A vajdasági magyar tamburazene

Külhoni érték

kulturális örökség

2016-02-02


Bemutatás:


A vajdasági tamburazene nem kizárólag magyar szellemi örökség, de szignifikáns módon beleépült, benne van a magyar hangszeres zenei hagyományban. A legújabb hangszertörténeti kutatások (Király Péter, Barvich Iván, Borsi Ferenc) hiteles dokumentumokkal alátámasztva, meggyőzően bizonyítják, hogy a tambura ősét nem a délszlávok közvetítésével, hanem közvetlenül a törököktől vette át a magyarság.

Mint azt Citeratambura című tanulmányomban megállapítottam, az egy hangsorra kialakított burdonkíséretes érintő-, illetve kötésbeosztás átalakulásában szerepet játszott az alföldi asztali citera is. A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).

Az 1950-es években szinte minden magyarlakta vajdasági településen működött hosszabb-rövidebb ideig tamburazenekar. Erről tanúskodik az Újvidéki Rádió számos archív felvétele.

Az írott dokumentumokban, fotókon, hangfelvételeken félszáznál is több tamburazenekar emlékét őrizzük. A leghíresebb tamburásközpontok – a teljesség igénye nélkül – a Bánságban: Törökkanizsa, Csóka, Hódegyháza, Padé, Nagykikinda, Torontáloroszi, Tóba, Törökbecse, Magyarszentmihály, Muzslya; a Bácskában: Szabadka, Csantavér, Magyarkanizsa, Zenta, Felsőhegy, Mohol, Péterréve, Óbecse, Topolya, Bácsfeketehegy és Temerin.

Javaslattevő: Borsi Ferenc népzene-oktatási szakértő, az Óbudai Népzenei Iskola tanára

Previous Next

Indoklás:


A tamburazene annak ellenére, hogy más nemzeteknél (szerbeknél, horvátoknál, bunyevácoknál) és Magyarország más területein (Kiskunság, Sárköz, Tolna, Baranya, Somogy, Mezőföld, Győr-Sopron megye) is föllelhető, a vajdasági magyarságban gyökerezik legmélyebben, és ez a közösség érzi ma is leginkább eredeti zenei hagyományának.

 

Források listája:

Barvich Iván: A tamburabrácsa. Budapest, 2010, Hagyományok Háza.

Bálint Sándor: A szögedi nemzet. In A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1978/79. Szeged, 1980, 592–593.

Bodor Anikó: A vajdasági magyar népzenei mozgalmak alakulása a legutóbbi években. In Jankovics József – Nyerges Judit szerk.: Hatalom és Kultúra I. Budapest, 2004, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 403–410.

Borsi Ferenc: A tambura és a citera. Kézirat. Budapest, 1996.

Njikoš, Julije: Tamburaška muzika u Vojvodini. Novi Sad, 1985, Savez muzičkih društava Vojvodine.

Ökrös László: A szőregi tökciterások. Az Alföldi Tudományos Intézet évkönyve 1946–1947. Szeged, 1948.

Radulovački, Ljiljana: Hogyan készül a tambura Mitrovicán? [Ford. Kartag Nándor.] Létünk, XXVII. évf. 1997. 1–2. sz. 171–175.

Rencsár Dezső: A szenttamási zenekarok története. In Horváth Futó Hargita szerk.: De historia urbis nostrae II. Srbobran – Szenttamás – St. Thomas. Szenttamás, 2012, Szenttamási Népkönyvtár,109–129.

Sárközi Ferenc: A múltból merítettem I. Feljegyzések Bácsfeketehegy történetéből. Újvidék, 2009, Forum Könyvkiadó, 63–84.

Volly István: A bajai tamburások. Baja, 1964.

Vukosavljev, Sava: Vojvođanska tambura. Novi Sad, 1990, Matica srpska.

2019-01-18

kulturális örökség | Zenta


Dudás Gyula Zentán született 1861.november 19-én. Iskoláit szülővárosában, Szegeden és Szabadkán végezte, majdtanári és bölcsészeti oklevelet szerzett Budapesten. Történelem és latin-görögközépiskolai ...

2020-05-11

kulturális örökség | Egyházaskér


Kálmány Lajos 1875 és 1910 között 15 településen teljesített egyházi szolgálatot az 1920. június 4. előtt fennálló Csanádi egyházmegyében. Ez idő alatt Egyházaskéren járva ismerte meg Borbély Mihályt, ...

2019-02-25

kulturális örökség | Nagybecskerek


PLEITZ FERENC PÁL (FRANZ PAUL PLEITZ) BÁNÁT ELSŐ (IGAZI) NYOMDÁSZA (1847) Az első igazi nyomdász volt a mai szerbiai Bánát területén, aki a lapkiadásban is úttörő munkát végzett: ő volt az első lapki ...



Készült a Magyar Kormány támogatásával