népkönyvtár,109–129.
Sárközi Ferenc: A múltból merítettem I. Feljegyzések Bácsfeketehegy történetéből. Újvidék, 2009, Forum Könyvkiadó, 63–84.
Volly István: A bajai tamburások. Baja, 1964.
Vukosavljev, Sava: Vojvođanska tambura. Novi Sad, 1990, Matica srpska.
Szilasi Mihály a múlt század hetvenes éveiben a Petőfi MME keretein belül többedmagával citerazenekart alakított, azzal a céllal, hogy e népi hangszert annak teljes mivoltában megőrizzék a feledés hom ...
Dr. Egyházaskéri Böngyik Árpád (1930–2015) 1930. szeptember 3-án született Egyházaskéren. Apjának nagybirtoka volt és gazdálkodott, anyja, Simon Erzsébet pedig vezette a háztartást és nevelte három gy ...
